A szövegösszetartó erő: jelentésbeli és grammatikai kapcsolóelemek

1. A szöveg

A nyelv és a beszéd legnagyobb egysége; a nyelvileg megformált mondanivaló egységet alkotó egésze. (Terjedelme minimum egy mondat.) A szövegösszetartó erőt kohéziónak nevezzük. Ezt nyelvtani elemekkel és a jelentésbeli összefüggéssel teremtjük meg.

2. Globális és lineáris kohézió

Vannak olyan szövegösszetartó elemek, melyek a szöveg egészét vagy hosszabb szakaszait hivatottak egyben tartani, mint a cím vagy a tételmondatok. Ezek felelnek a szöveg „globális” kohéziójáért. Más (elsősorban nyelvtani) elemek inkább a szöveget alkotó mondatok egymást követő rendjéért, egyenes vonalú követhetőségéért felelnek: ezek felelnek a szöveg lineáris kohéziójáért.

3. Grammatikai és jelentésbeli kapcsolóelemek

A szövegösszetartó erő (kohézió) nyelvtani (szóelemek, szavak közti kapcsolatban jelentkező) és jelentéstani (a szöveg tartalmát összerendező) eszközei.

a) A grammatikai (nyelvtani) kohézió

A szövegösszefüggést megteremtő nyelvtani elemek. Eszközei:

• névmások (Tegnap színházban voltam Istvánnal. Neki nagyon tetszett a darab.)

• határozott névelő (már ismert elemre utal – Tegnap színházban voltam Istvánnal. Az épület fantasztikus.)

• kötőszavak (Tegnap színházban voltam Istvánnal. Ezért nem tudtam készülni mára.)

• határozószók (a térbeli, időbeli összefüggésekre mutatnak rá – Tegnap színházban voltam Istvánnal. Ma pedig operába megyünk.)

• toldalékok (pl. birtokos személyjel, igei személyrag – Tegnap színházban voltam Istvánnal. Útközben jól összevesztünk.)

• hiány (a már ismert elemet –témát – gyakran nem mondjuk el még egyszer. – Tegnap színházban voltam Istvánnal. Nagy élmény volt.)

b) Jelentésbeli kohézió

A szövegösszefüggést megteremtő jelentéses elemek hálózata a szövegben. Eszközei:

1. Szavak szintjén: a szöveg témahálózata

   • 1. • cím

   • kulcsszavak

   • ismétlések, szinonimák, körülírások = izotópok (a szövegben azonos dologra vonatkozó kifejezések)

   • antonimák (ellentétes jelentésű szavak)

   • azonos jelentésmezőbe tartozó szavak

2. Szöveg szintjén: a mondatok, szövegrészek közti tartalmi-logikai viszonyok: párhuzam, ellentét, oksági (magyarázat, következtetés), rész-egész viszony.

4. A szövegbeli utalások három fajtája:

• anafora: visszautalás a már ismertre (ld. Simon megint becsajozott. Neki mindig minden összejön…)

• katafora: előreutalás arra, ami következik (Az iskolaév legnagyobb eseménysorozata holnap indul. Megkezdődnek az érettségi vizsgák.)

• deixis: rámutatás, kiutalás a szövegből (Azt a kéket kérem!)

5. A téma és a réma

Egy szövegben mindig váltakoznak a már ismert és az új információt közlő elemek. Rémának nevezzük az új, hírértékkel bíró elemeket, témának pedig a már ismert közléselemeket.