Milyen a jó szónok?
A jó szónok felkészült: az átgondolt szöveget többféleképpen is előadhatja, de a szabad előadással arathatja a legnagyobb sikert. A félig szabad előadásban gondolatainknak csak egy részét adjuk elő szabadon, más részét pedig (definíciókat, adatokat) papírról olvassuk. A kötött, felolvasott módot tudományos előadásokhoz, ünnepi megemlékezésekhez célszerű használni.
A jó szónok a közönséggel kapcsolatot, minimum szemkontaktust tart, még a félig kötött előadás esetében is érdemes kitekinteni a szövegből, különben az előadás mesterkéltnek tűnhet. A jó szónok szépen beszél, ennek egyik követelménye a tiszta hangképzés. Megszólalás előtt és alatt higgadtnak, nyugodtnak, nem remegő hangúnak kell lennie.
A beszéd alatt lehetőleg ne támaszkodjon semmire, kerülje a hanyag testtartást és a nagy gesztusokat, hadonászást. Természetesen jó megjelenésűnek, ápolt külsejűnek kell lennie.
Összefoglalva tehát: A JÓ SZÓNOK TULAJDONSÁGAI
─ tisztesség – csak az erkölcsileg hiteles ember szavai lehetnek meggyőzőek
─ találékonyság
• kell, hogy megtaláljuk a beszédhez a legmegfelelőbb anyagot, a jó érveket, bizonyítékokat
• kell, hogy alkalmazkodni tudjunk az előadás közben a hallgatok ismereteihez, véleményéhez, hangulatához vagy a megváltozott beszédhelyzethez
• lehet, hogy az előre megtervezett szöveget meg kell változtatni, a kommunikációs körülményhez kell igazítani
─ szerkesztőkészség
• a beszélő megfelelőképpen el tudja rendezni az összegyűjtött anyagot, logikusan tagolja és építse fel beszédét
• az egész szöveg és a részek összefüggésére való ügyelés
─ stílusérzék: az igazán hatásos és kifejező nyilvános beszéd nem nélkülözheti a stíluseszközöket
─ emlékezőtehetség: segítségével rögzítjük a tényeket, a tételmondatokat, a fontosabb érveket, példákat, valamint a hatáskeltő kifejezéseket és a beszéd felépítését
─ előadókészség
• hatásosan tudjuk megszólaltatni az előre megtervezett szöveget
• képesek vagyunk használni a hangos beszéd zenei eszközeit és megfelelően alkalmazzuk az egyéb nem nyelvi jeleket
Ezek a tulajdonságok részben velünk született képességek, részben pedig tanulással, gyakorlással sajátíthatók el, fejleszthetők tovább.
A szónoki beszéd jellemzői:
A nyilvános megszólalásnál fontos, hogy ismerjük a hallgatók közegét, mert elvárásukra, gondolkodásmódjukra, teherbírásukra tekintettel kell lennünk. Az átlagos hallgató teherbírása nem több 45 percnél, ezen belül is 10-15 percenként célszerű témát váltani. Számít, hogy mekkora közönség előtt beszélünk. A kisebb közönség általában jobban becsüli az egyéni stílust, a szubjektív megnyilatkozásokat, mint a nagyközönség. Tömegekre több külsőséggel, több érzelemmel lehet hatni, és fontos, hogy egyszerű, közérthető nyelven beszéljünk. Nem szabad adatokkal túlterhelni a hallgatókat, mivel ezeket csak rövidtávon jegyzik meg. A szemléletesség, a jó példák mindig segítik a megértést. Tanulmányok szerint a hallgatóság az összbenyomást, esetleg egy-egy szemléletes példát őriz meg. A legtöbb ember a beszédek elejét és végét jegyzi meg a legkönnyebben. Fontos tudni, hogy a legjobb előadás hatásfoka is legfeljebb 20%.
A beszéd szerkesztésének lépései:
1. A témával kapcsolatos anyaggyűjtés
2. Vázlatírás: rendszerezettebbé, követhetőbbé teszi a gondolkodásunkat, meghatározhatjuk benne a beszéd felépítését, az alapvető gondolatok sorrendiségét. Tisztáznunk kell benne az elrendezés elvét (időrend, térbeliség, rész-egész, ok-okozat). A vázlat állhat címszavakból vagy tételmondatokból.
3. Kidolgozás:a szöveg egységének elvei:
Haladás vagy folyamatosság: a tárgy kifejtésének továbbvitele, előre- és visszautalásokat, láncszerű szerkesztést alkalmaz
Arányosság: az egyes szerkezeti egységek terjedelmét fontosságuk mértéke szabja +.
4. Önellenőrzés
A beszéd felépítése:
1. Megszólítás (adott esetben hatása lehet az egész beszéd hangnemére)
2. Bevezetés: egyben témamegjelölés, a téma körülhatárolása, definiálása, a főbb tárgykörök megnevezése
3. A téma kifejtése: hatásos érvek, cáfolatok összefüggő felépítése
4. Bizonyítás
5. Szónoki kérdések
6. Lezárás