Ibsen, a dráma megújítója

I. Alkotói korszakai

1. alkotói korszaka: romantikus-realista

• 1860-as évek
• Peer Gynt [per günt] – 1867
  • dráma
  • fausti hagyományokat követ
  • témája: az élethazugságok
  • keresi az önmegvalósítást, terveit soha nem hajtja végre, hazugságokkal menti fel magát
  • aki folyton hazudozik, az a görbe hatalmába keríti mesemotívum, letérés az egyenes útról
  • a túlzott egyéniségkultuszt utasítja el
  • öregen és vakon tér vissza otthonába Szolvejg szerelme váltja meg az élethazugságoktól

2. alkotói korszaka: szimbolista-naturalista

• újítása: a társadalmi drámáit egy-egy szimbólum köré építi (a társadalom különböző rétegei)
• a szimbólumok sűrítetten tartalmazzák a mű alapproblémáját
• Solness építőmester a torony (az önmegvalósítás, a végtelen vágyak)
• Babaszoba (1879) a magyar színházakban Nóra címmel játsszák, a férj nem engedi felnőni a feleségét, siker (oka a szüfrazsett mozgalom)
• A vadkacsa (1884)

II. A modern polgári dráma

• fellépése idején polgári színjáték uralkodott
  • tragikus kezdet és szerencsés vég
  • deus ex machina (= csodás elemek)
  • biztos hatásra törekednek
  • szórakoztatni akar
• a polgári dráma a 19. sz. utolsó harmadában tragédiamentes
• Ibsen lesz az áttörés visszaállítja a tragikum méltóságát, megváltoztatja a dráma szerkezetét
• művészetének forrása Szophoklész: Oidipusz király (az önismeret drámája)
  • analitikus drámaszerkezet: a drámai szituációt a múltban végbement események hozták létre, a jelenben játszódó cselekmény során fény derül ezekre az előzményekre, és az elemzésük mozdítja tovább a drámát. Csak szükségszerű következményeit tartalmazza a drámai egy korábban lejátszódó eseménysornak. A bűn után bűnhődésnek, megtisztulásnak kellene következnie, de nem változik meg semmi, csak a szereplők egymáshoz való viszonya.
  • Ibsen ars poeticája: „Írni annyit tesz, mint ítélőszéket tartani önmagunk felé.” az embernek el kell jutnia az önismeretig
• nem történik tett, amely a közösség életét befolyásolná helyette a magánélet, a hétköznapi emberek
• a dráma két formakategóriája
  • akció (cselekvés) megszűnik (!!!)
  • dikció (beszéd) hangsúlyos elem (!!)
    • szerepe: előrelendíti az eseményeket és egyre távolabbi múltat ismerünk meg
    • a jellemzés eszköze: a szereplőket a beszédük jellemzi (mit mondanak és hogyan mondják!)



nagy a megterheltsége

• a drámák dinamikája
  • dikció változás (elemzésfelismerés => a szereplők viszonyrendszere megváltozik)
  • szimbólumállandóság (mozdulatlanság, megválthatatlan élet jelképei)

III. A vadkacsa (1884)

• műfaja: színmű/középfajú dráma/tragikomédia

a) szimbolista jegyek a drámában (szimbólumok, szereplők)

• Ibsen magáról mondja: „Igen, mi tizenharmadikak mindig terhére vagyunk a többi tizenkettőnek, a tucatembereknek.” 12 db-ból álló eszközkészlet => a 13. mást kap különc



Gregers hitvallása, hogy 13.-nak üljön asztalhoz különc, a szerencsétlenség gerjesztője, önjelölt messiás ő nyitja fel az emberek szemét; meg akarja váltani mások életét, de az embert nem

• a vadkacsa = az élethazugságok szimbóluma szárnyszegett madár, aki megkapaszkodik a hínárban (=hazugságokban), szárnyaszegett élet (az Ekdal család hazugságokkal kibástyázott élete)
• a vadászkutya = Gregers, aki felnyitja a család szemét => megszabadítja őket a hazugságoktól
• a padlás = az emberi önmegvalósítás, vágy a végtelenség után való sóvárgásra (az erdők-mezők szabad életének hamis varázsa); az öreg Ekdal itt „vadásztelepe” régi életére emlékezteti: egyenruhát vesz fel, ezzel önbecsülését állítja helyre, legnagyobb értéke
• a találmány = önbálványozás a család régi méltóságának visszaállítása  nem dolgozik rajt, hanem aludni megy
• az evés = ösztönvilág kielégítése; kocsmázás
• evés + találmány = pótcselekvések felszínes dolgok

 

• Hjalmar Ekdal
  • fényképész (= megszépíti a valóságot)
  • önbálványozás (találmány)
  • felszínes, közvetlen, egyszerű
  • lusta, dologkerülő, semmittevő, önámító => a munka oroszlánrészét felesége, Gina, végzi
  • viszonylagos jólét, a megelégedettség illúziója
  • Gregers felnyitja a szemét => szakítani akar családjával, otthon elhagyása, Hedvig ellökése, mocsárszag*
• Gregers Werle
  • bajkeverő, ügyetlen (nincs gyakorlati érzéke)
  • kivonult a világból
  • tudja, mi a feladata (felnyitás)
  • gyűlöli apját (anyja halála miatt is) => minden tettét a bosszúvágy irányítja
  • apja üzlettársává kívánja tenni, át szeretné neki adni a cég vezetését
  • mindenben beleüti az orrát => Ekdálék összeomlása
  • igazságosztó, öntörvényű
  • célozgatások ( irányítani akarja Ekdálék életét a saját eszméi alapján)
  • elégedetlen magával
  • álmodozik, álmokat kerget
• az öreg Ekdal
  • hadnagy, híres vadász
  • megfosztották katonai rangjától => kegyelemkenyéren élő, lecsúszott öregember, most Werle pénzeli
  • zugivás, másolás
• az idősebb Werle
  • bányatulajdonos (északi Höjdal-telep)
  • nagykereskedő, gyáros
• idősebb Werle + öreg Ekdal
  • kivágták a királyi erdőt => Werle megúszta, Ekdalt várfogságra ítélték (egy kétes üzlet áldozata)
• Hedvig
  • nem hazudik gyermeki ártatlanság, tisztaság => tragédiájának oka
  • mindent halálosan komolyan vesz
  • romlatlan, őszinte
  • segít a retusálásban szépség ad neki örömöt
  • a művészetre fogékony (rézkarc a hajóskapitány naplójában)

b) naturalista jegyek a drámában (szereplők)

• Taine miliő-elmélet: az emberi cselekedeteket három tényező határozza meg
  • (társadalmi) környezet
  • faj (öröklődés)
  • történelmi pillanat

 

• Hjalmar Ekdal
  • a nagynénik tündöklő nagy szellemnek tartották (környezet) => belenevelték az önbizalmat
  • jóképű
  • szeret verseket tanulni szellemileg nincs magas szinten, reprodukál
  • imád enni (faj: ösztönök kielégítése; heringsaláta és sör)
  • *Hedvig nem az ő gyereke, az idősebb Werlétől született => csalódik a boldogságban, a gyermeki ártatlanságra zúdítja az ártalmakat

 

• Gregers Werle
  • bálványimádás az eszményt csak magán kívül találja meg (Hjalmar)
  • csúnya => barátja szépségét, jóképűségét csodálja
  • Relling doktor átlátja a természetét
• Gina Ekdal
  • testi szerelem pénzkicsikarás (a most idős) Werlétől
  • elfogadja Hjalmar önámítását
  • értelmileg és szellemileg nem ér fel odáig, hogy lássa az igazságot
• az öreg Ekdal
  • vadászat szenvedély (öröklődés, ösztönök)
  • emberi tartását elveszítette
• Hedvig
  • gyenge látású, mint Werle (öröklés)
  • Gregers ráveszi, hogy ölje meg a vadkacsát => bebizonyítja apja iránti ragaszkodó szeretetét hajlandó rá
  • apja „idegennek” nevezi => önmagát áldozza fel, Gregers a halálba kergette a kislányt

 

Hjalmar
Relling-féle gyógymód tápot ad az önámításoknak „Mert aki megfosztja az átlagembert az élete nagy hazugságától, a boldogságát veszi el tőle!” (ötödik felvonás)	Gregers új alapokra akarja helyezni Ekdálék életét feltárja az igazságot BÁLVÁNYIMÁDÁS

 

• a család élete a kislány halála után úgy folytatódik, mintha semmi nem történt volna megnyugtató a férjnek és feleségnek is egyaránt, mivel mindig is a fájdalmas múltra emlékeztette volna őket
• A dráma tanulsága: az embereket nem szabad, nem lehet akaratuk ellenére boldogítani