A társalgási stílusréteg
A hagyományos stilisztikák a következő tipikus stílusrétegeket különböztetik meg a szövegek stílushatása alapján: társalgási, hivatalos, publicisztikai, tudományos, előadói (szónoki), szépirodalmi stílus. Mindegyik stílusrétegnek van szóbeli és írott változata és legalább három stílusszintje (igényes, közepesen igényes, igénytelen).
A társalgási stílus elnevezésben a „társalgás” kifejezés hétköznapi nyelvi kapcsolatokra utal (egyszerű, közvetlen beszélgetésre, odavetett félmondatokra vagy mindennapi leveleinkre, céduláinkra, üzeneteinkre). Ezeket a megnyilatkozásokat a közvetlenség és a célszerűség jellemzi. A tipikus társalgási nyelvben a leggazdaságosabb a szóhasználat és a mondatszerkesztés. A családtagok, barátok, közeli ismerősök sok közös előismerettel rendelkeznek, hasonló körülmények között élnek, kevés szóból is megértik egymást, gyakran alkalmaznak hiányos mondatokat. Természetesen nagy egyéni különbségek lehetnek (vannak szűkszavú és bőbeszédű emberek), de ez valamennyi stílusrétegben megfigyelhető. Ez a nyelvhasználat gyakran tartalmaz érzelmi töltésű nyelvi elemeket (bizalmas, durva, tréfás kifejezéseket, indulatszókat, felkiáltó és kérdő mondatokat stb.), de sajnos nem mentes a divatszóktól, töltelékszóktól, frázisoktól, közhelyektől, nyelvi sablonoktól sem. Napjainkban gyakori a túl gyors, kapkodó, igénytelen szókincsű, sőt nyelvhelyességi hibáktól hemzsegő „beszélgetés”. A művelt ember a hétköznapi társalgásban is igényes, nyelvhasználatunk egyúttal jellemez is bennünket.
Ezekre a megnyilatkozásokra kötetlenség jellemző: nem követ szigorú logikát, sőt, gyakori a témaváltás és a kihagyásos szerkesztés. A közös előismeretek miatt nem kell mindent részletesen kifejtened; ugyanakkor ez félreértéseket is eredményezhet. A kötetlensége révén a személyiséged ebben a stílusrétegben mutatkozhat meg a legjobban, teret kap az önkifejezés. A közvetlenség azonban nem egyenlő az udvariatlansággal! Gyakori stílushibák a töltelékszavak és vulgáris kifejezések.
A köszönéssel, a magázással, az udvariassággal a társadalmi elvárásokat tartjuk be.
Ha beszélgetsz valakivel, elmesélsz egy nyaralást, általában szóban teszed. De le is írhatod gondolataidat napló, magánlevél formájában. A chat és sms átmenetet képeznek az élőszó és az írásbeliség között.
Hallottad már azt a kifejezést, hogy ahány ház, annyi szokás? Vagy se füle, se farka? Ezek olyan állandósult szókapcsolatok, – más néven frazémák – melyekkel szemléletesebbé, hatásosabbá teheted mondanivalód. Tipikus társalgási fordulatokat, más néven nyelvi sztereotípiákat mindig bizonyos beszédhelyzetben használunk. Ide tartoznak a szólások (például rázza a rongyot.), a közmondások (Ki korán kel, aranyat lel.) és a szállóigék Gondolkodom, tehát vagyok. A közmondások általános érvényű megfigyelést, élettapasztalatot, bölcsességet fogalmaznak meg. A szállóigék egy híres embertől vagy egy ismert műből származnak.
Forrás: http://zanza.tv/magyar-nyelv/stilisztikai-alapismeretek/tarsalgasi-stilus-ismervei-es-minosege