A nyelvi és a vizuális kommunikáció - Nyelvtan érettségi

Kommunikáció: tájékoztatás, információcsere, közlés valamilyen erre szolgáló eszköz, jelrendszer (kód) segítségével.
A kommunikáció kódja:
1. nyelvi jelek
2. nem nyelvi jelek
Kommunikáció: a teljes közlésrendszer.
A teljes közlésrendszer részei:

A nyelvi jelrendszer: nyelvi jelek + a jelek alkalmazásának szabályai

A verbális (nyelvi) jelek:

1. részei: jelölő (hangsor, betűsor) és jelölt (fogalom):

– a jelölő és a jelölt viszonya túlnyomóan társadalmi megállapodáson alapul

– a hangulatfestő és hangutánzó szók esetében alaki hasonlóságon

2. fajtái:

A nyelv rendszerének szintjei:

Fonéma

A beszélt nyelvben fonéma a hangok elemi, elvont egysége, amely egy adott nyelvben önálló egységet alkot, mivel más fonémákkal szemben jelentés megkülönböztető szerepe van. Nyelvtől függően egy-egy fonéma alá több beszédhang is tartozhat, amelyek fonetikailag hasonlók vagy fonológiailag közel állnak egymáshoz. (A köztük lévő kapcsolat fonetikailag nem feltétlenül nyilvánvaló; ez a fenti elméleti keret egyik gyengéje.)

Morfémák

a nyelv legkisebb olyan egysége, amely önálló jelentést vagy strukturális szerepet hordoz; a szó legkisebb értelmezhető része. Absztrakt egység, mely az artikuláció (beszéd) és a szegmentálás (szófelismerés, a szöveg szavakra való bontása) aktív részeként állítható elő. A morfémáknak a nyelvben való megjelenését a morfológia tudománya vizsgálja.

Lexémák – főnév

Nyelvtan: Önálló szó. Minden olyan kimondott hangsor vagy leírt betűsor, amely a mondatban önálló szóként használható. Minden alapszó és a toldalékkal kiegészített szavak is. Ezeket egyszerűbb így nevezni: szó. A beszédben vagy írásban minden ilyen egység önálló szóként használható.
Néhány lexéma: az, olvas, szék, olvastam, zöldell, zöld, azok, felmagasztalhatnánk.
Több egymással összekapcsolt lexéma alkot egy mondatot. Néhány alapszót – mint például az ikes igéket – csak valamely toldalékkal együtt lehet használni; ezek esetében az önállóan nem használható alapszó nem lexéma.

Szintagmák

A szerkesztési (nyelvtani), tartalmi és hangsúlyozási szempontok alapján létrejövő nyelvi egységet, ha azok két valódi szó kapcsolatából alakulnak, szintagmáknak (szószerkezeteknek) nevezzük. Csak olyan szavak alkothatnak szintagmákat, amelyek egy jelentésmezőbe tartoznak. Pl.: fát vág (tárgyas szintagma), sikeres színésznő (jelzős szintagma), Piri ír (alanyos szintagma).

Mondatok

fajtái

hangsúly: bizonyos szótagokra eső erőtöbblet, nyomaték
hangerő
hanglejtés (intonáció): a beszéd dallama, a hangmagasság beszéd közbeni változása
beszédtempó
szünet

Szerepük szerin:

A vizuális eszközök

Szóbeli kommunikáció esetében:

Írásbeli kommunikáció esetében:

Szerepük a szóbeli vagy írásbeli kommunikációban:

- megerősítik,
- kiegészítik,
- megkérdőjelezik
- vagy helyettesítik a verbális módon közölteket.

A kommunikáció a latin eredetű communicatio főnévből származik, mely „közzététel, teljesítés, megadás illetve a gondolat közlése a hallgatóval” jelentésben használatos.
A kommunikáció tehát tájékoztatás, információk cseréje, közlés valamilyen erre szolgáló eszköz, nyelvi és nem nyelvi jelrendszer segítségével.

Vizuális kommunikáció

A kommunikációnak az a típusa, amelyben az üzenet átadása képi úton valósul meg.
A jelentést hordozó eszköz a kép, amelyet a címzett látás útján dekódol. (Egyirányú)
Manapság számtalan megjelenési formája van: pl.: kép, fotográfia, film, piktogram
Piktogram: Grafikus jel, mely vonalak, foltok és színek segítségével (szöveg nélkül) közöl információt. (közlekedési táblák)

A kép értelmezésére szükség van a lehetséges jelentések előzetes ismeretére.

A vizuális és nyelvi kommunikáció viszonya:

A média térhódításával a vizuális kommunikáció szerepe növekszik, jelen van már a nyelvi kifejezőeszközök között is.
Sajnos a képi forma szegényíti a nyelvi kifejező erőt, mert nem tud olyan árnyaltan
kifejezni dolgokat. A nyelvi kommunikáció az …