I. A kiskirályok
- – 1301-ben meghalt III. András, az utolsó Árpád-házi király. Halálakor a tartományúri hatalom fénykorát élte.
- – Tartományúr (oligarcha, kiskirály): az a nagybirtokos, akinek kiterjedt familiárisi rendszere van, ő maga azonban egyetlen más familiárisi rendszernek sem tagja.
- – A leggazdagabb tartományurak:
o Csák Máté: Északkelet-Magyarország o KőszegiHenrik:Nyugat-Dunántúl
o SubicsPál:Horvátország-Dalmácia
o AbaAmádé:Kelet-Felvidék
o BorsaKopasz:Tiszántúl
o KánLászló:Erdély
- – A tartományurak önálló pénzt verettek, saját külpolitikát folytattak.
- – Sokszor erőszakosan léptek fel egymással és az uralmuk alatt élőkkel szemben.
- – A tartományurak abban voltak érdekeltek, hogy olyan új király legyen, aki nem tudja megerősíteni a királyi hatalmat.
II. Károly Róbert útja a hatalomig
- – A nápolyi Anjou családból származó Károly Róbert V. István a király dédunokája volt. 1300- ban érkezett Magyarországra, és a délvidéki horvát urak (Frangepánok, Subicsok) és az egyház támogatását élvezte.
- – 1301-ben megkoronázták, de nem a Szent Koronával, így a magyar főurak egy része ezt nem fogadta el. (Ahhoz, hogy egy király koronázása érvényes legyen, 3 feltételnek kell teljesülnie: Székesfehérváron az esztergomi érsek koronázza meg a Szent Koronával.)
- – Volt egy másik jelöltjük is a tartományuraknak: II. Vencel cseh király fia, aki IV. Béla király dédunokája volt. Őt is megkoronázták 1301-ben a Szent Koronával, és el is foglalta a trónt. 1301-1305-ig volt király, de csak névleges volt a hatalma a tartományurak mellett.
- – Vencelt az apja hazahívta, és lemondott a trónról a bajor herceg, Wittelsbach Ottó javára, akit 1304-ben szintén megkoronáztak a Szent Koronával. A külső és belső támogatás is hiányzott, Kán László Erdélyben elfogatja Ottót, és elvette tőle a koronát. Ottó elhagyta az országot.
- – Anjou Károly Róbert 1308-ban elérte, hogy a két leghatalmasabb tartományúr (Csák Máté és Kőszegi Henrik) elismerte a hatalmát, majd 1309-ben ismét megkoronáztatta magát (még mindig nem volt nála a Szent Korona). Végül tárgyalásokkal Kán Lászlótól megszerezte a koronát, és 1310-ben végre Székesfehérváron a Szent Koronával megkoronázzák.
III. A tartományúri hatalom megtörése
– 1310 után a király keményen fellépett a tartományurak ellen: a pápa és a magyar papság, illetve a nemesség támogatta őt.
o 1312-ben Rozgonynál legyőzte az Abák seregét, majd megakadályozta, hogy a tartományurak összefogjanak ellene, és egyesével számolta fel a hatalmukat.
o A leghatalmasabb tartományúr, Csák Máté területei azonban csak annak halála után (1321) kerültek a kezébe.
- – Károly Róbert új bárókat emelt fel: Drugethek, Garaiak, Újlakiak, Lackfiak, Szécsiek
- – A székhelyét áttette Visegrádra.
- – 1330-ban Zách Felícián merényletet kísérelt meg a királyi család ellen.
o Egy krónika szerint Felícián lányát, Zách Klárát elcsábította Károly feleségének, Erzsébetnek az öccse. Valójában inkább a tartományúri hatalom utolsó rezdülését láthatjuk.
o A királynak nem esett baja, a feleségének azonban négy ujját levágta a merénylő. o A merénylőt megölték, a családra pedig nagyon szigorú büntetést róttak ki (kivégzések, vagyonelkobzás).
IV. Az ország újjászervezése
- – Az Anjouk hangsúlyozták az Árpádokkal összekötő szálakat – azt például, hogy csak a „régi jó rend helyreállítása” történik.
- – Károly Róbert uralmának támaszai:
o egyházi előkelők és a pápa
o új főúri réteg, akiket már Károly Róbert nevezett ki, és akik a tartományuraktól elvett földadományt nem örökíthető honor birtokként kapták bizonyos tisztségek mellé. Ezek az újonnan felemelkedő családok a királytól függtek, mert jövedelmeik nagyobb része az általuk betöltött tisztséghez (nádor, tárnokmester) kapcsolódott.
o a köznemesség (familiárisok), a polgárság és a parasztság is támogatta a királyt, mert felszámolta az erőszakos tartományúri hatalmat.
V. Gazdasági reformok
- – A 14. század elejére már megértek a feltételek arra, hogy a király a dominális jövedelmek (királyi birtokokból beszedett, földesúri jellegű jövedelem) helyett a regálé (királyi jogon beszedett) jövedelmekre támaszkodjon.
- – Magyarország gazdag volt nemesfémekben, Magyarországra adta ekkor Európa aranytermelésének 75%-t, és jelentős volt az ezüsttermelése is.
- – A reformfolyamatot Nekcsei Demeter tárnokmester irányította.
- – Bányaregálé (urbura) reformja:
o Az Árpád-korban a király bányászai a kitermelt arany tizedét, az ezüst nyolcadát átadták a királynak, ez volt a bányaregálé (urbura). Károly Róbert érdekeltté akarta tenni a földesurakat új bányák nyitásában, ezért az eddigi gyakorlattól eltérően a földbirtokosok megtarthatták azt a földterületet, ahol a bánya működött, ők maguk nyithattak bányát, a király pedig lemondott az urbura /3-áról a földesúr javára.
o Elvileg így csökkent volna az urburából származó jövedelem, de a fellendülő bányászat és az ebből származó bevételek ezt ellensúlyozták.
– Királyi pénzverési monopólium
o Az 1320-as évektől tilos volt kitermelt nyersfémet adni-venni és kivinni az országból, hiszen ebből a királynak nem sok haszna származott.
o A kitermelt fémet a királyi kamarák vásárolták fel az általuk meghatározott árfolyamon, ami 35-40%-os hasznot biztosított.
o A nemesfémből a királyi pénzverdékben új, értékálló pénzt veretett Károly Róbert – ez volt a firenzei mintára bevezetett forint. Az első forintot 1325-ben adták ki. – Kapuadó bevezetése – 1336
o Az új, értékálló forint bevezetése miatt a király elesett az állandó pénzrontásból, illetve a pénz évenkénti beváltásából származó kamara hasznától. Ennek pótlására vezették be a kapuadót (portális adó).
o Mindenolyankapuután18ezüstdénáradótkellettfizetni,aholegyszénásszekér átfért. Ahol nem volt ekkora kapu, ott ennek felét fizették.
– Rendkívüli adó
o Korábban az utazó királyi udvar vendéglátása volt szokásban. Ennek helyettesítésére vezették be a rendkívüli adót.
o A megnövekedett külkereskedelmi forgalomra kivetett határvám volt.
– Kiváltságosok és városok adói
o Kiváltságolt népeknek számítottak a szászok, kunok, jászok, ők is adóztak.
- – A reformoknak köszönhetően rendkívül szilárd volt az Anjouk pénzügyi helyzete.
- – Városfejlődés:
o Akirálymeglévőtelepüléseketvárosirangraemelt.
o Ekkor lendültek fel a bányavárosaink: Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya.
VI. Külpolitika
- – Károly Róbert három irányban igyekezett aktív külpolitikát folytatni.
- – Itália: megpróbálta a nápolyi Anjouknál fenntartani a trónigényét. András fiához feleségül adták a nápolyi trón örökösnőjét, Johannát, aki meggyilkoltatta a férjét, ezért Károly Róbert idősebbik fia, Lajos később több hadjáratot is indított Nápoly ellen.
- – Balkán: Károly Róbert szerette volna visszaszerezni a Balkán feletti felügyelet jogát, ezért hadjáratot indított Basarab havasalföldi fejedelem ellen 1330-ban. A vállalkozás kudarcba fulladt.
- – Közép-Európa: A király próbált jó kapcsolatot fenntartani a szomszédos országokkal.
o 1335-benVisegrádoncseh-lengyel-magyarkirálytalálkozóttartottak.
o Károly Róbert kibékítette egymással I. János cseh és III. Kázmér lengyel királyt.
o AháromuralkodómegállapodottegyBécsetelkerülő,királyivédelembenrészesülő
új kereskedelmi útvonalban.
o III. Kázmér és Károly Róbert megegyeztek abban, hogy ha Kázmér utód nélkül hal meg, akkor Károly Róbert fia, Lajos örökli a lengyel trónt.
- – Hadsereg: banderiális hadsereg – a 13. századra eltűntek a hadra fogható közszabadok, és kevés a várjobbágy is. Így a király a főúri magánhadseregekre, a bandériumokra támaszkodik.
- – A nemesek hadkötelezettsége az Aranybulla óta csak az ország védelme esetében érvényes, tehát a király külföldi vállalkozásai a király magánügyének számítottak.