Irodalmi jelentősége
1878-1933-ig élt, kisnemesi származású családban
Gimnazista korában elkerült Podolinba cserediáknak, ami későbbi művészetére nagy hatással volt
Walter Scott, Dickens és Puskin műveit olvassa, Jókai, Mikszáth és a századvégi szerzők művei is hatással vannak rá
A magyar irodalom legtermékenyebb és legszemléletesebb írója, prózaírója
Művészete szinte már irodalmi szöveggé változott képművészet
Már fiatal korában sajtóegyéniség, több ezer novella, sok színmű, regény, újságcikk, írói portré, önéletrajzi novella születik a keze alatt
Stílusában megfigyelhető a késő romantika, az impresszionizmus és a realizmus
Házas évei alatt készülnek a Szindbád művek
Az emlékezés és a csapongó gondolattársítás, mint motívum sokszor megjelenik alkotásaiban
Szindbád
Krúdy fiatalkori olvasmányélménye: indiai Ezeregyéjszaka meséi (mese és novellagyűjtemény), ez alapján született Szindbád
Sokszor nevezi Krúdy is „ezeregyéjszakabeli hős”-nek, de Szindbád alakja egyre inkább önállósul
Szindbád is hajós, csak ő az emlékeiben, a boldog békeidők idealizált Magyarországán utazik
Alteregó (bár ezt Krúdy tagadja, de sok életrajzi hasonlóság fellelhető benne, és a főhős Krúdyt idéző önbírálata, ironikus önreflexiója is ezt igazolja)
Nyughatatlan, nem tud megállapodni neki a jelen már nem tud újat mutatni
„Volt gazdag és volt szegény. Szeretett hajadonokat és érett asszonyokat. A legjobb borból ivott, és fillér nélkül ődöngött. Volt hódítóan egészséges, és volt beteg és szomorú… Látott halált, látott születést, esküvőt, házasságtörést és gyilkosságot az erdőben…” (Szindbád második útja)
Szindbád jelenéről nem tudunk sokat, az első novellákban felkeresi a volt szeretőit, újra akarja élni a múltat
Összemosott idősíkok jellemzik ezeket a novellákat
A múlt csak távolról olyan szép, amikor Szindbád újraéli azokat, előtűnik az élet sivársága
Az elbeszélés technika csapongó, nincs logikai, időbeli sorrend
Szindbád ködszerű alakú hős, mélabú, rezignáltság, melankólia jellemzi
Utazás motívum:
Homérosz: Odüsszeia
Madách: Az ember tragédiája
Defoe: Robinson
Petőfi: János vitéz
Voltaire: Candide
Puskin: Anyegin
Emlékezés
William James: tudatfolyam elmélet
Jel – vizuális auditív inger – felidézés: emlékezés
Bergson: objektív, szubjektív idő (tartam)
Szindbád novellák egységei:
Szindbád ifjúsága
Szindbád utazásai
Szindbád: A feltámadás
Szindbád megtérése
Női arckép egy kisvárosban
Olyan utazás, melynek van célja, de mégis céltalan: leutazik egy volt szeretőjéhez, akivel egy bálban táncolt, de maga sem érti mi a célja ezzel
Egy kirakatban fényképeket nézeget, asszociál, elmélkedik a nők kilétéről (ruháikból következtet a nők életére)
Lenke a kisváros körorvosának a felesége, nem boldog, de hitegeti magát
Élethazugság:
Altatóval alussza át az éjszakát
Egy ékszere sincs, pedig régen nagyon szerette
Nem jár társaságba, nincs is rá lehetősége
Unatkozik, hiányzik neki a pulzáló városi lét, s az hogy szép legyen (régen bálkirálynő volt
Egész életében Szindbádot várja, őt lesi a nagyvárosi utazások során is
Tagadja, hogy rá vár, pedig ő küld neki üdvözlőkártyát
Szindbád sem mond igazat: folyton a nőre gondol
Mindketten tudják, hogy hazugság
Szindbád megígéri, hogy visszatér, de elmegy és elfelejti a történteket
„És ugyanakkor mindig egy furcsa, erős parfümnek az illatát érezte, amely az asszony nyakából áradt. Szindbád nem mindig szerette az erős parfümöket.”
Változik az ember, az ízlés, az érzések
Duna mentén (1911)
Bergsont idézi: Szindbád lát valamit, arról valami másra asszociál
Sokszor emlékszik olyasmire, amit csak a történelemből ismer
Szindbád egy kis faluban van, betegeskedik, egy árnyékos verandán ül és nézi a vizet
Tájleíró novella, Szindbád gondolatait, vágyódását is elénk tárja
Nem sorsfordító erejű, nincs konfliktus, csattanó, megoldás
Nem találja önmagát, azonosul képzelete szereplőivel (bensőséges kapcsolatra vágyik)
Szubjektív, E/3 személyű elbeszélő, mindentudó: ismeri Szindbád lelkivilágát
A kötött, külső világ lineáris időkezelése ellentétben áll Szindbád csapongó, térben-időben ugráló gondolataival
Hangsúlyos a színvilág: nem csak fekete-fehér, hanem akár anyagok tapintása is
Minden, amire gondol, amire vágyik és elérhetetlen, zárójelben van
Csak a nőkre terjed ki fantáziája
Vörös ökör (1915)
Vörös ökör nevezető fogadóban ül Szindbád szellemként, a halálból visszatérve
Meg akarja tudni, hogy Franciska elégedett-e az életével
Részletes leírást ad a fogadóról, s annak szerepéről: itt adtak találkozót a majdnem hercegkisasszonyok
Régebben ez volt a kaloda számára, mivel botrány kiváltója volt
„Bizonyos zavart csinált a városban, előidézett válópört, amely kibéküléssel végződött, és zárdába küldtek miatta egy kisasszonyt, aki egykor mindenáron öngyilkos akart lenni, míg évek múltával egy fél tucat gyönyörű gyermek anyja lett.”
Franciskával találkozik, aki csak a hangját tudta felidézni, és már nem haragszik
Szindbád itt is szerelmet hazudik a nőnek, de Franciskát már megérlelte az élet, tudja, és rászól
Franciska már idősebb, tudja értékelni az életet, a jóval és rosszal együtt
Az asszonyt megedzette az élet, kimért, határozott, sok mindenen kellett keresztülmennie, már nem fél semmitől, és hívja a falu, az élete
Megmutatja a megváltozott ízlés és érzésvilágot, az öregedést
„Élet –gondolta Szindbád. –Ledér, szent, szent és megunt élet! Mily jó volna visszamenni beléd!”
Összegzés
Szindbád Don Juan és Casanova vidékies utóda
Összetett személyiség, hol gáláns, romantikus lovag, hol házias polgár, hol szívtipró, erőszakos nőcsábász
Szindbád egész élete a nőkről, és a nőkért szólt
Utazásai az élettől, a realitástól, a jelentől való elfordulások, a múltba, a volt szerelmekbe vezetnek
A Szindbád novellák erősen impresszionisták, a benyomás, az asszociáció, a részletes leírások mindvégig jellemzik
Megfigyelhető az öregedés, a változás leírása, és ez által az ízlés, az illatok, szagok és a látvány keltette hatások alakulása, valamint az ehhez társuló különböző érzésvilág is
Színpadszerű élet, melyben a főhős Szindbád és a nők az epizódszereplők