Budapest városszerkezete:
A nagyvárosok fejlődése során egyes városrészek meghatározott tevékenységre specializálódtak.
Egy nagyváros szerkezete ezért övezetes rendet mutat, mely a következő övekre bontható:
Városközpont (city center):
Sétáló utcák, az államigazgatás épületei, irodák, szállodák. A nappali népesség nagyobb, így lakófunkció kevésbé jellemző. Jelentős viszont az idegenforgalom. Történelmi városmagok (pl. I. kerület).
Belső munkahelyöv:
Szorosan összenőtt a city centerrel, irodák, bankok, biztosító társaságok épületei. Nagyobb városokban az üzleti negyed felhőkarcolói. Budapesten az V. kerület. Éjszaka kiürül.
Belső lakóhelyöv:
A belváros körül helyezkedik el. Itt a lakófunkció a jelentősebb. Sűrű beépítettség jellemzi. 3-5 emeletes bérházak, nagy polgári lakások. Gangos, körfolyosós lakások, melyeknek a felújítását már elkezdték. Pl. 7-8. kerület. A Nagykörút környéke. Az öv bizonyos részei elgettósodhatnak. Az USA nagyvárosaiban etnikai gettók, illetve egy-egy nemzet által lakott városrészek jöttek létre ebben az övben. Pl. Kis-Itália, Kínai negyed.
New York: Haarlem.
Külső munkahelyöv:
Valaha itt volt a városhatár. Nagy helyigényű üzemek, szolgáltatások települtek ide. Panelházas épületek, pályaudvarok, gyárak. A bezárt üzemek helyén, sok helyen bevásárlóközpont/pláza létesült. Pl. Csepel, Kőbánya.
Külső lakóhelyöv:
Kertes házak, családi házas övezet. Ahogy növekedett a népesség úgy megjelentek itt is a lakótelepek. Budán villák, és társasházak találhatóak ebben az övben. Pl. Rákospalota, Zugló, Rózsadomb.
Az agglomeráció a külső lakóhelyövet szorosan övezi. Az agglomeráció a város vonzáskörzetet jelenti, várostömörülést. Jelen esetben a fővároshoz sok szállal kapcsolódó települések halmaza. Pl az aggloemráció része: Érd, Diósd, Gödöllő, stb.
Az agglomeráció településtípusai és kapcsolatuk a központtal:
Az urbanizáció felgyorsulása a nagyvárosokat övező településhalmazok, agglomerációk kialakulásához vezetett.
A nagyvárosok előterében sűrűsödő települések gyakran összeérnek, esetenként a nagyváros részévé válnak.
A központtól távolodva ritkul a településhalmaz, de a centrumba vezető útvonal mentén a települések növekedése folyamatos.
A centrum közelében alvótelepülések alakulnak ki, amelyek szinte csak lakófunkcióval bírnak, népességük ugyanis a településhalmaz központjába jár dolgozni, tanulni. A népesség ingázik. Pl. Solymár, Páty, Nagykovácsi, Üröm, Bugyi, Kistarcsa.
Bolygóvárosok: Az agglomerációhoz tartozó olyan kisvárosok, amelyek bizonyos városi szerepköröket, központi funkciókat átvettek a központtól. Szintén munkalehetőséget nyújtanak az alvótelepülések lakóinak, tehermentesítik a centrumot. Pl. oktatás (Gödöllő). Logisztikai központok (Budaörs, Törökbálint).
Az agglomeráció és a központ szoros kapcsolata:
Az agglomeráció előnyei: zöldövezet, egészséges lakóhely, városellátó mezőgazdaság, pihenési lehetőségek, bizonyos ipari tevékenységek átvétele. Az agglomeráció kedvező fekvésű települései üdülő-pihenő szerepkört látnak el, tovább növelve a településhalmazon belüli népességmozgást.
A központ szerepe: munkahely, szolgáltatások biztosítása (kórházak, felsőfokú iskolák, közigazgatás, kultúra stb.).
Budapest városfejlődését serkentő legfontosabb tényezők:
ókorban: helyi építőanyag, hévizek, segítették terület fejlődését, folyó, folyami átkelő.
középkor: várépítésre alkalmas domborzat, kedvező fekvés. Folyami átkelőhely, kereskedelmi útvonalak metszéspontja, „vásárvonalak gócpontja”. Országon és a Kárpát-medencén belül is központi fekvés.
19. század: főváros központú út- és vasúthálózat kiépítése, bővülő fogyasztó piac, építkezések. Egy hatalmas ország (Osztrák-Magyar Monarchia, azon belül a történelmi Magyarország) egyik központjává kívánták fejleszteni (sikerrel).
20. század: agglomerációs előny egyes iparágak együttes megjelenéséből fakadóan, infrastruktúra, szolgáltató szektor fejlettsége, magas képzett munkaerő.
Mivel Budapestet egy nagyobb országméretre „tervezték”, a trianoni „gazságot” követően kialakult egy „vízfej” effektus. Vagyis egy kisebb területű országban egy aránytalanul nagy, milliós nagyváros. Ennek következménye pl. a közlekedési hálózat Budapest-centrikussága is. A főváros szerepe már akkor jelentős volt, de az 50-es évektől tovább fejlesztették Budapestet. A főváros-centrikusság nem szűnt meg.
Budapest az „ipar utáni” korszakba lépett több mint két évtizede: csökkent a népessége az elővárosok javára. Az ipart kitelepítették, az átmenőforgalom alól megpróbálják a központot tehermentesíteni (M0-s).
Budapest a 21. században társadalmi és gazdasági szempontból
1, 7 millión lakják.
Legtöbben a szolgáltató (tercier) szektorban dolgoznak- kiterjedt a munkaerő vonzása, vonzáskörzete, (ingázok száma magas).
Magas kvalifikált munkaerő (jól szakképzett munkaerőt jelent).
A hazai politikai élet legfőbb színtere: államigazgatási intézmények, minisztériumok.
Magánvállalkozások, külföldi-magyar vegyes vállalatok, tőzsde.
Kiemelkedő a tudományos-, oktatási-, és a kulturális szerepe, valamint az idegenforgalom.
Példák a nagyvárosi élet okozta társadalmi-környezeti problémákra:
Pl. Nagy beépítettség miatt csökken a zöldterületek nagysága, zsúfoltság jellemző ezekre a területekre. Nagy a levegő terheltsége (szmog – fűtés, közlekedés).
A túlterhelt infrastruktúra miatt közlekedési problémák lépnek fel.
Jelentős levegőszennyezés lép fel a megnövekvő közlekedési forgalom miatt, növekszik a zajártalom is.
Gondot jelent a megnövekvő városi lakosság és rohanó életmód miatt a hulladék elhelyezés.
Gondot jelent még a lakáshiány illetve a lakásállomány romlása és az egyre több hajléktalan megjelenése az utcákon.