Irodalom érettségi

Ibsen, a dráma megújítója

I. Alkotói korszakai

1. alkotói korszaka: romantikus-realista

  • 1860-as évek
  • Peer Gynt [per günt] – 1867
    • dráma
    • fausti hagyományokat követ
    • témája: az élethazugságok
    • keresi az önmegvalósítást, terveit soha nem hajtja végre, hazugságokkal menti fel magát
    • aki folyton hazudozik, az a görbe hatalmába keríti mesemotívum, letérés az egyenes útról
    • a túlzott egyéniségkultuszt utasítja el
    • öregen és vakon tér vissza otthonába Szolvejg szerelme váltja meg az élethazugságoktól

2. alkotói korszaka: szimbolista-naturalista

  • újítása: a társadalmi drámáit egy-egy szimbólum köré építi (a társadalom különböző rétegei)
  • a szimbólumok sűrítetten tartalmazzák a mű alapproblémáját
  • Solness építőmester a torony (az önmegvalósítás, a végtelen vágyak)
  • Babaszoba (1879) a magyar színházakban Nóra címmel játsszák, a férj nem engedi felnőni a feleségét, siker (oka a szüfrazsett mozgalom)
  • A vadkacsa (1884)

II. A modern polgári dráma

  • fellépése idején polgári színjáték uralkodott
    • tragikus kezdet és szerencsés vég
    • deus ex machina (= csodás elemek)
    • biztos hatásra törekednek
    • szórakoztatni akar
  • a polgári dráma a 19. sz. utolsó harmadában tragédiamentes
  • Ibsen lesz az áttörés visszaállítja a tragikum méltóságát, megváltoztatja a dráma szerkezetét
  • művészetének forrása Szophoklész: Oidipusz király (az önismeret drámája)
    • analitikus drámaszerkezet: a drámai szituációt a múltban végbement események hozták létre, a jelenben játszódó cselekmény során fény derül ezekre az előzményekre, és az elemzésük mozdítja tovább a drámát. Csak szükségszerű következményeit tartalmazza a drámai egy korábban lejátszódó eseménysornak. A bűn után bűnhődésnek, megtisztulásnak kellene következnie, de nem változik meg semmi, csak a szereplők egymáshoz való viszonya.
    • Ibsen ars poeticája: „Írni annyit tesz, mint ítélőszéket tartani önmagunk felé.” az embernek el kell jutnia az önismeretig
  • nem történik tett, amely a közösség életét befolyásolná helyette a magánélet, a hétköznapi emberek
  • a dráma két formakategóriája
    • akció (cselekvés) megszűnik (!!!)
    • dikció (beszéd) hangsúlyos elem (!!)
      • szerepe: előrelendíti az eseményeket és egyre távolabbi múltat ismerünk meg
      • a jellemzés eszköze: a szereplőket a beszédük jellemzi (mit mondanak és hogyan mondják!)

nagy a megterheltsége

  • a drámák dinamikája
    • dikció változás (elemzésfelismerés => a szereplők viszonyrendszere megváltozik)
    • szimbólumállandóság (mozdulatlanság, megválthatatlan élet jelképei)

III. A vadkacsa (1884)

  • műfaja: színmű/középfajú dráma/tragikomédia

a) szimbolista jegyek a drámában (szimbólumok, szereplők)

  • Ibsen magáról mondja: „Igen, mi tizenharmadikak mindig terhére vagyunk a többi tizenkettőnek, a tucatembereknek.” 12 db-ból álló eszközkészlet => a 13. mást kap különc

Gregers hitvallása, hogy 13.-nak üljön asztalhoz különc, a szerencsétlenség gerjesztője, önjelölt messiás ő nyitja fel az emberek szemét; meg akarja váltani mások életét, de az embert nem

  • a vadkacsa = az élethazugságok szimbóluma szárnyszegett madár, aki megkapaszkodik a hínárban (=hazugságokban), szárnyaszegett élet (az Ekdal család hazugságokkal kibástyázott élete)
  • a vadászkutya = Gregers, aki felnyitja a család szemét => megszabadítja őket a hazugságoktól
  • a padlás = az emberi önmegvalósítás, vágy a végtelenség után való sóvárgásra (az erdők-mezők szabad életének hamis varázsa); az öreg Ekdal itt „vadásztelepe” régi életére emlékezteti: egyenruhát vesz fel, ezzel önbecsülését állítja helyre, legnagyobb értéke
  • a találmány = önbálványozás a család régi méltóságának visszaállítása nem dolgozik rajt, hanem aludni megy
  • az evés = ösztönvilág kielégítése; kocsmázás
  • evés + találmány = pótcselekvések felszínes dolgok

 

  • Hjalmar Ekdal
    • fényképész (= megszépíti a valóságot)
    • önbálványozás (találmány)
    • felszínes, közvetlen, egyszerű
    • lusta, dologkerülő, semmittevő, önámító => a munka oroszlánrészét felesége, Gina, végzi
    • viszonylagos jólét, a megelégedettség illúziója
    • Gregers felnyitja a szemét => szakítani akar családjával, otthon elhagyása, Hedvig ellökése, mocsárszag*
  • Gregers Werle
    • bajkeverő, ügyetlen (nincs gyakorlati érzéke)
    • kivonult a világból
    • tudja, mi a feladata (felnyitás)
    • gyűlöli apját (anyja halála miatt is) => minden tettét a bosszúvágy irányítja
    • apja üzlettársává kívánja tenni, át szeretné neki adni a cég vezetését
    • mindenben beleüti az orrát => Ekdálék összeomlása
    • igazságosztó, öntörvényű
    • célozgatások ( irányítani akarja Ekdálék életét a saját eszméi alapján)
    • elégedetlen magával
    • álmodozik, álmokat kerget
  • az öreg Ekdal
    • hadnagy, híres vadász
    • megfosztották katonai rangjától => kegyelemkenyéren élő, lecsúszott öregember, most Werle pénzeli
    • zugivás, másolás
  • az idősebb Werle
    • bányatulajdonos (északi Höjdal-telep)
    • nagykereskedő, gyáros
  • idősebb Werle + öreg Ekdal
    • kivágták a királyi erdőt => Werle megúszta, Ekdalt várfogságra ítélték (egy kétes üzlet áldozata)
  • Hedvig
    • nem hazudik gyermeki ártatlanság, tisztaság => tragédiájának oka
    • mindent halálosan komolyan vesz
    • romlatlan, őszinte
    • segít a retusálásban szépség ad neki örömöt
    • a művészetre fogékony (rézkarc a hajóskapitány naplójában)

b) naturalista jegyek a drámában (szereplők)

  • Taine miliő-elmélet: az emberi cselekedeteket három tényező határozza meg
    • (társadalmi) környezet
    • faj (öröklődés)
    • történelmi pillanat

 

  • Hjalmar Ekdal
    • a nagynénik tündöklő nagy szellemnek tartották (környezet) => belenevelték az önbizalmat
    • jóképű
    • szeret verseket tanulni szellemileg nincs magas szinten, reprodukál
    • imád enni (faj: ösztönök kielégítése; heringsaláta és sör)
    • *Hedvig nem az ő gyereke, az idősebb Werlétől született => csalódik a boldogságban, a gyermeki ártatlanságra zúdítja az ártalmakat

 

  • Gregers Werle
    • bálványimádás az eszményt csak magán kívül találja meg (Hjalmar)
    • csúnya => barátja szépségét, jóképűségét csodálja
    • Relling doktor átlátja a természetét
  • Gina Ekdal
    • testi szerelem pénzkicsikarás (a most idős) Werlétől
    • elfogadja Hjalmar önámítását
    • értelmileg és szellemileg nem ér fel odáig, hogy lássa az igazságot
  • az öreg Ekdal
    • vadászat szenvedély (öröklődés, ösztönök)
    • emberi tartását elveszítette
  • Hedvig
    • gyenge látású, mint Werle (öröklés)
    • Gregers ráveszi, hogy ölje meg a vadkacsát => bebizonyítja apja iránti ragaszkodó szeretetét hajlandó rá
    • apja „idegennek” nevezi => önmagát áldozza fel, Gregers a halálba kergette a kislányt

 

Hjalmar

Relling-féle gyógymód tápot ad az önámításoknak

Mert aki megfosztja az átlagembert az élete nagy hazugságától, a boldogságát veszi el tőle!” (ötödik felvonás)

Gregers

új alapokra akarja helyezni Ekdálék életét
feltárja az igazságot
BÁLVÁNYIMÁDÁS

 

  • a család élete a kislány halála után úgy folytatódik, mintha semmi nem történt volna megnyugtató a férjnek és feleségnek is egyaránt, mivel mindig is a fájdalmas múltra emlékeztette volna őket
  • A dráma tanulsága: az embereket nem szabad, nem lehet akaratuk ellenére boldogítani

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük