A Tridenti zsinat megújulása szolgálatában

A zsinat előzményei és összehívása

A reneszánsz időszak döntő változást hozott a katolikus egyház életébe. A 16. században megindult reformfolyamatok folyamatosan gyengítették a pápaság hatalmát, s a protestáns tanok (elsősorban Luther és Kálvin tanai) gyors terjedésnek indultak Európában. A katolikus válasz természetesen nem maradhatott el. A megújulás legfontosabb eseménye a tridenti zsinat (1545-1563) volt.

Az 1520-as években a katolikus és protestáns felekezetek közti ellentét egyre inkább mélyülni kezdett. Ekkor terjedt el az a nézet, miszerint a két fél közti nézeteltéréseket valamint az egyházreformok ügyét csak egyetemes zsinat keretében lehet tisztázni.

III. Pál pápa (1534-1549) megválasztásától kezdve fontosnak tartotta a zsinat összehívását. A helyszín kijelölése azonban komoly problémákat jelentett. V. Károly német- római császár, valamint Luther is német területen kívánta a zsinatot lebonyolítani. Luther Márton három feltételt szabott a zsinat felé: legyen szabad, keresztény, és német földön rendezzék meg.

Ezzel szemben I. Ferenc francia király csak francia területen tartandó zsinathoz adta volna beleegyezését. Ennek ellenére a pápa, 1536-ban egy bullában összehívta a zsinatot Mantova városába, amely bár nem tartozott egyik országhoz sem, német hűbér volt. A franciák hevesen ellenkeztek, csakúgy mind a protestáns felekezetek. Mivel a kijelölt helyszínen egyetlen püspök sem jelent meg, a pápa ez elnapolás mellett döntött. 1542-ben a pápa végül újra összehívta a zsinatot, ezúttal az itáliai, de német fennhatóságú Tridentbe (ma Trento). Először a franciák ebbe sem kívántak beleegyezni, de a németekkel való békekötés (crepyi béke – 1544) a zsinati részvételre kötelezte őket. A zsinat időpontját végül 1545 márciusára jelölték ki, ám még ekkor sem indult el a munka. A tavaszi időpontra ugyanis olyan kevesen érkeztek meg a helyszínre, hogy a zsinatot nem lehetett megnyitni. Végül hivatalosan 1545. december 13-án indult el a zsinat munkája.

Pápák a zsinat ideje alatt, a zsinat ülésszakjai

A tridenti zsinat tizennyolc éve alatt öt pápa is pontifikált.

A zsinatot III. Pál (a képen) hívta össze. A zsinat célját a katolikus hit megfogalmazásában, az egyház reformjában és a béke biztosításában jelölte meg. Haláláig több fontos kérdést is megvitattak tridentben. A Szentírást és a Szenthagyományt egyenértékűnek minősítették, megfogalmazták az eredeti bűnről és a megigazulásról szóló keresztény tanokat, valamint a Szentségek számát és azok teológiáját. 1547-ben tífuszjárvány miatt a zsinatot Bolognába helyezte át. Emiatt, valamint egyházpolitikájának némely pontja miatt, a császárral való kapcsolata megromlott. Kettejük között a háború kitörését csak III. Pál halála akadályozta meg 1552-ben. Ezzel egyúttal lezárult a zsinat első ülésszaka.

Az 1552-es pápaválasztáson Giovanni del Monte-t választották pápává, aki III. Gyula néven uralkodott. Az új pápa a zsinatot azonnal visszahelyezte Tridentbe. A franciák annak ellenére nem jelentek meg az üléseken, hogy ekkor már protestáns követek is jelen voltak. A protestáns résztvevők azonban nem fogadták el az addigi rendelkezéseket. Követelték, hogy a zsinat nyilvánítsa semmissé az addig elfogadott határozatait, függetlenítse magát a pápától és egyedüli hivatkozási alapként a Szentírást használja. Úgy gondolták a zsinat az ő megérkezésükig nem volt egyetemes, hiszen nem képviseltette magát minden nép, valamint a döntések keresztény mivoltát is megkérdőjelezték. Ezek a kijelentések végleg megakadályozták a protestánsok és keresztények közti megbékélést. A pápa ekkor bizonytalan időre elnapolta a zsinatot. A reformokat pápai rendelkezések útján kívánta megvalósítani. Halála (1555) után a bíborosok Marcello Cervinit választották pápának.

Cervini a II. Marcell nevet választotta ám, kevesebb, mint egy hónappal beiktatása után elhunyt. Utóda IV. Pál lett (eredeti nevén: Giovanni Carafa). Az új egyházfő azonban nem kívánta folytatni a zsinatot. Bár a reformfolyamat híve volt, de gyors, határozott és sokszor elhamarkodott lépései miatt céljait nem tudta megvalósítani. A római inkvizíció kezére juttatta a vele egyet nem értő bíborosokat. Sietősen, ám kellő körültekintés nélkül hozta meg döntéseit. Halálakor az egyház átláthatatlan, katasztrofális helyzetben volt.

Utóda Giovanni Angelo Medici, azaz IV. Pius (a képen) lett. A reformpárt híveként folytatni kívánta a zsinatot. Vezetésével zajlott le a zsinat harmadik, egyben legtermékenyebb ülésszaka. Bár az új pápa nem volt teológus, de kiváló adminisztrátor és diplomata lévén képes volt áthidalni a fellépő érdekellentéteket. A harmadik ülésszakon két párt alakult ki. A franciáké, valamint a kúria érdekeit szem előtt tartó „zelantiaké”. A reformok szükségességét illetően mindkét oldal egyet értett, a kirobbant ellentéteket pedig a pápa a kérdés elodázásával kívánta megoldani. Olyan kérdésekben hoztak döntést ebben az időszakban, mint az Oltáriszentség tana, a Szentmise áldozati jellege, az egyházi rend és a házasság szentsége. A házasságközéseket ezen túl kell két tanú előtt tartani. Az utolsó ülés a szentek tiszteletével és a búcsúkkal foglalkozott. IV. Pius 1563. december 4-én zárta be a tridenti zsinatot.

A tridenti zsinat határozatai

A tridenti zsinat végül több kérdésben is határozatra jutott a reformokkal kapcsolatban.

Tanítása szerint a Biblia értelmezésére csak az egyháznak van joga, valamint a hitigazságok eldöntésében is csak a Szentszék foglalhat állást.

Fontos változás, a korábbiakhoz képest, hogy a jócselekedetek is ugyanúgy üdvözíthetnek, mint az Istenbe vetett hit.

A papoknak és püspököknek állandóan egyházmegyéjükben kell tartózkodniuk. Ebben a kérdésben fontos vitapont volt a hivatás forrása. Sokan úgy gondolták, hogy amennyiben valakinek Jézustól származó püspöki hivatása van, a pápának nics joga megszabni a tartózkodási helyét. Ennek ellenére a zsinat végül mégis elfogadta a javaslatot. A püspököknek tovább szemináriumokat (papnevelő intézeteket) kellett indítaniuk egyházmegyéjükben. Korábban az egyház nem foglalkozott közvetlenül a papnevelés kérdésével.

A búcsúcédulák intézményét, valamint minden azzal kapcsolatos visszaélést meg kell szüntetni, eggyúttal minden egyházi méltóságnak példamutatóan kell élnie.

A tridenti zsinat határozott a tisztítóhelyről is. Felhívja a papok figyelmét a pontos, hiteles tanításra. A papok számár kötelezővé válik a vasárnapi prédikáció.

A reformok átvétele a gyakorlatba, a katolikus megújulás

IV. Pius 1564 januárjában hirdette ki a zsinat határozatait. Kötelezővé tette a tridenti hitvallás letételét. Csak aki letette az újfajta hitvallást, az minősült katolikusnak.

A zsinat utáni belső megtisztulás vezetett odáig, hogy 300 év után ismét szent pápa került hatalomra V. Pius személyében. A megújulás jegyében, bíborosi bizottságot alapított a hit megőrzése érdekében, valamint kötelezővé tette a püspökök számára a vizitációt és az egyházmegyei zsinatok megtartását. 1568-ban kiadta a megreformál római breváriumot, majd 1570-ben a római misekönyvet.

Utóda XIII. Gergely lett. Reformjai közül kiemelkedik a róla elnevezett naptár, ám ezen felül is több újítást hajtott végre. A római Gregoriana egyetem megalapítás, valamint új pápai nunciatúrák is nevéhez köthetőek.

A zsinat utáni pápaág csúcspontja V. Sixtus (a képen) uralkodása alatt volt. Nevéhez köthető a pápai kúria átszervezése, a fennálló hivatalok új bíborosi kongregációk ügykérébe helyezése, valamint a Vulgata revíziója is.

Egyházi élet a zsinat után

A zsinat tisztázta a katolikus tanítást. Felszámolta a bizonytalanságokat, és a vallási élet középpontjába a lekipásztorkodás került. A pápai kúria áttért a szigorú centralizmus elvére. 1575-ben és 1600-ban is szentév élesztette fel a katolikus öntudatot. A jó pásztor példájaként új püspöki típus jelent meg. A korszak rengetek nagy hatású szent kora (pl. : Avilai Nagy Szent Teréz, Borromei Szent Károly, Keresztes Szent János, Merici Szent Angéla stb.)

Forráslista :

PPEK / Adriányi Gábor : Az egyháztörténelem kézikönyve

Gárdonyi Máté : Bevezetés a katolikus egyház történetébe