Nyelv és gondolkodás

A nyelvről

• A nyelv a legegyetemesebb jelrendszer.

• Egy nagyobb közösségé, általában egy nemzet tulajdona. A külső és belső valóságot minden más jelrendszernél pontosabban fejezi ki.

• A nyelv a közvetlen, emberi kommunikáció legfontosabb eszköze.

• A nyelv és maga a verbális kommunikáció kulturális termék, az ember fejlődéstörténete során alakult ki, és együtt változik a kultúrával. Fejlődése lassú folyamat. Különböző területi, szociális, életkori sajátosságok alapján kialakuló társadalmi csoportok a nyelvnek eltérő változatait hozzák létre társadalmi – szociális – kulturális igényeiknek megfelelően (nyelvváltozatok). Egy nyelv addig élő, ameddig létezik az a közösség, amelynek tagjai használják. A nyelv használatát mindig az őt használó közösség szabályozza. Nyelv és beszéd kölcsönösen feltételezik egymást.

• A nyelv a beszéd alapja, a beszéd a nyelv alkalmazása, létezési formája. társadalmi (kollektív) jelenség

• független az egyéntől

• passzív

• rendszer (jelek, szabályok)

• a kollektív tudatban létezik

Beszéd:

• egyéni (individuális) jelenség

• aktív

• függ az egyéntől

• a kollektív, öröklött szabályrendszer egyéni alkalmazása

A nyelv egy eszközkészlet, a beszéd ennek a működtetése. A nyelv és a beszéd szorosan összetartozó fogalmak, szétválasztani csak a tudományos kutatásban szokás. A beszéd egyéni jelenség, a nyelv kollektív, társadalmi jelenség. A szöveg nem nyelvi egység, hanem a nyelv használata, a beszéd része.

Nyelvi lépcsők: hangok -> szóelemek -> szavak -> szószerkezetek -> mondatok -> szöveg

fonémák – morfémák – lexémák  –    szintagmák –    mondatok  – szöveg

A nyelv és a kommunikáció:

• A nyelv az emberi kommunikáció legfontosabb eszköze

• A nyelv folyamatosan változik, de egy bizonyos állandóság is szükséges

A nyelv és társadalom:

• Nyelvhasználatunkat külső tényezők (lakóhely, foglalkozás, iskolázottság) befolyásolják

• Saját nyelvváltozatunkat gyerekkorunk óta tanuljuk

• Az ember akkor képes különféle szerepeket betölteni a társadalomban, ha ismeri a nyelvi és viselkedési normákat

• A nyelvi teszi lehetővé számunkra, hogy társadalomhoz tartozzunk

• A nyelv segítségével szerzünk ismereteket, adjuk tovább őket, őrizzük kultúránkat.

• Anyanyelvünk a magyar nyelvi közösséghez való tartozás legfontosabb szimbóluma

A nyelv és a gondolkodás:

Három felfogás:

1. A nyelv és a gondolkodás két külön dolog, de az egyik függ a másiktól

2. A nyelv és a gondolkodás két azonos dolog, és nem képzelhető el gondolkodás nyelv használata nélkül

3. A nyelv és a gondolkodás kölcsönösen feltételezik egymást

Nyelv és gondolkodás nyelv és társadalom, nyelv és kommunikáció viszonya

A nyelv és gondolkodás viszonyáról több elgondolás létezik:

1.      két különböző dolog

2.      azonos dolgok

3.      kölcsönösen feltételezik egymást (ez a helytálló)

Nyelv és társadalom: nyelvhasználatunkat külső és belső tényezők alakítják.

• Külső: lakóhely, iskolázottság, foglalkozás, család.
• Belső: életkor, nem, öröklött tulajdonságok

Egyéni nyelvhasználatunkat kiskorunk óta tanuljuk, fokozatosan sajátítjuk el anyanyelvünk elemkészletét, és nyelvi szabályait.

• Szerepeinket: diák-apa, anya- gyerek, munkatárs-főnök, akkor tudjuk jól betölteni ha ismerjük a nyelvi ,és viselkedési normákat valamint a kommunikáció szabályait.
• Nyelv és kommunikáció: Az emberi kommunikáció legfontosabb eszköze a nyelv. A nyelv a beszéd és a viselkedés egymástól elválaszthatatlanok. A nyelv társadalmi jelenség, a beszéd egyéni produktum, a viselkedésünk szintén a belsőnkből fakad. A sikeres kommunikáció feltétele a nyelv változása és viszonylagos állandósága.

Emberi mivoltunk lényege a szó a beszéd a nyelv ezek időben léteznek és idővel alakulnak változnak .A szó a nyelv az ami őrzi múltunkat és egybefűzi a múltat a jelennel. A nyelv kapocs az emberek közötti kommunikációban. A titkos ajándék az eleven lánc az anyanyelvünk amelyet kézről  kézre adunk vagyis, kapunk és tovább adunk generációkon át.

  Nyelv és gondolkodás, a nyelv és megismerés viszonya

A nyelv  a gondolkodás, a gondolatformálás, a gondolat közlésének, a cselekvésnek, az emberi létnek egyik legmeghatározóbb eszköze, eleme. Az emberi élet közege a nyelv, összetartó erő, kapocs. A nyelv segítségével sajátítjuk el a kultúrát, válunk emberré. Az emberi kommunikáció legfontosabb tényezője. A jelek segítik a világban való eligazodásunkat, tájékoztatnak, ismereteket adnak át, üzeneteket közvetítenek.

A nyelv és gondolkodás között szoros kapcsolat van. Babits szerint: „Gondolkodni és beszélni: voltaképpen egy. Gondolkodás nem képzelhető beszéd nélkül és megfordítva.” A gondolkodás alapvető föltétele a nyelv, a nyelvi forma; s a nyelv, a nyelvi forma mindig föltételez gondolkodást. A nyelv a valóságot az elvonatkoztató gondolkodás segítségével tükrözi.

Az ember kettős – cselekvő és megismerő – viszonyt alakít ki a világgal. A nyelvben e viszony mindkét fele jelen van, hiszen a nyelvhasználat cselekvés, de egyben a megismerés feltétele is. A megismerés a valóságot a tapasztalatok alapján tükrözik vissza. A nyelv az ismeretek terjesztésének eszköze. Az emberi társadalom fejlődése szorosan összefügg a kommunikáció fejlődésével.

Ennek a fejlődésnek az 5 nagy lépése:

1. Beszéd

2. Írás

3. Könyvnyomtatás

4. Távközlés 

5. Elektronikus információtárolás, és közvetítés

A nyelv fő szerepet kap a tudatos, „átgondolt” gondolkodásban. Pl. problémamegoldáskor, történetmeséléskor, fogalmazáskor. Ekkor beszélünk racionális, irányított, logikus vagy propozicionális gondolkodásról. Szerepelnek benne deduktív és induktív módszerek. (Deduktív: az általánosból az egyesbe történő levezetés, induktív: az egyesből következtetünk az általánosra.) Ilyenkor a szórend, a mondatsorrend alkotja azt a közeget, amelyben az egymáshoz kapcsolódó gondolataink megjeleníthetők és elrendezhetők.