Források:
A magyarság őstörténetéről viszonylag kevés forrás szól.
Arab, bizánci, szláv és nyugati kútfőket érdemes számba venni.
Arab források:
Dzsájháni földrajztudós 920 körül készítette el művet muszlim kereskedők (pl. Ibn Hurradadbih: Az utak és az országok c. könyve, 846) beszámolója alapján. Dzsájháni könyve, amely a 870 körüli állapotokat tükrözte, elveszett, tartalmát csak későbbi átírásokból ismerjük:
- Ibn Ruszta (930 körül) és Gardizi (1050 körül) műveinek főbb tartalmi elemei:
- „a magyarok pedig a türkök egyik fajtája”;
- a magyarok egyetlen összefüggő országból jöttek;
- kettős fejedelemség: kündü, gyula;
- vándorló állattenyésztés: nyári és téli szállások;
- szlávok ellen győztes háborúk: élelmiszeradót vetnek ki rájuk a magyarok és rabszolgákat szereznek közülük, akikkel kereskednek;
- „a magyarok szemre való szép emberek”.
- Ibn Fadlan a kazár kettős fejedelemségről írt.
Bizánci források:
Bölcs Leo császár (886-912): Taktika c. hadművészetről szóló könyve:
- A nomád magyarok harcmodora: lesben állás, csel (színlelt meghátrálás), rajtaütés, ellenség bekerítésé és végsókig való üldözése.
- A fegyverzet leírása: kard, bórpáncél, íj, kopja.
VII. Bíborbanszületett Konstantin császár (912-959): „A birodalom kormányzásáról” c. műve:
- X. század közepén állították össze.
- Értesüléseit a magyarokról a bizánci udvarban járt Tormástól és Bulcsú horkától szerezte, továbbá levéltárának kb. 50 évre visszatekintő magyar vonatkozású irataiból.
- A honfoglalás koráról számol be:
- említi a besenyő támadást;
- leírja a 7 magyar törzs nevét;
- leírja a kabarok csatlakozását;
- ír Levediről, Álmosról és Árpád fejedelemmé választásáról, Etelközről.
Szláv legendák:
Konstantin (Cirill) és Metód legendái:
- Konstantin 860-ban a Krím-félszigeten tett útja alkalmával találkozott magyarokkal.
- Metód pedig a Duna-vidékén találkozott a magyar fejedelemmel.
Nyugati évkönyvek, krónikák:
- Fuldai évkönyvek
- Regino: Világkrónika
- Bajor évkönyvek
- Liutprand leírása
Társadalom:
A honfoglaló magyarság létszámát 200-500 ezerre teszik a történészek, a Kárpát-medencében találtakét pedig 200 ezerre.
Etnikum- és embertani jellemzőik: a feltárt sírleletek alapján a honfoglaló magyarság két csoportra osztható:
- a síkvidéki leletekre jellemző, europo-mongolid rasszhoz tartozók (széles koponya) – lehet, hogy a7 magyar törzs;
- a dombvidékeken talált europid rasszhoz tartozók (keskeny koponya) – lehet, hogy a csatlakozott törzs.
Társadalmi rétegek:
- Előkelők („bőség”):
- A fejedelem, a gyula és a horka, továbbá a többi törzsfő (,,úr”) és nemzetségfő („bő”) alkotta a vezető réteget.
- Középréteg („jobbágyság”):
- A harcos középréteg tartozott ide, ők alkották a fejedelem és a törzsfők kíséretét: önkéntes szolgálatot vállaltak, békeidőben is uruk mellett voltak, aki védelmezte, elszállásolta és élelmezte őket.
- Közrendűek („ínség”)
- Általában szolgáltató népek voltak, akiknek falvai termék és munkaszolgálattal tartoztak az előkelőknek;
- voltak speciális, csak egyfajta szolgáltatásra kötelezettek kovács, fazekas stb.
Életmód:
Letelepedés:
- A honfoglalók törzsenként telepedtek le.
- A fejedelmi központ a X. sz. közepéig a Felső-Tiszavidéken lehetett, utána került át a Fehérvár-Buda-Esztergom térségbe.
- A többi törzs a fejedelmi szállásterületet gyűrűszerűen körbevéve és ezáltal is védve telepedett le.
- A törzsi területeket a gyepű: széles, természetes és mesterséges akadályokkal övezett védővonal vette körül.
Lakóhely:
- Télen kunyhóban, földbe mélyített házakban, nyáron a kunyhók körül, összecsukható sátrakban laktak.
Gazdálkodás:
- Dominált az állattartás;
- Önellátás volt a jellemző.
- A helyi szláv népességtől sok, a földműveléshez szükséges technikát, eszközt átvettek.
Temetkezés: