A magyar agrárgazdaság az előállított értékek, az export és a foglalkoztatás adatai alapján egyaránt jelentős szektora gazdaságunknak.
A mezőgazdaság a GDP-hez több mint 4%-kal járul hozzá. Ez csaknem kétszerese a fejlett európai országokénak.
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak arányának csökkenése már a rendszerváltozás előtt megkezdődött. Később tovább folytatódott.
A mezőgazdasági termelés is erőteljesen visszaesett.
A tulajdonosváltást követő bizonytalanság miatt földterületek maradtak vetetlenül. A tőkehiány csökkentette a termelési technológia színvonalát: kevés volt a gép, kevesebb műtrágyát, növényvédő szert, öntöző- vizet használtak. Az éveken át tartó aszály visszavetette a termésátlagokat. Nehezebb lett a termékek értékesítése is. A KGST összeomlásával elveszítettük az exportunk fő felvevő piacát. A belföldi piacon az életszínvonal csökkenése és az élelmiszerárak növekedése miatt mérséklődött a fogyasztás. Az élelmiszeripar szintén válságba került. Mindezek együttesen a mezőgazdasági termelés erőteljes hanyatlásához vezettek. A növekedés csak lassan indult meg, elősorban a növénytermesztésben.
A rendszerváltozással átrendeződtek a tulajdonviszonyok. A termőföld közel 90%-a magántulajdonba került. Az élelmiszeripari vállalatok magánosítása is megtörtént. Ezek zömét külföldi befektetők vették meg (pl. Nestlé, Danone, Bonduelle, Ringa), amelyek versenyképes élelmiszeripari technológiát alkalmaztak, és így a korábbinál jobb minőséget.
A földterületek magánosításakor (privatizáció) több mint 1 millió tulajdonos jutott átlagosan 6 ha földterülethez. A visszaigénylők jó része nem gazdálkodik, bérbe adta a földjét művelésre. Így a földtulajdon és a földhasználat elválik egymástól. A termőföld nagyobb részét gazdasági szervezetek hasznosítják, s csak kisebb részén működnek magángazdaságok. Az előbbiek tőkeerős, korszerű nagy vagy közepes birtokok. Az utóbbiak főként tőke- és eszközhiányos kisgazdaságok.
Kedvező domborzati, talaj- és éghajlati adottságaink miatt hazánk területének kb. kétharmad része alkalmas mezőgazdasági hasznosításra. Ez európai viszonylatban is igen magas értéknek számít. Legértékesebb természeti erőforrásunk a termőföld. Különösen kedvező a szántók magas aránya. Földjeink hasznosítása, művelési ágak szerinti megoszlása a mezőgazdaság jellegzetes mutatója.
A helytelen talajművelés (pl. a lejtő irányába történő szántás, a lejtős területek növényzetének kiirtása) veszélyezteti a talajt. A talajeróziót a lefolyó vizek és a szél munkája egyaránt fokozza. A szántás-tarlóhántás után bevetetlenül hagyott földterületekről akadálytalanul szállítja a szél a port a levegőbe.
A túlzott műtrágya- és egyéb vegyszerhasználat ugyancsak számtalan környezeti következménnyel járhat. Pl. a nitrát felhalmozódása a korai zöldségfélékben (saláta, spenót) a csecsemők súlyos megbetegedését okozhatja. Növekedhet a talaj sótartalma, elszegényedhet szervesanyagmennyisége és az élővilág sokfélesége.
Kedvező volna — talajvédelmi szempontból is — a biogazdálkodás szélesebb körű elterjesztése, ösztönzése. Termékeire nagy igény van az Európai Unióban. A várható bevételek mellett környezetünk megóvása is nagy „haszon” lenne!
A mezőgazdaság jövedelmezőségét nagymértékben meghatározzák a termelési költségek. A gépek, a műtrágya, az öntözővíz ára folyamatosan emelkedik, amit egyre kevésbé követ a gazdálkodók árbevétele. Erre a jelenségre mondjuk, hogy szétnyílik az agrárolló. Ez a mezőgazdaság veszteséges működéséhez vezet, amit csak állami és uniós támogatással lehet csökkenteni.
Az agrárgazdaságban a megújulás feltétele a gazdaságosság, a versenyképesség növelése, a piachoz való gyors alkalmazkodás, az agrotechnika korszerűsítése, a minőség javítása.
Az új fejlesztési elképzelésekben a szerkezetváltás körvonalazódik. Ezekben a gabona, az olajos magvú és a „fehérjenövények” (pl. a szója), a gyümölcs- és a szőlőtermesztés, a korai zöldségfélék (primőrök), valamint a különböző apró magvak termesztése kap kiemelt szerepet. Az utóbbi termékcsoportok a kisebb, családi gazdaságokra méretezettek. A kisgazdaságok és az általuk kialakított termelési-értékesítési szövetkezetek, társulások megerősödéséhez beruházások (pl. gépek) szükségesek, ezeket kedvező hitelfeltételekkel kell támogatni.
Arról le kell mondanunk, hogy minden talpalatnyi földet megműveljünk. A legjobb adottságú helyeken a leggazdaságosabb művelés megvalósítása vezethet a megújuláshoz. De mi lehet a kedvezőtlen adottságú térségek földjével és lakóival? Az EU gyakorlatából többféle megoldás vehető át. Pl. a helyi adottságokhoz jobban alkalmazkodó, átgondolt szerkezetváltás meghonosíthatja az erdő- és fagazdálkodást, a falusi turizmust, a vad- és haltenyésztést, a gyógynövények termesztését, valamint más tájfenntartó tevékenységeket.
A mezőgazdaság szerepét nem csak a gazdaságosság szempontjából kell értékelni. Kiemelkedő jelentősége van a vidéki térségek értékeinek megőrzésében, a kistelepüléseken élők foglalkoztatásában.