A marketing magyarországi fejlődésének piac előtti-, kis-, korai- és fáradt szakaszai
A marketing helyzete Magyarországon
Magyarországon a marketing a 90-es évek első éveiben nagy léptekkel fejlődött. A piacgazdaság feltételrendszerének kialakulása, az importkorlátok lebontása, a nemzetközi tőketranszfer, a multinacionális vállalatok aktivitása a hazai piacon, az igazi tulajdonos megjelenése a gazdálkodószervezeteknél a verseny jelentős megerősödését eredményezte. A kínálat ugrásszerűen növekedett, a marketingeszközök széles tárháza vonult be a mindennapi piaci gyakorlatba, miközben a fogyasztók egyre rutinosabbak és kritikusabbak lettek.
A magyarországi fejlődés négy szakasza:
- szakasz
Magyarországon a marketing kifejezést már az 1969-as gazdasági reformtól használjuk. 1968 és 1982 között azonban csak úgynevezett „kvázi piaci” körülmények uralkodtak. Ebben a piac előtti (pre-market) gazdaságban a marketing a gyakorlatban nem kapott nagy szerepet. A KGST országokban az áruforgalom tervezett és államközi szinten meghatározott keretek között és feltételek mellett bonyolódott; minden terméket különösebb marketingstratégia nélkül adtak el a nyugati piacokon; a belföldi piacon sok termék esetében hiány uralkodott, a választék szűkös volt, számos termelő és forgalmazó monopolhelyzetet élvezett, az árakat központilag szabályozták, a reklám visszafogott volt.
- szakasz
1982 után megjelentek a magyar gazdaságban a kisvállalatok, a gazdasági munkaközösségek és a vállalati munkaközösségek. A hiány csökkentése késztette a vezetést arra, hogy az egyéni kezdeményezéseknek bizonyos korlátozott teret engedjen, és a szabad kapacitásokat mozgásba hozza. Ezek a gazdasági szervezetek képezték a „kis piacgazdaságot” Magyarországon. A cégek figyeltek a piacra, figyelemmel kísérték a kereslet és a kínálat alakulását, a versenytársak viselkedését. Megtalálták a le nem fedett keresletet, erre fejlesztették ki termékeiket, szolgáltatásaikat, megpróbáltak ésszerű árdöntéseket hozni, keresték a különböző forgalmazási csatornák alkalmazásában rejlő lehetőségeket, nem csak presztízsreklámokat készítettek.
- szakasz
A politikai és a gazdasági rendszerváltást követően 1990-ben és az azt követő egy-két évben a szabad piacgazdaság feltételei viszonylag gyorsan formálódtak és fejlődtek hazánkban. A külföldi tőke beáramlása felgyorsult, a világmárkák előbb importtermékek formájában, majd a hazai gyártásból is elárasztották a piacot. Ebben a „korai piacgazdaságban” mindenki jól érezte magát: a termelők soha nem képzelt forgalomnövekedést és jó piaci részesedést értek el, a fogyasztók elégedettek voltak a széles választékkal, a jobb minőségű, szebb csomagolású termékekkel – és még tartott a hiánygazdaságban felhalmozódott vásárlóerő és vásárlási láz.
- szakasz
1993-94-re a piac telítődött. Az infláció ugyan mérséklődött, de az előző évek nagy áremelkedése következtében a vásárlóerő elkopott, a fogyasztók tartalékai elfogytak, a kereslet abszolút értékben is csökkent. A kínálat immár nagyon bőséges volt, minden jelentősebb világcég és világmárka megjelent a magyar piacon. A marketingaktivitás súlypontja a reklámról átvetődött a disztribúció, a logisztika, a merchandising a (kelendőség fokozása) területére. A fogyasztók viszont elfáradtak abban, hogy minden újat kipróbálnak, és elmúlt a reklámok újdonságereje is. Ez a „fáradt piacgazdaság” szakasza.
Napjainkban megállapítható, hogy a magyarországi marketing semmiben sem különbözik a nyugat európaitól, vagy az Egyesült Államokban alkalmazott módszerektől. A nagy különbség abban van, hogy az itthoni vásárlóerő csak töredéke a fejlett országokénak.
Az emberek immunissá váltak a reklámokra hasonlóan mint a világ más részén élők. Ahhoz, hogy az érdeklődést folyamatosan fenntartsák a reklámszakemberek mindig valami újabb és újabb marketing fogással próbálják befolyásolni a fogyasztókat. Cél a fogyasztás!