A nyelvről
A nyelv a legegyetemesebb jelrendszer.
Egy nagyobb közösségé, általában egy nemzet tulajdona. A külső és belső valóságot minden más jelrendszernél pontosabban fejezi ki.
A nyelv a közvetlen, emberi kommunikáció legfontosabb eszköze.
A nyelv és maga a verbális kommunikáció kulturális termék, az ember fejlődéstörténete során alakult ki, és együtt változik a kultúrával. Fejlődése lassú folyamat. Különböző területi, szociális, életkori sajátosságok alapján kialakuló társadalmi csoportok a nyelvnek eltérő változatait hozzák létre társadalmi – szociális – kulturális igényeiknek megfelelően (nyelvváltozatok). Egy nyelv addig élő, ameddig létezik az a közösség, amelynek tagjai használják. A nyelv használatát mindig az őt használó közösség szabályozza. Nyelv és beszéd kölcsönösen feltételezik egymást.
A nyelv a beszéd alapja, a beszéd a nyelv alkalmazása, létezési formája. társadalmi (kollektív) jelenség
független az egyéntől
passzív
rendszer (jelek, szabályok)
a kollektív tudatban létezik
Beszéd:
egyéni (individuális) jelenség
aktív
függ az egyéntől
a kollektív, öröklött szabályrendszer egyéni alkalmazása
A nyelv egy eszközkészlet, a beszéd ennek a működtetése. A nyelv és a beszéd szorosan összetartozó fogalmak, szétválasztani csak a tudományos kutatásban szokás. A beszéd egyéni jelenség, a nyelv kollektív, társadalmi jelenség. A szöveg nem nyelvi egység, hanem a nyelv használata, a beszéd része.
Nyelvi lépcsők: hangok -> szóelemek -> szavak -> szószerkezetek -> mondatok -> szöveg
fonémák – morfémák – lexémák – szintagmák – mondatok – szöveg
A nyelv és a kommunikáció:
A nyelv az emberi kommunikáció legfontosabb eszköze
A nyelv folyamatosan változik, de egy bizonyos állandóság is szükséges
A nyelv és társadalom:
Nyelvhasználatunkat külső tényezők (lakóhely, foglalkozás, iskolázottság) befolyásolják
Saját nyelvváltozatunkat gyerekkorunk óta tanuljuk
Az ember akkor képes különféle szerepeket betölteni a társadalomban, ha ismeri a nyelvi és viselkedési normákat
A nyelvi teszi lehetővé számunkra, hogy társadalomhoz tartozzunk
A nyelv segítségével szerzünk ismereteket, adjuk tovább őket, őrizzük kultúránkat.
Anyanyelvünk a magyar nyelvi közösséghez való tartozás legfontosabb szimbóluma
A nyelv és a gondolkodás:
Három felfogás:
A nyelv és a gondolkodás két külön dolog, de az egyik függ a másiktól
A nyelv és a gondolkodás két azonos dolog, és nem képzelhető el gondolkodás nyelv használata nélkül
A nyelv és a gondolkodás kölcsönösen feltételezik egymást
Nyelv és gondolkodás nyelv és társadalom, nyelv és kommunikáció viszonya
A nyelv és gondolkodás viszonyáról több elgondolás létezik:
1. két különböző dolog
2. azonos dolgok
3. kölcsönösen feltételezik egymást (ez a helytálló)
Nyelv és társadalom: nyelvhasználatunkat külső és belső tényezők alakítják.
- Külső: lakóhely, iskolázottság, foglalkozás, család.
- Belső: életkor, nem, öröklött tulajdonságok
Egyéni nyelvhasználatunkat kiskorunk óta tanuljuk, fokozatosan sajátítjuk el anyanyelvünk elemkészletét, és nyelvi szabályait.
- Szerepeinket: diák-apa, anya- gyerek, munkatárs-főnök, akkor tudjuk jól betölteni ha ismerjük a nyelvi ,és viselkedési normákat valamint a kommunikáció szabályait.
- Nyelv és kommunikáció: Az emberi kommunikáció legfontosabb eszköze a nyelv. A nyelv a beszéd és a viselkedés egymástól elválaszthatatlanok. A nyelv társadalmi jelenség, a beszéd egyéni produktum, a viselkedésünk szintén a belsőnkből fakad. A sikeres kommunikáció feltétele a nyelv változása és viszonylagos állandósága.
Emberi mivoltunk lényege a szó a beszéd a nyelv ezek időben léteznek és idővel alakulnak változnak .A szó a nyelv az ami őrzi múltunkat és egybefűzi a múltat a jelennel. A nyelv kapocs az emberek közötti kommunikációban. A titkos ajándék az eleven lánc az anyanyelvünk amelyet kézről kézre adunk vagyis, kapunk és tovább adunk generációkon át.
Nyelv és gondolkodás, a nyelv és megismerés viszonya
A nyelv a gondolkodás, a gondolatformálás, a gondolat közlésének, a cselekvésnek, az emberi létnek egyik legmeghatározóbb eszköze, eleme. Az emberi élet közege a nyelv, összetartó erő, kapocs. A nyelv segítségével sajátítjuk el a kultúrát, válunk emberré. Az emberi kommunikáció legfontosabb tényezője. A jelek segítik a világban való eligazodásunkat, tájékoztatnak, ismereteket adnak át, üzeneteket közvetítenek.
A nyelv és gondolkodás között szoros kapcsolat van. Babits szerint: „Gondolkodni és beszélni: voltaképpen egy. Gondolkodás nem képzelhető beszéd nélkül és megfordítva.” A gondolkodás alapvető föltétele a nyelv, a nyelvi forma; s a nyelv, a nyelvi forma mindig föltételez gondolkodást. A nyelv a valóságot az elvonatkoztató gondolkodás segítségével tükrözi.
Az ember kettős – cselekvő és megismerő – viszonyt alakít ki a világgal. A nyelvben e viszony mindkét fele jelen van, hiszen a nyelvhasználat cselekvés, de egyben a megismerés feltétele is. A megismerés a valóságot a tapasztalatok alapján tükrözik vissza. A nyelv az ismeretek terjesztésének eszköze. Az emberi társadalom fejlődése szorosan összefügg a kommunikáció fejlődésével.
Ennek a fejlődésnek az 5 nagy lépése:
1. Beszéd
2. Írás
3. Könyvnyomtatás
4. Távközlés
5. Elektronikus információtárolás, és közvetítés
A nyelv fő szerepet kap a tudatos, „átgondolt” gondolkodásban. Pl. problémamegoldáskor, történetmeséléskor, fogalmazáskor. Ekkor beszélünk racionális, irányított, logikus vagy propozicionális gondolkodásról. Szerepelnek benne deduktív és induktív módszerek. (Deduktív: az általánosból az egyesbe történő levezetés, induktív: az egyesből következtetünk az általánosra.) Ilyenkor a szórend, a mondatsorrend alkotja azt a közeget, amelyben az egymáshoz kapcsolódó gondolataink megjeleníthetők és elrendezhetők.