(Az atlasz nagyon nagy segítség – városok, ásványkincsek, erőforrások, mezőgazdaság.)
Természetföldrajz
Természetföldrajzi szempontból Kína két nagy egységre osztható:
Nyugat-Kína: magasabb, szárazabb, itt jóval kisebb a népsűrűség.
Tien-san és Kun-lun-hegység: a Gondwana részét képező Dekkán ütközésének hatására kiemelkedett, megfiatalított láncos röghegységek.
Tibeti-fennsík: hatalmas kiterjedésű (2,5 millió km2), 5000 méter átlagmagasságú terület, amely egykor a Gondwana része volt, majd Eurázsiával ütközve kiemelkedett.
Himalája: A Dekkán és az Eurázsiai szárazföldi kőzetlemezek ütközésével kiemelkedett hatalmas lánchegység, amelynek kristályos magját a Thetis üledékeiből képződött mészkő borítja.
Dzsungária és Tarim-medence: Hatalmas kiterjedésű, száraz medencék, melyeket főként szárazföldi üledékek töltöttek föl nagy vastagságban, jelenleg sivatagos területek.
2. Kelet-Kína: alacsonyabb, csapadékosabb, a népsűrűség jóval nagyobb.
Mandzsu-medence: A déli részén lösszel borított síkság, fontos mezőgazdasági és ipari körzet.
Nagy-Hingan és Kis-Hingan hegységek: A Variszkuszi-hegységrendszer tagjai, a Kis-Hinganban a jelentős harmadidőszaki vulkanizmus eredményeként lávaplatók alakultak ki.
Kínai-alföld: A Huang-ho (Sárga-folyó) és néhány kisebb folyó által feltöltött negyedidőszaki alföld.
Lösztartományok: Senhszi, Sanhszi és Kanszu, a Kínai-alföldtől nyugatra elhelyezkedő, helyenként hatalmas vastagságú pleisztocén lösszel borított terület, amely Földünk legnagyobb összefüggő lösztakarója.
Jangce medencéi: Szecsuáni- (Vörös) medence és Vuhani-medence, amelyeket egykor tó töltött ki és különböző üledékek találhatók bennük.
Dél-Kínai-hegyvidék: A kisebb ősmasszívumdarabok között variszkuszi és középidei (Jansani) hegységképződések maradványai húzódnak. Nyugati részén hatalmas mészkővidék terül el, amely a Föld legnagyobb összefüggő karsztvidéke. A Jünnan-platón jellegzetes toronykarsztok alakultak ki.
Ipar
1. Bányászat
feketeszén: Mandzsu-medence (Fushun és Fuxin környékén), Észak-Kína
vasérc: Mandzsu-medence, Észak-Kína, Jangce vidéke
volfrám, molibdén, mangán, higany, antimon, ón: elsősorban K- és D-Kínában
uránérc: Jangcétól délre (Hengyang környékén)
kőolaj: Északkelet-Kína (Daqing környékén), Huang-ho torkolatánál
földgáz: Szecsuáni-medence, Cajdam-medence
2. Energiagazdaság
A villamosáram-termelés jórészt (kb. 70 %-ban) széntüzelésű hőerőművekben történik.
A vízerőművek szerepe sem elhanyagolható (kb. 20 %). A legnagyobb vízerőművek a Jangcén és a Huang-hon épültek, de a legjelentősebbek a kis falusi vízerőművek, amelyekből több tízezer működik az ország területén.
3. Feldolgozóipar
vaskohászat: Ansan, Senjang, Sanghaj, Vuhan, Csungking, Peking
színesfémkohászat: Senjang, Sanghaj
gépgyártás: Sanghaj, Senjang, Tiencsin
vegyipar: Nanking, Sanghaj, Senjang, Peking
textilipar: Sanghaj, Tiencsin, Kanton
Mezőgazdaság
Rizs: a legfontosabb gabonanövény, a vetésterület 1-én termesztik, elsősorban a Jangce medencéiben és Dél-Kínában.
Búza: a vetésterület 20 %-án termesztik, a Kínai-alföldön és délebbre a rizs másodvetéseként őszi búzát, az északi területeken tavaszi búzát termelnek.
Fontos növények még a kukorica, cukorcirok (kaoliang), köles, burgonya, édesburgonya (batáta), szója, földimogyoró, szezám, gyapot, tea. A népélelmezésben fontos szerepet töltenek be a hüvelyesek és a zöldségfélék. A gyümölcstermesztésben az északi területeken az alma és a körte, míg délen a citrusfélék és az ananász játszik fontos szerepet.
Az állattenyésztés ágai:
a nyugati országrész száraz legelőin a nomád és félnomád pásztorok juhot, kecskét, lovat, tevét és jakot tartanak.
Kelet-Kínában az istállózó állattenyésztés jellemző, északon szarvasmarhát, a sűrűn lakott területeken sertést és baromfit tartanak.
a selyemhernyó-tenyésztésnek több ezer éves hagyománya van Kínában, elsősorban a Jangce vidékén és Dél-Kínában foglalkoznak vele mellékfoglalkozásként.
a halászat fontos szerepet tölt be a lakosság fehérjeszükségletének kielégítésében, elsősorban a tengerek part menti vizeiben és a belvízi halászat jelentős.
1. Hatalmas gazdasági fejlődés/ gazdasági növekedés: Az ország gazdasága az elmúlt két évtizedben szédítő ütemben növekedett. A GDP az utóbbi évtizedben évente átlagosan 9,5%-kal emelkedett. Dinamikusan fejlődik a kínai export is. 2006-ban például egyetlen év alatt 27 %-kal emelkedett az ország exportjának értéke. Kína így exporttöbbletet ért el a legnagyobb gazdaságokkal szemben. 2007-re Németországot megelőzve a világ vezető exportőre lett. A világexport 8%-át birtokolja.
Az exportnövekedés alapja a nagymértékű termelés. A világ textilipari termékeinek tetemes része már jó egy évtizede Kínából származik. Hasonló a helyzet az elektronikai cikkek terén is (szórakoztatóelektronika, háztartási gépgyártás). A legnagyobb multik közül sok kitelepítette a termelése egy részét Kínába.
Kína fejlődését tudományos eredményeinek növekedése is jelzi.
2. A KÍNAI SIKERHEZ VEZETŐ ÚT SZAKASZAI
Kína gazdasági sikerének alapja a feldolgozóipar viharos fejlődése s termékeinek exportja a világ minden részére. Alap tervgazdálkodás és piacgazdaság együtt.
Ez a folyamat az 1980-as évek elején kezdődött, amikor a politikai vezetés azt a célt fogalmazta meg, hogy Kína gazdasági nagyhatalom is legyen. Az ehhez vezető út az addigi tervgazdálkodás piacgazdasági elemekkel való „házasítása” volt. A piacgazdasággal általában együtt járó demokratikus jogállamot és a többpártrendszert azonban nem kívánták bevezetni. Így egyfajta hibrid rendszert hoztak létre, a „piaci szocializmust”. Ebben a gazdaság nagyrészt a szabad piac elvei alapján működik, de a politikai rendszer az egypártrendszeren alapul – a kommunista párt vezetésével. Ezt tükrözi az ország hivatalos elnevezése is: Kínai Népköztársaság. A célok eléréséhez reformokat vezettek be. Ennek egyik eleme a mezőgazdaság átalakítása volt. Az állam tulajdonában lévő termőföldet hosszú lejáratú bérletbe adták a gazdálkodó családoknak. A megtermelt javak egy részét már a piacon értékesíthették. A gazdák érdekeltsége a termelés és a hatékonyság növekedéséhez vezetett.
A reform másik eleme a feldolgozóipar fejlesztése volt. Egyes városokban és tartományokban hagyták a piacgazdaság elveit érvényesülni. Szabadon lehetett vállalkozásokat alapítani, kereskedni, magántulajdont szerezni, profitot termelni. Ezeket a térségeket különleges gazdasági övezeteknek nevezték. Az ún. „nyitott városokban” ezen felül kedvezményeket nyújtottak a csúcstechnológiát képviselő és kivitelre termelő vállalatok letelepedéséhez is.
Az éppen akkor átalakuló világgazdaság főszereplőinek, a TNC-knek (multik) ez hatalmas lehetőséget jelentett. A képzett és szorgalmas kínai munkaerő ára ugyanis töredéke volt a fejlett országokéinak, ráadásul korlátlanul állt rendelkezésre. Alacsonyabbak voltak az adók, alig volt környezetvédelmi, munkabiztonsági szabályozás, nem kellett tartani a sztrájkoktól. Ezért szinte minden jelentős transznacionális vállalat leányvállalatot hozott létre Kínában.
Ez is lépésenként történt. Eleinte a könnyűipari ágazatok találtak itt telephelyet, elsősorban a hagyományokkal rendelkező játékgyártásban, textiliparban és a ruházat, sportruházat, cipőgyártás területén.
Ezt követték a gépipari beruházások. Közülük is kiemelkedett az elektronika (chipek, számítástechnikai alkatrészek, szórakoztatóelektronikai berendezések). Ez már képzettebb munkaerőt igényelt. A kínai állam ezért igen sok figyelmet fordított a humán erőforrás* fejlesztésére, különösen a felsőoktatásra. Kezdetben Kínában csak részegységgyártás vagy alkatrészek összeszerelése történt. A TNC-k beszállítói nem kínaiak voltak. Majd a kis- és közepes vállalkozások létrejöttével és ezek megerősödésével a transznacionális vállalatok egyre több kínai beszállítót alkalmaztak. A hazai vállalkozások a modern technológiákat megismerve saját fejlesztésekbe kezdtek. Napjainkban már a kínai vállalatok kezdenek TNC-ként működni. pl: Lenovo, Shangyongg.
Kína, az óriási fogyasztópiac: Ezzel párhuzamosan a nemzetközi nagyvállalatok felismerték, hogy Kínára már nemcsak „szerelőcsarnokként”, hanem mint hatalmas fogyasztópiacra is kell tekinteni.
Az országban jelenleg 1,3 milliárd ember él. A gazdasági fejlődés hasznából közülük egyre többen részesednek. Ők a piacon új fogyasztóként jelennek meg. Erősödik a kínai középosztály: az utóbbi húsz évben százmilliók emelkedtek ki a szegénységből. Ezek a társadalmi csoportok a korábbi áruhiányt ellensúlyozva vásárolni szeretnének. Összességében az alapvető mezőgazdasági és ipari javakból Kína már többet fogyaszt, mint az USA.
3. AZ IPARI NÖVEKEDÉS SIKERÁGAZATAI KÍNÁBAN
a) Textilipar: Az exportorientált ipari növekedés elsőként igazán a textiliparban indult meg. Ennek Kínában az ókor óta komoly hagyományai voltak. A selyem Kína ősi exportcikke. A textilipar és a cipőipar sok betanítható munkaerőt igényel, ezért a külföldi működő tőke elsőként ezekbe az ágazatokba áramlott. Szinte minden ruházattal foglalkozó multinacionális cég leányvállalatát megtaláljuk Kínában (a sportruházattal foglalkozó Adidastól a divatiparral foglalkozó Ralph Laurenig). Újabban a nagy áruházláncok megrendeléseit már kínai tulajdonú textil- és cipőüzemek elégítik ki, az áruházak „saját márkáit” előállítva. Napjainkban a világon minden második ruhadarab a Kínai Népköztársaságból származik.
b) Elektronika: Az ipari ágazatok közül az elektronika fejlődött talán a legdinamikusabban. Ebben egyszerűen részeikre bonthatók a feladatok. Egyszerű megoldani a munkamegosztást. Ezért könnyen telepíthető a részegységek gyártása és az összeszerelés a világ különböző pontjaira. Így a TNC-k (multik) beruházásainak nagy része ebbe az ágazatba áramlott. Talán nincs is olyan jelentős elektronikai vállalat, amelynek ne lenne üzeme Kínában. Az ágazat központja Sanghaj és Peking . Ez utóbbi ad otthont a „kínai Szilícium-völgynek” is.
c) Az autógyártás az ipari növekedés újabb keletű sikerágazata. Napjainkra lényegében minden jelentős világmárkát képviselő autógyár létesített leányvállalatot Kínában. .
Az elmúlt néhány évben a világmárkák mellett megjelentek a kínai gyártók is. Ezek egyelőre többnyire külföldi licenceket használnak fel a modelljeikhez. Egyre több azonban a saját fejlesztés is, melyeket egyelőre sok minőségi kifogás ér. Gyakori a külföldi márkák másolása is. Az általuk gyártott gépkocsik lényegesen olcsóbbak a világmárkák autóinál.
4. NYERSANYAG- ÉS ENERGIAÉHSÉG
Az ipari növekedés egyik árnyoldala – s továbbfejlődésének akadálya lehet – az energiahiány.
Kína energiarendszere hagyományosan az országban nagy mennyiségben megtalálható feketekőszénre épít. Jelenleg a villamosáram-termelés kétharmada a kőszénből származik. A feldolgozóipar rohamos fejlődésével azonban az energiatermelés nem tud lépést tartani. Gyakoriak a kényszerű áramszünetek. Előfordul, hogy emiatt az ország termelőkapacitásának 60%-a is leáll. Az energiahiányt fokozza a növekvő háztartási fogyasztás és az autók számának növekedése is. Mivel a háztartások energiafelhasználását is korlátozzák, nagyon sokan vásárolnak olajtüzelésű generátorokat. Ez tovább rontja a városok amúgy is rossz levegőjét. Folyamatosan emelik a kőolaj felhasználását is. Míg Kína az 1990-es évek közepén kőolajból önellátó volt, addig ma a világ második legnagyobb importőre. Ez függővé teszi az országot a kőolaj világpiaci árától és az ellátási útvonalak biztonságától. Így más energiaforrásokat is szükséges keresni. Az egyik lehetőség a vízenergia további hasznosítása. Ehhez Kína jó adottságokkal rendelkezik, ezért nagyszabású beruházásokba fogtak. A legnagyobb vállalkozás a Három Szurdok Víztározó (Három-szoros völgyben) és a hozzá tartozó erőmű felépítése a Jangce folyón. A gátat 2006 nyarán helyezték üzembe. Ez a legnagyobb vízügyi beruházás a világon. A gát az áramtermelés mellett a Jangce árvizeit is szabályozza. Az építkezés nagyon sok bírálatot kapott a természeti környezetet és a helyi lakosságot érintő hatásai miatt. Milliókat kellett kitelepíteni a 600 km hosszú víztározó területéről és partjáról. A környezeti károk pedig egyelőre beláthatatlanok. A kőolajtól való függőséget atomerőművek építésével is csökkentik.
5. CENTRUM ÉS PERIFÉRIA KÍNÁBAN
A gazdasági növekedés nagyon egyenlőtlenül ment végbe. A már korábban is meglévő területi különbségek az elmúlt húsz évben tovább fokozódtak.
Kína keleti, délkeleti része az ősi kínai civilizáció központja. Kedvező éghajlatával, tágas, termékeny alföldjeivel, medencéivel ma az öntözéses földművelés színtere. A változatos természeti adottságok miatt ez a terület az ország „éléskamrája”. A magas élőmunka-ráfordítás, az intenzív talajerő-utánpótlás, az árasztásos öntözés* kiemelkedő termésátlagokat eredményez. A termékskála igen gazdag: a rizst, a búzát, a gyapotot, a szóját, a földimogyorót, a teát, a zöldség- és gyümölcsféléket egyaránt tartalmazza. Ezt egészíti ki a nagy számban tenyésztett sertés- és baromfiállomány, valamint a halászat.
A kikötők, a folyók, a csatornák, a sűrű út- és vasúthálózat, a nagy népsűrűség a modern iparosodásnak is kedvezett. Az utóbbi évek iparfejlesztése szinte teljes egészében itt zajlott le. Így a népesség és a termelés közel 90%-a ezekre a tartományokra összpontosul. A gazdaság Pekingben, Sanghajban, Hongkongban, Macao-n, illetve a Hongkonggal szomszédos tartományban a legfejlettebb. Közülük is kiemelkedik a Jangce deltájában fekvő nagyváros, Sanghaj. Környékével együtt gyakran a „sárkány fejének” nevezik. A közel 22 millió lakost számláló város a Kínába érkező külföldi működő tőke negyedét vonzza. Az egyébként is magas GDP-je a kínai átlagnál is nagyobb ütemben nő. Napjainkra már Sanghaj a világ egyik legforgalmasabb kikötője. A TNC-k többsége itt építi ki hídfőállását, s a legnagyobb kínai cégek központja is itt van. A város területe az utóbbi 15 évben hatszorosára növekedett. Felhőkarcolók épültek, új városrészek születtek. A fejlődés árnyoldalát az egekbe szökő ingatlanárak, a rengeteg ingázó, a zsúfoltság és a légszennyezés jelenti. Gazdasági értelemben Sanghaj az ország „fővárosa”.
A másik kiemelkedő terület a Gyöngy-folyó deltája. Ez Hongkongot és közvetlen környezetét (Kanton, Sencsen) foglalja magába. Ezen a területen zajlott le legelőször az az iparosodás, amely a mai Kínát sikeressé tette.
Ellentét: Délkelet-Kína gazdagságával szemben áll a nyugat-kínai tartományok szegénysége. Ezek alkotják a problémás térségek egyik csoportját. Itt a szélsőséges éghajlat, a száraz medencék, a fennsíkok, a füves puszták teszik lehetetlenné a földművelést. A nomád életmódot folytató népesség szarvasmarha-, jak-, juh- és lótartásból próbál megélni. Kivételt csupán a Takla-Makán sivatag oázisvárosai* jelentenek. Ott rizst, gyapotot, gyümölcsöt termesztenek, vagy kézműiparral foglalkoznak.
Nyugat-Kínában található az ország legritkábban lakott térsége, Tibet . Autonóm terület, fővárosa Lhásza, a buddhizmus központja.
A problémákkal küzdő térségek másik csoportjába a kínai nehézipar egykori fellegvára, az Északkelet-Kínában fekvő Mandzsúria tartozik. Gazdag energiahordozó- és nyersanyagtelepei szolgálták ki az alapanyagipart és a hagyományos gépipart. Napjainkra azonban Kína rozsdaövezetévé vált.
A kínai gazdaság fejlődése, növekedése napjainkban lassulóban van. Nagy problémák sújtják a pénzpiacokat (tőzsdei árfolyamok csökkenése). Jelentősek a környezeti problémák.