Feleletem során az USA kialakulását és alkotmányos fejlődését fogom bemutatni a 18-19. században.
A 17. században nagyfokú gyarmatosítás vette kezdetét Észak-Amerika területén, melyben főképp angol, francia, és holland magánszemélyek és vallási gyülekezetek vettek részt. A gyarmatosításnak köszönhetően gyors népességnövekedés ment végbe (1700-ban: 2 millió, 1755-ben: 2,6 millió lakos). Az első gyarmat megalapítása után (Virginia-1607, Sir Walter Raleigh) a gazdaság gyorsan fejlődött, elsősorban a feudális kötöttségek hiánya, a puritán szemlélet, és a demokratikus önkormányzatok szervezése révén, de nem elhanyagolható Észak-és Dél termelési megosztottsága sem. Északon a farmergazdálkodás, Délen az ültetvényes gazdálkodás dominált.
Társadalmi rétegződése meglehetősen heterogén. Az őslakos indiánok kipusztítása után, a hatalom egy vagyonos földtulajdonos elit kezébe került. Őket követte a nagyszámú középréteg, majd a sort a jelentős számú szegénység zárta.
Államvallásról ebben az időszakban még nem beszélhetünk (utolsó boszorkányégetés: 1670-ben), de a felvilágosodás eszméi a puritán szemlélet miatt gyorsan terjednek.
A függetlenségi harcok
Az anyaország (Anglia) és a gyarmatok (13) konfliktusa a hétéves (Szilézia visszaszerzésért indított) háború gyarmati szakaszának következménye: az anyaország növelte a gyarmati bevételt és gátolta az „összefüggő füzér” (13 angol gyarmat) önállósodási törekvéseit, mivel nem akart vetélytársat maga mellé a gazdaságban. A gyarmatok ennek okául tiltakozásba kezdtek, melyben hangsúlyozták, hogy a gyarmati polgár adózik,még sincs politikai joga, és törvényeik sem működhetnek az anyaország korlátozásai miatt. Anglia válaszul súlyos vám-és illetékfizetéssel terhelte le a gyarmatokat. Ezt a célt szolgálta a (melasz behozatalát szigorító) cukor (1764) és a (jogi ügyletekre, nyomdai termékekre és szerencsejátékokra illetéket előíró) bélyegtörvény(1765) is. A gyarmatok lakosai élesen bírálták a kivetett adókat, és az angol polgárok jogaira hivatkoztak: „Nincs adózás képviselet nélkül!”. A tiltakozó tömeg panaszlevelet írt III.György angol királyhoz, de az uralkodó nem foglalkozott ezzel a problémával. Az eseményeket a Kelet-indiai Társaság gazdasági érdekeit szolgáló tatörvény (teavám) bevezetése (1773) után rohamosan felgyorsultak: 1773. december 16.-án Boston kikötőjében indiánnak öltözött függetlenségpártiak kis csoportja a tenderbe dobálta egy teaszállító hajó rakományát („bostoni teadélután”). Anglia a hírre kényszerítőintézkedéseket hozott: bezáratta a bostoni kikötőket, Massachutes állam önkormányzatát megszüntette és megerősítette az angol katonaság jelenlétét a gyarmatokon. Válaszul a gyarmatok az együttes fellépést sürgették. Ennek, eseménysorozatnak az eredményeképp ülhetett össze 1774-ben Philadelphiában az első Kontinentális Kongresszus, ahol a gyarmatok megállapodtak az angol áruk bojkottjáról, s szövetséget kötöttek. A britek katonai beavatkozást kezdeményeztek, így az 1775-ös második Kontinentális Kongresszuson a gyarmatok képviselői a kontinentális haderő felállítására szavaztak, George Washington főparancsnok vezetésével. A képzetlen gyarmati hadsereg kezdetben nehezen tudta felvenni a harcot az angol zsoldosokkal, ám a váratlanul bekövetkező 1777-es saratogai győzelem sorsfordító győzelemnek bizonyult. A francia kormány hadianyag-szállítmányai, valamint a La Fayette vezette francia és a Kosciusko irányítása alatt álló lengyel önkéntesek által megerősödött gyarmati haderő 1781-ben Yorktownnál megadásra kényszerítette a Cornwallis vezette angol sereget. A Kongresszus 1776. július 4.-én megszavazta a Thomas Jefferson által szövegezett Függetlenségi Nyilatkozatot, amelyben kellőképpen érvényesültek a felvilágosodás eszméi, helyet kaptak a polgári demokratikus szabadságjogok, de a rabszolgatartás ekkor még megmaradt. Ezen dokumentum alapvető emberi jogokat is megfogalmazott, amelyek az 1789-es francia Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának, és a manapság hatályban lévő jog-és alkotmányfejlődésre is hatást gyakorolt. Létrehozzák a Független Államok Közösségét, s deklarálták (kihirdették) az Angliától való elszakadást. A fegyveres konfliktusok sorát végül az 1783-as versailles-i béke zárta le, melyben Anglia elismerte az USA függetlenségét.
Az USA alkotmánya
A korábbi alkotmány, a komoly diszfunkciókat felmutató konföderációs cikkelyek revíziójára 1787-benült össze Philadelphiában az Alkotmányos Konvenció. A legfőbb politikai törésvonalak a föderalisták (erős szövetségi kormányzat hívei) és az antiföderalisták (gyenge szövetségi kormányzat, széles tagállami önállóság), valamint a kis és nagy lakosságszámmal rendelkező tagállamok között húzódtak. A két táborra szakadt „alapító atyák” Benjamin Franklin közvetítésével végül kompromisszumos alkotmányt alkottak, amely egyszerre elégítette ki valamennyi tábor érdekeit a kétkamarás törvényhozás bevezetésével és a centralizáltabb végrehajtó hatalommal. Ennek lényege az államok közötti unió, amely a honvédelemért, külpolitikáért, pénzügyekért és a külkereskedelemért felel, minden más az egyes államok hatásköre marad. Az unió élén az elektorok által (közvetetten) választott, egyszer újraválasztható elnök áll. Jogkörei szélesek (katonaság irányítása, miniszterek és a Legfelsőbb Bíróság bíráinak kinevezése, korlátozott törvényhozási vétó, stb..). Egy személyben tölti be a végrehajtó hatalom címét. Az elnök felett-alkotmányos- ellenőrzést a Legfelsőbb Bíróság gyakorolhat, míg a Kongresszus impeachment-eljárást (felelősségre vonást) kezdeményezhet az elnökkel szemben. A törvényhozás kétkamarás, a kongresszus alsóháza a képviselőház, (az államok lakosságának arányában delegált tagokkal), felsőháza a szenátus (államonként 2-2 képviselővel) így ellensúlyozva az államok közötti területi és népességkülönbséget a törvényalkotásban. Az alapító atyák követve a felvilágosodás nagy eszméit (Locke és Montesquieu elveit), tehát a hatalmi ágak szétválasztásának gondolatát, a parlamentarizmust, az emberi jogokat, a népszuverenitást, és a szekularizált állam eszméjét, ezek szelleméhez ragaszkodva alkották meg a világ legrégebb (1787 óta) hatályban lévő alaptörvényét, a prezidenciális kormányzati forma mintaadó példáját. Az USA legelső elnöke George Washington (1787-1798), az államforma pedig szövetségi köztársaság volt.
A Bill of Rights és a későbbi alkotmány-kiegészítések
Az alkotmány első kiegészítése a 10. cikkelyt tartalmazó Bill of Rights. Ezek közül is kiemelkedik a vallás, a szólás, a gyülekezés és a sajtó szabadsága, a fegyverviselés joga, az ártalmatlanság védelme: a tizedik kiegészítés pedig kimondja, hogy minden olyan hatalom (jog) amelyet az unió nem tart fenn magának és nem is tilt, megilleti az egyes államok állampolgárait. A 19. században az amerikai gazdaság rohamos fejlődésnek indult, ám az iparosodás csak az északi államokat jellemezte. Délen a gazdaság a hatalmas rabszolgatartó földműves-gazdaságokból állt össze. Ezek az eltérések már James Monroe elnöksége alatt körvonalazták észak és dél konfliktusát, amelyet ekkor még sikerült elhárítani a Missouri-kompromisszum (1820) megkötésével. A probléma Abraham Lincoln elnökké választásakor (1861) tört felszínre. Lincoln ugyanis kiállt a rabszolga-felszabadítás mellett. Ennek okául tíz déli állam az unióból kilépve egy új, konföderációs alkotmányt fogadott el. Pillanatok alatt kirobbant a polgárháború (1861) észak és dél között, amelynek csak 1865-ben lesz vége. Észak győzött, de a rabszolgatartást felszámolták. A rabszolgák felszabadításáról a 13. alkotmány-kiegészítés (1865) rendelkezik, amelyhez a jogok egyenlő kiterjesztésről szóló 14. (1868) illetve a diszkriminációt (megkülönböztetés) a választójog terén is tiltó 15. kiegészítés (1870) csatlakozik.