I. Ige
II. Névszók
- Tulajdonképpeni névszók
1. a) főnév:
- köznév tulajdon név: személynév, állatnév, márkanév, intézmény, cím , földrajzi név
b) főnévi igenév
2. a) melléknév
b) melléknévi igenevek: folyamatos igenév, befejezett igenév, beálló igenév
3. Számnév: határozatlan számnév, határozott számnév: tőszámnév, törtszámnév, sorszámnév
- A tulajdonképpeni névszókat helyettesítő szók
4. névmások:
a) főnévi névmás: személyes névmás, birtokos névmás, visszaható névmás,
kölcsönös névmás
b) melléknévi névmás
c) számnévi névmások
d) kérdő névmás
e) mutató névmás
f) határozatlan névmás
g) általános névmás
h) kérdő névmás
III. Határozószó:
- helyhatározó
- időhatározó
- módhatározó
- határozói igenevek
- módosítószók
- igekötők
IV. Viszonyszók: (formaszók)
- névelő
- névutó
- módosító szó
- kötőszó
- segédigék
V. Indulatszók: érzelemkifejező indulatszók, akaratkifefejező indulatszók, hangutánzó indulatszók
A magyar nyelv szófaji rendszere
- a szófajok a nyelvhasználatban egyformán viselkedő, azonos szerepet betöltő, azonos célra szolgáló szavak osztályai
- a szavakat hasonló jelentésük, alaki viselkedésük, mondatbeli és szövegbeli szerepük alapján soroljuk be a szófaji csoportokba.
- a magyar nyelvre jellemző szófajok a következő 3 nagy csoportra oszthatjuk: alapszófajok, viszonyszók, mondatszók.
Az alapszófajok:
a) Valódi alapszófajok:
- Jelentésük önálló, tartalmas fogalmi jelentés.
- Toldalékolhatók.
- Önálló mondatrészek, bővítményeket vehetnek fel.
Ide soroljuk:
Az igék fajtái
- cselekvő igék (fizet, beszél, tanul, stb)
- középigék (hajlik, pusztul, létezik, van, stb)
- műveltető igék (írat, olvastat ,futtat)
- visszahatóigék (törölközik,mosakodik)
- kölcsönös igék (birkóznak,ölelkeznek)
Toldalékai:
- képzők (pl.:-ul/ül,ít)
- múlt idő jele (-t,tt)
- feltételes mód jele(-na/ne/ná/né)
- felszólítómód jele(-j és változatai)
- igei személyragok(-k,m)
A főnevek fajtái
- tulajdonnevek (személynevek, állatnevek, földrajzi nevek, csillagnevek,címek -Népszava-, díjak nevei, márkanevek)
- köznevek (gyerek, lány, nádas, csorda, anyagnevek, jóság, barátság,stb.)
Toldalékai:
- főnévképzők(-ság/ség, mány/mény, vány/vény)
- többes szám jele(-k)
- birtokos személyjelek(-m, -d,stb.)
- birtokjel(-é)
- birtoktöbbesítő jel(-i,-ai,-ei,-jai,-jei)
- fokjelek
- kiemelőjel(-ik)
A tárgyrag
1. birtokos jelző ragja(-nak/ nek)
2. határozóragok (-ban/ ben, -ba/be, -hoz/hez/höz, stb.)
A mellékneveket
1. a számneveket
2. a határozószókat -CSAK KORLÁTOZOTTAN TOLDALÉKOLHATÓK!
b) Névmások:
- Jelentésüket a szövegben nyerik el.
- Ragozhatók, képzők azonban csak kivételesen járulhatnak hozzájuk.
- Önállóan mondatrészek, de alig bővíthetők.
- Csoportosításuk:
- csak főnevet helyettesítenek: személyes, birtokos, kölcsönös, visszaható návmások
- főnév, melléknév, számnév, határozó helyett állnak- a többi!
- Ide soroljuk:
- a főnévi névmásokat (én, tied, ez, mi?)
- a melléknévi névmásokat (ilyen, milyen?, amilyen, valamilyen, bármilyen)
- a számnévi névmásokat (ennyi, mennyi?, ahány, valahány, bármennyi)
- a határozószói névmásokat (itt, ott, így, ekkor) – CSAK KORLÁTOZOTTAN TOLDALÉKOLHATÓK!
c) Igenevek:
- Jelentésük önálló, tartalmas fogalmi jelentés.
- Toldalékolhatók.
- Önálló mondatrészek, bővítményeket vehetnek fel.
- Ide soroljuk:
- a főnévi igeneveket (befejezni, énekelni)
- a melléknévi igeneveket (énelkő, elénekelt, befejezendő)
- a határozói igeneveket (énekelve, dalolva, befejezvén)-NEM TOLDALÉKOLHATÓK!
A viszonyszók:
- Jelentésük viszonyjelentés.
- Általában nem toldalékolhatók (kivétel a segédigék)
- Önállóan nem mondatrészek, nem bővithetők.
- Ide soroljuk:
- a névelőket (egy, a,az)
- a névutókat (alatt, után, szerint)
- a segédigéket (fog, volna, lesz, marad)
- az igekötőket (ki, be, vissza)
- a kötőszókat (és, is, vagy, is-is, vagy-vagy)
- a szóértékű módosítószókat (nem, se)
A mondatszók:
- Nincs önálló jelentésük, de érzelmet, indulatot, akaratot, véleményt, stb. kifejezhetnek.
- Nem toldalékolhatók. Önállóan nem mondatrészek, nem bővíthetők, de önálló tagolatlan mondatok.
- Ide soroljuk:
- az indulatszókat
- a mondatértékű módosítószókat (igen, nem, persze)
Van sok olyan szavunk, amelynek szótári alakjukba több szófaji kategóriába is beletartoznak- pl. tanuló (főnév és melléknévi igenév). Az ilyen típusú szavakat több szófajú szavaknak nevezzük. A szövegkörnyezet alapján minden esetben meg tudjuk határozni, hogy a szó éppen melyik szófaji szerepben van jelen.
Az igenevek viszont több szófaj sajátosságait hordozzák magukban, ezek a tulajdonságok mindig és egyszerre vannak jelen. A két szófaj közötti átmenetet képviselik, ezért az igeneveket átmeneti szófajoknak nevezzük.