I. Alkotói korszakai
1. alkotói korszaka: romantikus-realista
- 1860-as évek
- Peer Gynt [per günt] – 1867
- dráma
- fausti hagyományokat követ
- témája: az élethazugságok
- keresi az önmegvalósítást, terveit soha nem hajtja végre, hazugságokkal menti fel magát
- aki folyton hazudozik, az a görbe hatalmába keríti mesemotívum, letérés az egyenes útról
- a túlzott egyéniségkultuszt utasítja el
- öregen és vakon tér vissza otthonába Szolvejg szerelme váltja meg az élethazugságoktól
2. alkotói korszaka: szimbolista-naturalista
- újítása: a társadalmi drámáit egy-egy szimbólum köré építi (a társadalom különböző rétegei)
- a szimbólumok sűrítetten tartalmazzák a mű alapproblémáját
- Solness építőmester a torony (az önmegvalósítás, a végtelen vágyak)
- Babaszoba (1879) a magyar színházakban Nóra címmel játsszák, a férj nem engedi felnőni a feleségét, siker (oka a szüfrazsett mozgalom)
- A vadkacsa (1884)
II. A modern polgári dráma
- fellépése idején polgári színjáték uralkodott
- tragikus kezdet és szerencsés vég
- deus ex machina (= csodás elemek)
- biztos hatásra törekednek
- szórakoztatni akar
- a polgári dráma a 19. sz. utolsó harmadában tragédiamentes
- Ibsen lesz az áttörés visszaállítja a tragikum méltóságát, megváltoztatja a dráma szerkezetét
- művészetének forrása Szophoklész: Oidipusz király (az önismeret drámája)
- analitikus drámaszerkezet: a drámai szituációt a múltban végbement események hozták létre, a jelenben játszódó cselekmény során fény derül ezekre az előzményekre, és az elemzésük mozdítja tovább a drámát. Csak szükségszerű következményeit tartalmazza a drámai egy korábban lejátszódó eseménysornak. A bűn után bűnhődésnek, megtisztulásnak kellene következnie, de nem változik meg semmi, csak a szereplők egymáshoz való viszonya.
- Ibsen ars poeticája: „Írni annyit tesz, mint ítélőszéket tartani önmagunk felé.” az embernek el kell jutnia az önismeretig
- nem történik tett, amely a közösség életét befolyásolná helyette a magánélet, a hétköznapi emberek
- a dráma két formakategóriája
- akció (cselekvés) megszűnik (!!!)
- dikció (beszéd) hangsúlyos elem (!!)
- szerepe: előrelendíti az eseményeket és egyre távolabbi múltat ismerünk meg
- a jellemzés eszköze: a szereplőket a beszédük jellemzi (mit mondanak és hogyan mondják!)
nagy a megterheltsége
- a drámák dinamikája
- dikció változás (elemzésfelismerés => a szereplők viszonyrendszere megváltozik)
- szimbólumállandóság (mozdulatlanság, megválthatatlan élet jelképei)
III. A vadkacsa (1884)
- műfaja: színmű/középfajú dráma/tragikomédia
a) szimbolista jegyek a drámában (szimbólumok, szereplők)
- Ibsen magáról mondja: „Igen, mi tizenharmadikak mindig terhére vagyunk a többi tizenkettőnek, a tucatembereknek.” 12 db-ból álló eszközkészlet => a 13. mást kap különc
Gregers hitvallása, hogy 13.-nak üljön asztalhoz különc, a szerencsétlenség gerjesztője, önjelölt messiás ő nyitja fel az emberek szemét; meg akarja váltani mások életét, de az embert nem
- a vadkacsa = az élethazugságok szimbóluma szárnyszegett madár, aki megkapaszkodik a hínárban (=hazugságokban), szárnyaszegett élet (az Ekdal család hazugságokkal kibástyázott élete)
- a vadászkutya = Gregers, aki felnyitja a család szemét => megszabadítja őket a hazugságoktól
- a padlás = az emberi önmegvalósítás, vágy a végtelenség után való sóvárgásra (az erdők-mezők szabad életének hamis varázsa); az öreg Ekdal itt „vadásztelepe” régi életére emlékezteti: egyenruhát vesz fel, ezzel önbecsülését állítja helyre, legnagyobb értéke
- a találmány = önbálványozás a család régi méltóságának visszaállítása nem dolgozik rajt, hanem aludni megy
- az evés = ösztönvilág kielégítése; kocsmázás
- evés + találmány = pótcselekvések felszínes dolgok
- Hjalmar Ekdal
- fényképész (= megszépíti a valóságot)
- önbálványozás (találmány)
- felszínes, közvetlen, egyszerű
- lusta, dologkerülő, semmittevő, önámító => a munka oroszlánrészét felesége, Gina, végzi
- viszonylagos jólét, a megelégedettség illúziója
- Gregers felnyitja a szemét => szakítani akar családjával, otthon elhagyása, Hedvig ellökése, mocsárszag*
- Gregers Werle
- bajkeverő, ügyetlen (nincs gyakorlati érzéke)
- kivonult a világból
- tudja, mi a feladata (felnyitás)
- gyűlöli apját (anyja halála miatt is) => minden tettét a bosszúvágy irányítja
- apja üzlettársává kívánja tenni, át szeretné neki adni a cég vezetését
- mindenben beleüti az orrát => Ekdálék összeomlása
- igazságosztó, öntörvényű
- célozgatások ( irányítani akarja Ekdálék életét a saját eszméi alapján)
- elégedetlen magával
- álmodozik, álmokat kerget
- az öreg Ekdal
- hadnagy, híres vadász
- megfosztották katonai rangjától => kegyelemkenyéren élő, lecsúszott öregember, most Werle pénzeli
- zugivás, másolás
- az idősebb Werle
- bányatulajdonos (északi Höjdal-telep)
- nagykereskedő, gyáros
- idősebb Werle + öreg Ekdal
- kivágták a királyi erdőt => Werle megúszta, Ekdalt várfogságra ítélték (egy kétes üzlet áldozata)
- Hedvig
- nem hazudik gyermeki ártatlanság, tisztaság => tragédiájának oka
- mindent halálosan komolyan vesz
- romlatlan, őszinte
- segít a retusálásban szépség ad neki örömöt
- a művészetre fogékony (rézkarc a hajóskapitány naplójában)
b) naturalista jegyek a drámában (szereplők)
- Taine miliő-elmélet: az emberi cselekedeteket három tényező határozza meg
- (társadalmi) környezet
- faj (öröklődés)
- történelmi pillanat
- Hjalmar Ekdal
- a nagynénik tündöklő nagy szellemnek tartották (környezet) => belenevelték az önbizalmat
- jóképű
- szeret verseket tanulni szellemileg nincs magas szinten, reprodukál
- imád enni (faj: ösztönök kielégítése; heringsaláta és sör)
- *Hedvig nem az ő gyereke, az idősebb Werlétől született => csalódik a boldogságban, a gyermeki ártatlanságra zúdítja az ártalmakat
- Gregers Werle
- bálványimádás az eszményt csak magán kívül találja meg (Hjalmar)
- csúnya => barátja szépségét, jóképűségét csodálja
- Relling doktor átlátja a természetét
- Gina Ekdal
- testi szerelem pénzkicsikarás (a most idős) Werlétől
- elfogadja Hjalmar önámítását
- értelmileg és szellemileg nem ér fel odáig, hogy lássa az igazságot
- az öreg Ekdal
- vadászat szenvedély (öröklődés, ösztönök)
- emberi tartását elveszítette
- Hedvig
- gyenge látású, mint Werle (öröklés)
- Gregers ráveszi, hogy ölje meg a vadkacsát => bebizonyítja apja iránti ragaszkodó szeretetét hajlandó rá
- apja „idegennek” nevezi => önmagát áldozza fel, Gregers a halálba kergette a kislányt
Hjalmar
Relling-féle gyógymód tápot ad az önámításoknak
„Mert aki megfosztja az átlagembert az élete nagy hazugságától, a boldogságát veszi el tőle!” (ötödik felvonás)
Gregers
új alapokra akarja helyezni Ekdálék életét
feltárja az igazságot
BÁLVÁNYIMÁDÁS
- a család élete a kislány halála után úgy folytatódik, mintha semmi nem történt volna megnyugtató a férjnek és feleségnek is egyaránt, mivel mindig is a fájdalmas múltra emlékeztette volna őket
- A dráma tanulsága: az embereket nem szabad, nem lehet akaratuk ellenére boldogítani