A publicisztikai stílus jellemzői

A publicisztika szó a latin publicare = közhírré tesz, közhasználatra ad szóból származik.

• szűkebb értelemben: a sajtó, az újságírás (írásbeli tájékoztatás, közvélemény-formálás)

• Tágabb értelemben: a sajtó, a rádió és a televízió (írásbeli és szóbeli tájékoztatás, közvélemény-formálás)

• Igen széleskörű kommunikációs szerepet tölt be, az élet minden területével kapcsolatot tart; erős hatásra, meggyőzésre törekszik; sok műfajt fejlesztett ki.

A publicisztika feladata a tájékoztatás, ez azonban nem kizárólagos cél, benne van az állásfoglalás, a közvélemény alakításának szándéka is.

A stílusréteg jellemző vonása: a közérthetőség, a meggyőzésre, a közvetlen hatásra való törekvés.

A meggyőzés, az értelmi-érzelmi hatáskeltés nyelvi eszközei:

• Az érdeklődéskeltő cím.

• A gondosan feltüntetett tényanyag, az időszerű vonatkozások (nevek, időmegjelölés, szervezetekre, intézményekre való hivatkozás, dokumentumok szó szerinti vagy tartalmi idézése).

• A mondatszerkesztés, a mondatfűzés általában egyszerű, könnyen érthető, de ha a téma úgy kívánja, a legbonyolultabb megformáltság is megjelenhet a szövegben.

• Jellemzik a neologizmusok (új szavak alkotása)

• Az expresszív szavak, a szóképek, a nyelvi humor eszközeivel is él. (pl. Indulatok a könyvtárban, Gyuszi ül a fűben)

• Jellegzetes stílusalakzatok alkalmazása (ismétlés, fokozás, kérdések, felkiáltások, ellentétek stb.)

• Jellemző a divatszavak, sablonok, közhelyek túlzott használata.

• Kedveli az idegen szavakat.

A hatáskeltés nyelven kívüli eszközei

• A vizuális eszközök tudatos használata:

  • szabályostól eltérő írásmód (NÉVshowR, A minden6ó)

  • nyomdatechnikai eszközök

  • képek, ábrák grafikonok

  • a nyomtatás minősége, a színek használata, a szöveg írásképe.

Tényközlő és véleményközlő műfajok