Egyiptom története

Hérodotosz görög történetíró: Egyiptom a Nílus ajándéka.

Az egyiptomiak hazájukat Kemetnek¹ nevezték, hiszen a Nílus minden áradásakor termékeny fekete iszapot rakott le 5-10 km szélességben.

Egyiptom két részre oszlik:

1. Az északi részt, a deltavidéket Alsó-Egyiptomnak nevezzük

2. A déli rész az első kataraktáig² Felső-Egyiptom

Egyiptom ásványkincsekben szegény volt, mind az aranyat, mind a rezet be kellett hozni. A vastárgyak meteorvasból készültek és csak a kr.e. V. században terjedtek el.

Kemény és puha kőfajtákból viszont rengeteg volt (piramisépítés, szobrok, templomok emelése).

Egyiptom benépesülése:

Hogy Kr.e. 3000 környékén milyen eredetű lakosság élt Egyiptom területén, nem tudjuk. Valószínűleg a jégkorszakot követő felmelegedés, a Szahara kiszáradása következtében folyamatosan húzódtak embercsoportok a folyó mellé. Nyelvük alapján afrikai és ázsiai népesség összeolvasásából alakulhatott ki az egyiptomi alapnépesség.

Az egyiptomi történelem korszakai

Az éveket kezdetben az akkor történt jelentősebb eseményekkel jelölték, később az egyes uralkodók trónra lépte szolgált kiindulópontul.

A történettudomány a korszakoláshoz a területen kialakult és szétbomlott politikai egységeket – birodalmakat – veszi alapul. Az egyes periódusokon belül a dinasztiák³ adják a belső tagolódást.

Az egyiptomi birodalom kialakulása (Korai Birodalom)

Az állam kialakulását az öntözéses földművelés tette lehetővé. Kr.e. 3000 környékén két nagyobb egység alakult ki: Alsó- és Felső-Egyiptom.

Mindkét állam kicsi, önálló körzetekből tevődött össze, mindkettőnek volt saját fővárosa, helyi istene és legfőbb vezetője.

Alsó-Egyiptom fővárosa Pe volt, védőistene pedig a kobraistennő (Uadzset)

Felső-Egyiptomnak Neheb volt a fővárosa (Hierakonpolisz), amely a keselyűistennő (Nehbet) oltalma alatt állt.

A két állam egyesítése háborúk eredménye volt (Narmer király palettája)

Narmer győzelme Alsó-Egyiptom felett csak időleges volt, hiszen az egyiptomiak államuk megalapítójának az első dinasztia első királyát, Ménészt tekintették. A főváros Memphisz lett. A város főistene Ptah volt.

Az egyesítés korában jelentek meg az egyiptomi állam későbbi intézményeinek csírái. Megkezdődött a későbbi kerület (nomosz) beosztás megszervezése, amely a helyi közigazgatás feladatait látta el. Kialakult az államszervezet, amelynek élén a király állt, aki a Hórusz címet viselte, mint Hórusz sólyomisten földi megtestesülése.

A korról szerzett ismereteink a Memphisz közelében lévő Szakkarában végzett ásatások leletein alapulnak. Az itt található sírok (masztabák) már a későbbi piramisok előzményeinek tekinthetők.

Az Óbirodalom (Kr.e. 2635-2155)

3-6. dinasztia.

Az Óbirodalom első fáraója Dzsószer⁴ volt. Lépcsős piramisát úgy kell elképzelni, mint hét, egymásra helyezett masztabát. Főembere Imhotep volt.

A fáraók:

• Hitvilág: régen nem voltak földi királyok: maguk az istenek uralkodtak.

• Ozirisz: földművelésre, letelepedésre, zenére stb. tanította meg az embereket

• Ízisz: Ozirisz felesége

• Hórusz: Ozirisz és Ízisz fia, a sólyomisten.

Az egyiptomiak tehát királyaikat az istenek földi képviselőinek tekintették.

• A hadsereg főparancsnoka

• Az államigazgatás és a kincstár feje

• Valamennyi templom főpapja

• Legfőbb bíró

• Rajta múlik az ország termékenysége

• Trón betöltése: primogenitúra

• Többnejűség. A másodfeleségek részben rokonaik, részben az előkelő egyiptomi hölgyek vagy a külföldi hercegnők sorából kerültek ki.

• Heb szed-ünnep: a fáraó szimbolikus megfiatalítása. A 30. uralkodási évben rendezték meg. A fáraó előtt bárkájukon elvonultak a tartományok istenei. A királynak ezután kétszer körbe kellett futnia a kiválasztott szent körzetet (templomot). Fejére először Felső-Egyiptom koronáját tették, a köv. alkalommal pedig Alsó-Egyiptomét. Ezután az uralkodót hordszéken vitték körbe, hogy alattvalói is láthassák.

Államszervezet:

• Fáraó

• Vezír: a király utáni első méltóság. Funkciói: bíró, a kincstár felügyelője, az élelmiszerraktárak egy részének ellenőre. Építkezések és a halotti kultuszok rendjének felügyelete

• Nomoszok: 42 db volt. Élükön a kormányzók. A fáraó nevezi ki őket. Szolgálataikért birtokot kaptak.

• Írnok

  • Az állam legfontosabb hivatalnoka

  • Feljegyzések, összeírások, vallási, orvosi, irodalmi szövegek

  • Minden hivatal elnyerésének feltétele az írástudás

  • Írnokból magas méltóság is lehetett

• Hadsereg: állandó hadsereg ekkor még nem volt.

• Önálló papi rend nincs. A vezetők általában világi és papi méltóságokat egyaránt birtokoltak.

Gazdaság és társadalom:

Öntözéses földművelés. A vizet gémeskútszerű berendezéssel – saduffal – juttatták a földekre.

A termést a királyi háztartásokba szállították, majd innen történt ennek újraelosztása (palotagazdaság). Innen látták el nyersanyaggal és élelemmel a kézműveseket, a bányában és az építkezéseken dolgozókat. A királyi háztartás biztosította a szentélyek papjainak ellátását is.

Az első átmeneti kor

Az Óbirodalom utolsó két dinasztiája alatt meggyengült Egyiptom, a fáraók hatalma csökkent. A tartományok kormányzói lassan önálló kiskirályoknak kezdték tekinteni magukat. A gazdaság erőit kimerítették az óriási építkezések.

Közép- és Felső-Egyiptom részekre szakadt. Délen éhínség (csatornák elhanyagolása miatt): egy felirat tanúsága szerint az emberek saját gyerekeiket ették meg.

Ipuver Intelmei: felkelésről számol be.

Memphisz elvesztette jelentőségét, hanyatlott.

Idegen nomádok betörése.

Középbirodalom (Kr.e. 2040-1785)

Két hatalmi központ emelkedik ki: Hérakleopolisz és Théba. Théba egyesíti újra az államot. Az egység Mentuhotep alatt jött létre, de csak a 12. dinasztiától számítjuk a Középbirodalmat.

A dinasztia első uralkodója Amenemhat volt. Északra helyezi fővárosát (Itj-Taui⁵), a mai List közelében. Társuralkodóvá tette legidősebb fiát, Szeszósztriszt. Dinasztiájának valamennyi uralkodója követte ezt a gyakorlatot. Megszilárdította a királyi hatalmat, helyreállította a nomosz-rendszert.

A Középbirodalom idején megnőtt a családi és a templomi birtokok nagysága az uralkodó tulajdonában levő földekhez képest. A politikai helyzet megszilárdulása kedvezett a gazdasági fejlődésnek, fellendültek a kereskedelmi kapcsolatok is.

Megnő a városi lakosság politikai jelentősége és a rabszolgatartás szerepe. Két csoport:

1. hadifogoly rabszolgák

2. örökölt (házban született) rabszolgák

A rabszolgatartás viszont továbbra sem vált meghatározóvá a gazdasági életben (patriarchális rabszolgaság).

A Középbirodalom fáraói főleg déli irányba, Núbia felé terjeszkedtek (arany). A 12. dinasztia bekebelezte az 1. és 2. katarakta közötti területet. Északkelet felé inkább védekezés (Uralkodói Fal felépülése).

A második átmeneti kor, hükszosz uralom (kr.e. 1785-1552)

Palesztína és Fönícia területén élő törzsek beszivárgása. Az egyiptomiak hekau-haszutnak – a puszták fejedelmeinek – nevezték őket, ennek az elnevezésnek a görög formája a hükszosz név. Uralmuk alatt terjedt el a ló alkalmazása és a kétkerekű harci szekér Egyiptomban.

Az új főváros Avarisz lett.

Az egyiptomiak gyűlölték a hükszoszokat. Az ellenük folyó harcot a 17. dinasztia uralkodói irányították (Kamosze és I. Jahmesz). I. Jahmesz a 18. dinasztia alapítójaként lépett trónra Thébában és vele kezdődik az Újbirodalom kora.

Az Újbirodalom kora (Kr.e. 1552-1070)

Jahmesz nemcsak kiűzte a hódítókat, de folytatta a hadjáratokat Palesztína irányába. Székhelyét Thébába helyezte, mely az ókori Kelet leggazdagabb városa lett. Ezt a korszakot a következők jellemzik:

1. nagy hódítások;

2. élénk diplomáciai tevékenység;

3. belső béke;

4. látványos építkezések.

A 18. dinasztia tagjai Núbiában a harmadik zuhatagig terjesztették ki Egyiptom határait, északon az Eufrátesz partjáig jutottak az egyiptomi seregek.

Az első jelentősebb fáraó nő volt: Hatsepszut. Mostohafia, III. Thotmesz helyett, annak kiskorúsága idején uralkodott. Hadjárat Puntba⁶

III. Thotmesz (kr.e. 1490-1436): 22 évet kellett mostohaanyja árnyékában töltenie, míg trónra került. Már uralkodásának első esztendejében hadjáratot vezetett Szíria irányába. 20 év alatt összesen 17-szer hagyták el hadai Egyiptomot. Meggidói csata. Vér nélküli győzelem volt⁷. Thotmesz hadai feldúlták Mitannit is, ám a hurriták ellen nem sikerült döntő győzelmet elérni. A két nagyhatalom között patthelyzet jött létre.

A hadjáratok a kor világbirodalmává tették Egyiptomot. A meghódított kis államok néhány városában egyiptomi helyőrséget helyeztek el, de általában békén hagyták az ott élő népeket. Csupán azt követelték meg, hogy fejedelmeik gyermekeiket Thébába küldjék a szövetség zálogaként, valójában inkább túsznak.

III. Amenhotep (kr.e. 1402-1364): hadjáratokat nem vezetett, de: élénk diplomácia. Főleg Mitannival (a fáraó egyik felesége is onnan érkezett). Tell el-Amarnából 300 agyagtábla került elő, mely a kor diplomáciai levelezését tartalmazza. Ezekből kitűnik, hogy Egyiptom legfontosabb partnere Mitanni és Babilón voltak.

Az egyiptomi politika fő célja a Kelet hatalmi egyensúlyának fenntartása volt. Ez III. Amenhotep idején sikerült is, de fia, IV. Amenhotep alatt úgy tűnt, hogy Egyiptom nagyhatalmi helyzetének vége.

IV. Amenhotep (kr.e. 1364-1347)

Az Újbirodalom idején (a hódításokból érkezett kincsek révén) Amon papjainak vallási és politikai szerepe megnőtt. A fáraó és a thébai papság közötti nyílt szakításra IV. Amenhotep idején került sor.

Megpróbált gyökeresen szakítani az eddigi hagyományokkal, s a vallási élet központjába egyetlen istent helyezett: Atont. Az isten kultusza a Napnak a kultuszát jelentette. Leggyakoribb ábrázolása a magából kezekben végződő sugarakat kibocsátó korong. Aton az életet adó istenség, kinek legfőbb papja a fáraó.

Elhagyja Thébát és új fővárost⁸ alapít: Ahet-Atont⁹.

IV. Amenhotep a nevét is megváltoztatta: Ehnatonra („Aki üdvös Atonnak”).

A fáraó életét tette fel reformja sikerére. Amon templomait bezáratta, nevét minden fellelhető helyről kivakartatta. Nemcsak Amon, hanem más istenek kultuszait is igyekezett háttérbe szorítani. Aton tiszteletére himnuszt írt, melynek oly nagy hatása volt, hogy még a Bibliába is bekerült.

A reform azonban kudarccal végződik: az ország lakóinak többsége szembefordult az új vallással. Különösen a hadsereg nézte rossz szemmel a változásokat.

Ehnaton új hivatalnokréteget hozott létre, mely a királyi kegyért cserébe hűségesen támogatta az újításokat.

Gond volt az is, hogy a fáraónak nem volt fiú utódja, aki a reformokat továbbvitte volna. Élete végére feleségétől is elhidegült. Élete utolsó éveiben valószínűleg maga a fáraó is belátta az egyedülálló terv kudarcát. Sírja és múmiája is elpusztult városával együtt.

Tutanhamon

Visszatér a régi istenkultusz. Övé az egyetlen épen megmaradt fáraósír (1922: Howard Carter találja meg).

II. Ramszesz (kr.e. 1290-1224)

Tutanhamon után zavaros időszak következett, ez a hadseregnek kedvezett. A sereg vezérei alapították meg a 19. dinasztiát. Ennek a dinasztiának kellett megvédenie a birodalmat a hettita támadástól. Céljuk eléréshez az Amarna-reform teljes elfeledtetését s a hódítások politikáját vállalták.

Az új vezető réteg döntően katonákból állt, sőt még a templomok papságának jelentős részét is ők alkották.

Palesztina kis államai elszakadtak Egyiptomtól, s nyíltan a Mitannit meghódító hettiták oldalára álltak.

Ramszesz a hódítások mellett dönt. Megindul a szíriai Kades felé. Óriási vereség a hettitáktól. A hettita király békét kínált, Ramszesz el is fogadta. A szerződés két példányban is fennmaradt: Egyiptomban a karnaki templom falán, s Hattusasban, a hettita királyok levéltárában. A két szerződő fél kijelentette, hogy nem vezet a másik ellen támadó hadjáratot, viszont ha szövetségesét megtámadják, katonai segítséget nyújt. A béke 70 évig nyugalmat biztosított Egyiptomnak.

Új főváros épül a Nílus-deltában.

A tengeri népek

A kr.e. 13-12. század fordulója véget vetett a nyugalomnak. Afrika kiszáradó területeiről (Líbia felől) tömegesen kerekedtek fel az ott élő nomád törzsek. Megtámadják Egyiptomot. Az összecsapás egyelőre a fáraó győzelmét hozta. De a líbiaiak legyőzésével nem múlt el az országot fenyegető veszedelem.

Kr.e. 1400 körül hatalmas népmozgás¹⁰ kezdődött. A Balkánról, Szicíliából, Szardiniáról kiinduló népek megbénították a tengeri kereskedelmet. Az akhájok megszállták Krétát. A kis-ázsiai frígek elpusztították a hettita államot, a filiszteusok megszállták Palesztínát, a Balkán déli területeit elárasztották a dórok.

Megjelennek a vasfegyverek.

Az Ókori Kelet hatalmi rendszere összeomlott.

III. Ramszesznek (kr.e. 1184-1153) három ellenséges támadást is ki kellett védenie. A líbiaiak és a tengeri népek szárazföldön és tengeren egyaránt megpróbálták elözönölni az országot, ám a Nílus-deltában vívott tengeri ütközetben az egyiptomi hajóhad nagy győzelmet aratott. A fáraó megmentette Egyiptomot az inváziótól, ám a nomád népek lassú, békés megtelepedését már nem tudta megakadályozni. Az idegenek a gazdaságban és a hadseregben egyre fontosabb pozíciókhoz jutottak.

A tengeri népek szétzilálták a kereskedelem több száz éves rendszerét, az aranybányák kimerülőben voltak, a Ciprusról érkező réz mennyisége csökkent.

A bukás

III. Ramszesz gyanús körülmények között bekövetkező halála után a papság befolyása látványosan megnövekedett. A következő királyok alatt az uralkodói hatalom vészesen csökkent.

XI. Ramszesz elhatározta, hogy véget vet a már Théba egész környékét birtokló papság uralmának. Megostromolta Amon templomát, de sikere csak átmeneti volt. A thébai főpap, Herihor nemsokára már uralkodói néven címezette magát, s egész Felső-Egyiptomot megszerezte. A fáraói hatalom névlegessé vált.

A közbiztonság megrendült, megkezdődött a sírok fosztogatása.

A kései kor (kr.e. 1085-332¹¹)

A XI. Ramszesz halála utáni zavaros időszakot nemcsak a thébai papság használta ki hatalmának erősítésére. A líbiai törzsi vezetők is olyannyira hatalmassá váltak, hogy a kr.e. 10. sz.-ban megszerezték a fáraói címet is. Legjelesebb képviselőjük, Sesonk megpróbálta újra nagyhatalommá tenni az országot. Lerohanta a zsidó királyságot, s kifosztotta Salamon templomát. Núbiába is indított hadjáratot. Elérte, hogy Egyiptom ismét a Kelet tekintélyes állama legyen.

A kr.e. 8. századra Egyiptomban három hatalmi központ jött létre:

1. Thébában és környékén Amon papjai kormányoztak.

2. A déli területen, Etiópiában erős állam jött létre Napata központtal

3. Északon a helyi líbiai fejedelmek kormányoztak, a Deltában épült fővárosból: Szaiszból.

A hatalmi vetélkedésből az etiópok kerültek ki győztesen, kr.e. 715-ben megszállták egész Egyiptomot. De a nyugalom nem sokáig tartott. Új ellenfél jelent meg a határokon: az asszírok.

Kr.e. 671-ben Assur ah-iddina megszállta Alsó-Egyiptomot, majd kifosztotta Thébát. Az ország etióp-asszír fronttá változott.

Ám az asszírok képtelenek voltak tartani Egyiptomot, így az kr.e. 655-ben visszaszerezte függetlenségét. És jönnek a babilóniaiak. II. Nekó fáraó kr.e. 605-ben Karkemisnél katasztrofális vereséget szenvedett II. Nabu-kudurri-uszur babilóni trónörököstől. Nekó fáraónak le kellett mondania a szárazföldi terjeszkedésről, így figyelmét a tenger felé fordította. Hajóhada építtetett, s valószínű, hogy az ő nevéhez fűződik a Nílus és a Vörös-tenger közötti csatorna építése is. Parancsára föníciai hajósok körülhajózták Afrikát.

Végül kr.e. 525-ben Egyiptom áldozatul esik a perzsáknak.