Bevezetés
Ebben a korban az eretnekmozgalmak az ún. apostoli szegénységi mozgalmak. Ráébresztették az embereket az egyházi vezetők gazdagsága, elvilágiasodása és az invesztitúraháborúk által okozott nyomorgás közötti összefüggésekre; céljuk egy igazságosabb társadalom. Az eretnekség nem azt jelenti, hogy valaki válogat a hittételek (=dogmák) között vagy új, reformgondolatai támadnak. Eretnekekké azért váltak ezek a mozgalmak, mert eszméiket az egyházon kívül kívánták megvalósítani, és kiléptek vagy kirekesztődtek az egyházból. Szent Ferenc az Egyházban maradt, belső reformjaihoz a pápa áldását kérte.
Kifejtés
Legfőbb probléma a pápa és a császár között a főpapság, egyházi tisztségviselők beiktatásának kérdése volt. A pápától kapták a lelki hatalmat, ám mivel a császár hűbéresei voltak, közigazgatási és katonai kötelességeik is fontosak voltak. Ez utóbbi miatt a császár nevezte ki a főpapokat a 12. századig. A főpapoknak, egyházfejedelmeknek ki kellett építeni egy tartományúri rendszert: ennek alapja az anyagiak, az adókból származó gazdagság. A felsőbb papság előkelő társadalmi helyzetét is a gazdagság, műveltség határozta meg.
Így a 12-13. századra Nyugat-Európában az Egyház egyre nagyobb szerepet kapott a világi hatalomban. A Német-Római Birodalomban IV. Henrik már a püspökökre támaszkodott a nagybirtokosokkal szemben. A pápa azonban azt kérte, hogy ő nevezhesse ki a püspököket. Így robbant ki az invesztitúra háború, amely kölcsönös engedményekkel zárult 1122-ben. Ez a Wormsi konkordátum. A háború következményeként a nép még szegényebb lett, ám az egyházi vezetők hihetetlen fényűzésben éltek.
Az invesztitúra háború második szakaszában Barbarossa Frigyes észak-itáliai igényei miatt került szembe a pápával, ám a pápa kerekedett felül (lombard városok támogatásával). A társadalmi hatása ugyanaz lett: a gazdagság-szegénység ellentétét sokan az egyház és a nép szembenállásának nevezték. (A már 11. században elindult keresztes hadjáratok, melyek célja a Szentföld felszabadítása, szintén járványokat, nyomorgást hoztak a népnek.)
Eretnek mozgalmak
Elkezdődtek az eretnek mozgalmak: az egyszerű nép látta a szakadékot az elvek és a gyakorlat között. Az apostol-utódok szerintük elárulták Krisztust a gazdagságukkal, ezért az apostoli szegénységi mozgalmak egy igazságosabb, szegény, apostoli egyházért küzdöttek. Lassan elhidegültek, majd nyíltan elszakadtak az Egyháztól és a templomok szinte kiürültek. A helyi földesurak gyakran támogatták őket az Egyház világi hatalmával szemben. Az eretnekségük abból származik, hogy elvetették a püspök felügyeleti jogát, kívülről érkező folyamatként válogattak a hittételek között. Ám nem értették meg, hogy a szentségek kiszolgáltatása nem függ a pap, püspök erkölcsétől, hiszen azokat Jézus Krisztus nevében szolgáltatja ki. Kiválásuk az egyházból teológiai kisiklás.
(Ekkor a millenarista elképzelések is elterjedtek: a századfordulókon jellemző volt a világvége várás: Jézus utolsó ítéletét az emberek a saját életük idejére tették. Joachim a Fiore tanai szerint: az Atya, a Fiú és a Szentlélek korszakára osztható a történelem. A Szentlélek korszaka, az utolsó ítélet a 11-13. századra tehető.)
– Az albigensek vagy katharok a manicheus eretnekség fő képviselői. Albi város volt a központjuk Dél-Franciaországban, a kathar pedig tisztát jelent. Tanításuk szerint létezik jó és rossz Isten, mennyei és földi világ, tiszta evangéliumi élet. A katharok tagadták a szentségeket, a szentháromságot, lemondtak a magántulajdonról.
– A valdensek (Valdó Péter) szintén Dél-Franciaországban gyűjtötték híveiket. Ők egyedüli törvényként a Bibliát fogadták el, ellenzik a hierarchiát, a szentségeket, a katonai szolgálatot és a tizedet.
– Eretnekmozgalmak voltak a Balkánon a patarénus és bogumil mozgalmak, melyet az adamiták élesztettek újjá. Az adamiták az első emberpár bűntelenségét hangsúlyozták, ruha nélkül jártak.
– Csehországban a huszitizmus. Husz János reformjai: evangéliumi szegénység, két szín alatti áldozás; követői a táboriták és kelyhesek. (Táboriták: szegény kisnemesek kézművesek, plebejusok és jobbágyok, céljuk a feudális rend megszüntetése, földosztást. Kelyhesek: cseh közép és kisnemesek polgárok; törekvéseik a papság kiváltságos helyzetének megszüntetésére irányultak.)
III. Ince jelentette a pápai hatalom csúcspontját a 13. század elején. Döntőbíróként ítélkezett számos európai uralkodó ügyében, harcot indított az eretnekmozgalmak ellen. Megszervezte az inkvizíciót.
Assisi Szent Ferenc
Az eretnek mozgalmakkal ellentétben ő nem akart kilépni az Egyházból, belső reformot szeretett volna elérni. Szent Ferenc azonban nem állt mindig ilyen közel a krisztusi tanításhoz. Az olaszországi Assisiben gazdag kereskedő fiaként fényűzésben élte ifjúkorát. Többször harcolt a keresztes hadjáratokban, majd betegségeiből lábadozva egyre közelebb került a keresztény gondolatokhoz. Egy ilyen alkalommal megtért; a San Damianói kereszt előtt hangot hallott: „Menj és építsd újjá egyházamat!”.
Szent Ferenc elkezdett templomokat restaurálni, szegénységben, cölibátusban élni, s ez az életforma (szemben a már leírt egyházzal) vonzotta társait. Mivel sok hívet elcsábítottak a papságtól, a templomok szinte kiürültek, kevesebb pénz folyt be, a püspök betiltotta ezt az eretnekgyanús szerveződést. Szent Ferenc azonban nem a kilépést választotta, hitt az egyház tiszta elveiben, ezért elzarándokolt III. Ince pápához Rómába, aki álmot látott: Szent Ferencet, amint megtartja az összeomlani készülő latheráni bazilikát. A pápa másnap áldását adta rá: 1209-ben megalapult a Kisebb Testvérek Rendje (Ordo Fratrum Minorum). Szent Ferenc kapott egy regulát a „reformátor” pápától. Hármas fogadalomban éltek: szegénység, szüzesség, engedelmesség. A rend tagjainak száma 5 év alatt kb. 5000-re nőtt. 1226-ban III. Honorius pápai bullájában megerősítette ezt a regulát, mely továbbra is a pápahűséget bizonyítja.
Assisi Szent Klára is Ferenc követője lett, megalapítva a Második Rendet: 1247-ben IV. Ince pápa adta áldását és az első regulát a Szegény Nővéreknek.
Ferences jellegzetességek
– A ferenceseket kolduló rendnek is nevezték, mert nem voltak fölbirtokaik, de napszámban, kétkezi munkával dolgoztak, így tartották el magukat. (ma pl. tanárság)
– Híres még a ferences rendi építészet: egyszerű, de nagy csarnokú templomok, hogy sokan elférjenek, és mindenhonnan lehessen látni a szónokot (pl. Szeged, Kolozsvár, Nyírbátor). Tornyokat általában utólag építettek a templomhoz a szentély mellé, mert eleinte nem engedték a püspökök, hogy harangozzanak, mert a pénzt így is oda vitték az emberek perselyezésre.
– Kis kápolnákat béreltek a bencésektől, ciszterciektől, mert azok a kódexmásolás előtt szintén a mezőkön dolgoztak, most viszont a ferencesek töltötték be ugyanazt a dolgozó, imádkozó, néptanító szerepet. Ma már csak egy jelképes kosár halért bérlik a kápolnákat.
– Három ferences pápa alatt kaptak privilégiumokat (pl. torony építésére).
– Egyszerű, személyes imádságokat imádkoztak: híres a Naphimnusz.
– A betlehem-állítás is az ő tevékenységeikhez tartozott: a megtestesülést jelképezte. (Szent Ferenc a régi értékekhez kívánt visszatérni.)
– Keresztút: minden templomuk falára kitették a 14 stáció képét.
– Eucharisztia tisztelete fontos, hiszen az Istenből itt a Földön mást nem látunk. Hasonló okok miatt söpörték mindig nagyon tisztára a templomokat,…