ALAPELLÁTÁSOK
I. SZOCIÁLIS ELLÁTÁSOK
1. étkeztetés
2. házi segítségnyújtás
3. családsegítés
4. speciális alapellátási feladatok
a) közösségi pszichiátriai ellátás
b) fogyatékkal élők támogató szolgálata
c) szenvedélybeteg ellátás
d) utcai szociális munka
5. jelzőrendszeres házi segítségnyújtás
6. nappali ellátás
a) idősek klubja
b) fogyatékosok nappali intézménye
c) szenvedélybetegek nappali intézménye
d) pszichiátriai betegek nappali intézménye
e) nappali melegedő
II. GYERMEKJÓLÉTI ELLÁTÁSOK
1. gyermekjóléti szolgáltatás
2. gyermekjóléti szolgálat
3. gyermekek napközbeni ellátása
a) bölcsőde
b) családi napközi
c) házi gyermek felügyelet
d) óvoda
e) iskolai napközi
4. gyermekek átmeneti gondozása
a) helyettes szülő
b) gyermekek átmeneti otthona
c) családok átmeneti otthona
SZAKOSÍTOTT ELLÁTÁSOK
I. SZOCIÁLIS ELLÁTÁSOK
1. ápolást gondozást nyújtó intézmények
a) idősek otthona
b) pszichiátriai betegek otthona
c) szenvedélybetegek otthona
d) fogyatékos személyek otthona
e) hajléktalanok otthona
2. rehabilitációs intézmények
a) pszichiátriai betegek rehabilitációs otthona
b) szenvedélybetegek rehabilitációs otthona
c) fogyatékos személyek rehabilitációs otthona
d) hajléktalanok rehabilitációs otthona
3. átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények
a) időskorúak gondozó háza
b) fogyatékos személyek gondozó háza
c) pszichiátriai betegek átmeneti otthona
d) szenvedélybetegek átmeneti otthona
e) éjjeli menedékhely
f) hajléktalanok átmeneti szállása
4. lakóotthonok
a) fogyatékos személyek lakóotthona
b) pszichiátriai betegek lakóotthona
c) szenvedélybetegek lakóotthona
II. GYERMEKVÉDELMI ELLÁTÁSOK
1. otthont nyújtó ellátások
2. utógondozói ellátások
3. nevelőszülői hálózat
4. gyermekotthon
5. területi gyermekvédelmi szakszolgáltatás, szakszolgálat
27. Alapellátások rendszere
A szociális szolgáltatások megszervezése Magyarországon a települési önkormányzatok, valamint a megyei önkormányzatok feladata. Azt, hogy milyen típusú ellátást kell egy önkormányzatnak biztosítania a településen a jogszabály a lakosságszámtól teszi függővé. A legalább 2000 lakosú települési önkormányzat, illetve a megyei önkormányzat a településen illetve a megyében élő szociálisan rászorultak ellátásának megszervezése érdekében szolgáltatástervezési koncepciót készít.
A szociális ellátásoknak két alapvető beosztása van. Az egyik az alapszolgáltatások, amelyeket minden településen biztosítani kell. A másik a szakosított ellátási formák, amelyeket a 2000 főnél nagyobb lakosságszámú helységekben kell kötelezően fenntartani.
1. Gyermekvédelem
A gyermekek védelmét pénzbeli és természetbeni ellátások; személyes gondoskodást nyújtó alapellátások; személyes gondoskodást nyújtó szakellátások; valamint hatósági intézkedések biztosítják.
Gyermekjóléti alapellátás
Célja, hogy a szociális munka eszközeivel hozzájáruljon a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének, jólétének, a családban történő nevelésének elősegítéséhez, a veszélyeztetettség megelőzéséhez, a kialakult veszélyeztetettség megszüntetéséhez, valamint a gyermek családjából történő kiemelésének megelőzéséhez.
Gyermekjóléti szolgálat
A gyermekjóléti alapellátás biztosításának meghatározó szervezetei Budapesten a kerületi gyermekjóléti szolgálatok/gyermekjóléti központok. Részletes címlistájuk, elérhetőségeik a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Kalauzban található meg.
A gyermekjóléti szolgálatok többek között
♦ folyamatosan figyelemmel kísérik a településen élő gyermekek szociális helyzetét, veszélyeztetettségét,
♦ az alapellátás keretében, önkéntes együttműködés alapján családgondozással segítik a támogatást kérő családokat, gyerekeket
♦ ha a gyámhatóság egy gyerek védelembe vételéről dönt, akkor elkészítik a védelembe vett gyermek gondozási-nevelési tervét, és biztosítják a kötelezően igénybe veendő családgondozást,
♦ szervezik a helyettes szülői hálózatot, nyilvántartást vezet a helyettes szülői férőhelyekről
♦ felkérésre környezettanulmányt készít,
♦ a területi gyermekvédelmi szakszolgálat felkérésének megfelelően vizsgálja és feltárja az örökbe fogadni szándékozók körülményeit,
♦ családgondozással segítséget nyújt a családjukból kiemelt gyermekek mielőbbi visszakerüléséhez a szülői házba
A fentieken kívül a veszélyeztetettség megelőzése és megszüntetése érdekében különböző szolgáltatásokat nyújtanak: utcai és kórházi szociális munka, készenléti ügyelet.
A gyermekjóléti szolgálat által nyújtott szolgáltatások térítésmentesek.
Gyermekek napközbeni ellátása intézményei
♦ Bölcsőde (3 éves korig)
♦ Családi napközi (20 hetestől 14 éves korig)
♦ Házi gyermekfelügyelet (pl. betegség miatt a gyermek nem mehet közösségbe)
♦ Családi gyermekfelügyelet (2-4 éves korúaknak)
♦ Gyermekek átmeneti gondozása (ha a szülő akadályozott)
♦ Helyettes szülő
♦ Gyermekek Átmeneti Otthona (ha a gyermek felügyelet nélkül maradt)
♦ Családok Átmeneti Otthona (rászorultság mértékében)
2. A fogyatékossággal élő emberek részére
Az uralkodó szakmai paradigma és a saját meggyőződésünk szerint a fogyatékossággal élő személyek a társadalom egyenlő jogokkal rendelkező tagjai, ezért az őket érintő sajátos bánásmód is nehezen ragadható meg. A jogok, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az önrendelkezés biztosítása a szociális szolgáltatások összessége tekintetében alapvető elvárások, függetlenül a szolgáltatást igénybevevő célcsoporttól.
Ebből következően a fogyatékossággal élő emberek szempontjából speciális tulajdonságok helyett eltérő szükségletekről érdemes beszélnünk, mint például az önellátás, a kommunikáció, tanulás, a helyváltoztatás nehezítettsége, stb. Nem feledhető el azonban, hogy a szükségletek jelentős része időlegesen vagy tartósan megjelenhet más célcsoportok esetében is. Idős emberek körében gyakoriak a balesetek, amelyek időlegesen, vagy tartósan lehetetlenné tehetik az önellátást, a lakókörnyezet rendben tartását, az önálló közlekedést, a közösségi intézmények használatát. A hajléktalan emberek körében gyakori, hogy életmódjuk következményeként végtagjaikat veszítik, vagy súlyos pszichés károsodást szenvednek.
Fordulatot jelenthet a fogyatékossággal élő embereket érintő szociális szolgáltatások megszervezése tekintetében, ha nem a célcsoportot, hanem a szükségleteket helyezzük a rendszer középpontjába, és ezek kielégítését célzó szolgáltatásokat alakítunk ki. Ebből a szemszögből az igénybevevő összetett nehézségekkel küzdő individuum, az életminőségét befolyásoló problémák egymásra is hatással vannak. Az individuális jelleg azt jelenti, hogy az adott problémakör más kliensnél ugyanolyan formában nem jelenik meg. A fogyatékossággal élő embereknek, a szociális szolgáltatások más célcsoportjaihoz hasonlóan, sajátos szükségleteik vannak, amelyek minden esetben egyéni bánásmódot igényelnek. Ugyanakkor megjelennek olyan igények is (pl. munkavállalás elősegítése, gyermekgondozás támogatása, lakásfenntartás nehézsége), amelyek nem köthetők közvetlenül a fogyatékos állapothoz. Az említett problémák leküzdése nem igényel speciális intézményrendszert, a haladó paradigma szerint az általánosan elérhető és igénybe vehető integrált szolgáltatások keretében valósítandók meg.
Alapelvek:
1. A prevenció elve: fogyatékosságot okozó balesetek és betegségek megelőzése, a fogyatékossággal járó egészségi állapot rosszabbodásának megelőzése, de a másodlagos, így pl. pszichés károsodások megelőzése.
2. Fontos, hogy a fogyatékossággal élő gyermek, illetve felnőtt támogatása mellett a szülőknek és a családtagoknak lehetősége legyen a munkavállalásra.
3. Az egyenlő esélyű hozzáférés elve alapján a fogyatékossággal élő emberek eltérő szükségleteik ellenére a többségi társadalom tagjaival azonos lehetőségekkel kell, hogy igénybe vehessék a közszolgáltatásokat.
4. A fogyatékossággal élő emberek heterogén csoportot alkotnak, – a látás-, hallássérült, mozgáskorlátozott, értelmileg akadályozott, kommunikációban számottevően korlátozott és autizmussal élő vagy súlyos, halmozott fogyatékossággal élő személyek – akik eltérő szükségletekkel rendelkeznek.
Alapszolgáltatások
Közösségi alapúnak azok a szolgáltatások tekinthetők, melyek a szolgáltatást igénylő személy lakókörnyezetében, az őt befogadó közösség erőforrásait kihasználva valósulnak meg, annak érdekében, hogy a bentlakásos intézményi ellátás igénybevétele elkerülhető legyen. Ezek például:
♦ Veszélyhelyzetet elhárító szolgáltatások: pl. jelzőrendszer működtetése.
♦ Otthoni környezetben nyújtott személyi segítés: személyi és környezeti higiéné fenntartásában nyújtott segítség, mozgás, helyváltoztatás segítése, étkezés, ételkészítés segítése, szállítás ügyintézés, bevásárlás, kulturális programokon való részvétel támogatása, alapszintű egészségügyi gondozás.
♦ A családot tehermentesítő szolgáltatások: háztartási feladatok során nyújtott segítség, a fogyatékos családtag napi felügyelete, gondozása otthonában vagy intézményben, rövidebb (néhány nap, egy-két hét) vagy hosszabb (egy-két hónap, legfeljebb fél év) időre történő családba fogadása, intézményi ellátása.
♦ Szociális kapcsolatok biztosítása: pl. a helyi közösségben megvalósuló programok látogatásának támogatása.
♦ Oktatás, képzés, szakképzés, fejlesztés, munkavállalási lehetőség biztosítása.
♦ Egyéb, egészségügyi, szociális, kulturális és oktatási szolgáltatások nyújtása.
28. Az alapellátások rendszere
Alapellátás az idősellátásban
Hazánk az öregedő társadalmak közé sorolható. Ennek hátterében az időskorúak számának és számarányának növekedése áll, ami egyrészt a születések számának csökkenésével, másrészt a várható élettartam növekedésével magyarázható. Bár hazánk demográfiai állapotjellemzői igen kedvezőtlenek, nem tartozunk a kirívóan öreg korösszetételű országok közé.
Napjainkban, egész Európában valódi forradalmat élünk meg: a hosszú élettartam forradalmát. A demográfiai változások vizsgálatakor jól követhető, hogy a hazai népesség folyamatos csökkenése a lakosság idősödésével párhuzamosan zajlik a ’60-as évek óta. Emelkedik az időskorúak, az egyedül élők és a nem házasok népességen belüli aránya. Néhány évvel ezelőtt nem sokan élték meg századik életévüket: napjainkban 1100 fő felett van a száz éves vagy ennél idősebbek száma, és a 90 évesnél idősebbek száma is meghaladja a 35 ezer főt.
A hazai időspolitika célkitűzései hosszú távúak, a jelenre és a jövőre is fókuszálnak.
Idősellátási rendszer
Hazánkban – több nyugat-európai országhoz hasonlóan – az összlakosságon belül egyre nagyobb az idősek aránya, ami növekvő szükségleteket eredményez az idősellátás területén, finanszírozási és szabályozási változtatásokra készteti a döntéshozókat. Az 1993. évi III. törvény foglalja magába – bizonyos, a jogszabályban előírt rászorultsági, jogosultsági feltételeknek való megfelelés esetén – az idősek által igénybe vehető szolgáltatásokat. A rendszerváltást követően e törvény egyik alapvető funkciója az állam felelősségének meghatározása, a szolgáltatások, ellátások körének definiálása volt. A piacgazdaság kialakulása miatt az is szükségessé vált, hogy az állam a szolgáltatók lehetséges körét az önkormányzati intézmények mellett kibővítse egyházi és magánfenntartású intézményekkel. Az állam elsősorban mint finanszírozó, a települési önkormányzatok vagy mint a szolgáltatást megszervezők, vagy mint szolgáltatók jelentek meg, de végső soron az ellátási kötelezettség e
Szociális szolgáltatások
• Alapszolgáltatások: szociális étkeztetés, házi segítségnyújtás, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, időskorúak nappali ellátása.
• Szakosított ellátások: Bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények, Időskorúak gondozóháza (idősek átmeneti ellátása), Ápolást-gondozást nyújtó, tartós bentlakást biztosító intézmények – idősek otthonai.
28. Átmeneti ellátási formák
Átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények – a hajléktalanok átmeneti szállása és éjjeli menedékhelye kivételével – ideiglenes jelleggel, legfeljebb egy évi időtartamra teljes körű ellátást biztosítanak.
Ebbe az intézményi körbe tartozik:
♦ az időskorúak gondozóháza, amely azoknak az időskorúaknak, valamint a 18. életévüket betöltött beteg személyeknek biztosítanak ellátást, akik önmagukról betegségük miatt vagy más okból otthonukban időlegesen nem képesek gondoskodni.
♦ A fogyatékosok személyek gondozóháza azoknak a fogyatékos személyeknek biztosítanak ellátást, akiknek ellátása családjukban nem biztosított, vagy az átmeneti elhelyezést a család tehermentesítése teszi indokolttá.
♦ A pszichiátriai betegek átmeneti otthonában az a pszichiátriai beteg helyezhető el, akinek ellátása átmenetileg más intézményben, vagy a családban nem oldható meg, viszont tartós bentlakásos intézményi elhelyezése, vagy fekvőbeteg gyógyintézeti kezelése nem indokolt.
♦ A szenvedélybetegek átmeneti otthona azon személyek elhelyezésére szolgál, akiknél szakorvosi szakvélemény alapján szenvedélybetegség került megállapításra, és ellátása átmeneti jelleggel családjában vagy lakókörnyezetében nem oldható meg.
♦ A hajléktalan személyek éjjeli menedékhelye az önellátásra és közösségi együttlét szabályainak betartására képes hajléktalan személyek éjszakai pihenését, valamint krízishelyzetben éjszakai szállás biztosítását lehetővé tevő szolgáltatás.
♦ A hajléktalan személyek átmeneti szállása azoknak a hajléktalan embereknek nyújt lakhatási lehetőséget, akik a szálláshasználat és a szociális munka segítségével képesek az önellátásra.
30. Szakosított ellátási formák
Ha az életkoruk, egészségi állapotuk, valamint szociális helyzetük miatt a rászorult személyekről az alapellátás keretében nem lehet gondoskodni, a rászorultakat állapotuknak és helyzetüknek megfelelően szakosított ellátási formában kell gondozni.
A szakosított ellátási formák típusai a következők:
♦ Ápolást, gondozást nyújtó intézmények
♦ Rehabilitációs intézmények
♦ Átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények
♦ Lakóotthonok
Az ápolást, gondozást nyújtó intézmények az önmaguk ellátására nem, vagy csak folyamatos segítséggel képes személyek elhelyezésére és ellátására szolgál. Ezekben az intézményekben gondoskodni kell a napi legalább háromszori étkezésről, mentális gondozásról, meghatározott szintű egészségügyi ellátásról, valamint az ellátott lakhatásáról, szükség esetén ruházat és egyéb textília (törölköző, ágynemű, stb.) biztosításáról. Ilyen ápolást, gondozást nyújtó intézménytípus:
♦ Az idősek otthona, ahol a nyugdíjkorhatárt betöltött személyek ápolását, gondozását végzi. Az otthonba 18. életévét betöltött személy is felvehető, ha betegsége miatt nem tud önmagáról gondoskodni.
♦ A pszichiátriai betegek otthona, amely azt a krónikus pszichiátriai beteget látja el, aki az ellátás igénybevételének időpontjában nem veszélyeztető állapotú, akut gyógykezelést nem igényel, és egészségi állapota, valamint szociális helyzete miatt önmaga ellátására segítséggel sem képes.
♦ A szenvedélybetegek otthona, a szomatikus és mentális állapotot stabilizáló, illetve javító kezelést igénylő, önálló életvitelre időlegesen nem képes személyek gondozását végzi, ha kötelező intézeti gyógykezelésre nem szorulnak.
♦ A fogyatékos személyek otthona, ahol az a fogyatékos személy gondozható, akinek oktatására, képzésére, gondozására, csak intézményi keretek között van lehetőség.
♦ A hajléktalanok otthonában azokat a hajléktalan személyeket gondozzák, akiknek ellátása átmeneti szálláshelyen, rehabilitációs intézményben nem biztosítható és koruk, egészségi állapotuk miatt tartós ápolást, gondozást igényelnek.
A rehabilitációs intézmények célja, hogy az intézményben lakók önálló életvezetési képességeit kialakítsa, vagy helyreállítsa. Ilyen rehabilitációs intézmény:
♦ a pszichiátriai betegek, illetve a szenvedélybetegek rehabilitációs intézménye, amely azt a 18. életévét betöltött pszichiátriai, illetve szenvedélybeteget látja el, aki rendszeres vagy akut gyógyintézeti kezelésre nem szorul és utógondozására nincs más mód. Az intézményben a gondozottak részére képzési, munka jellegű vagy terápiás foglalkoztatást szerveznek és előkészítik a családi és lakóhelyi környezetükbe történő visszatérésüket.
♦ A fogyatékos személyek rehabilitációs intézménye, előkészíti az ott élők családi és lakóhelyi környezetbe történő visszatérését, valamint megszervezi az intézményi ellátás megszűnését követő utógondozást.
♦ A hajléktalan emberek rehabilitációs intézménye azoknak az aktív korú, munkaképes hajléktalan személyeknek az elhelyezését szolgálja, akiknek szociális ellátása ily módon indokolt, és akik önként vállalják a rehabilitációs célú segítőprogramban való részvételt.
Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények – a hajléktalanok átmeneti szállása és éjjeli menedékhelye kivételével – ideiglenes jelleggel, legfeljebb egy évi időtartamra teljes körű ellátást biztosítanak. Ebbe az intézményi körbe tartozik:
♦ Az időskorúak gondozóháza, amely azoknak az időskorúaknak, valamint a 18. életévüket betöltött beteg személyeknek biztosítanak ellátást, akik önmagukról betegségük miatt vagy más okból otthonukban időlegesen nem képesek gondoskodni.
♦ A fogyatékosok személyek gondozóháza azoknak a fogyatékos személyeknek biztosítanak ellátást, akiknek ellátása családjukban nem biztosított, vagy az átmeneti elhelyezést a család tehermentesítése teszi indokolttá.
♦ A pszichiátriai betegek átmeneti otthonában az a pszichiátriai beteg helyezhető el, akinek ellátása átmenetileg más intézményben, vagy a családban nem oldható meg, viszont tartós bentlakásos intézményi elhelyezése, vagy fekvőbeteg gyógyintézeti kezelése nem indokolt.
♦ A szenvedélybetegek átmeneti otthona azon személyek elhelyezésére szolgál, akiknél szakorvosi szakvélemény alapján szenvedélybetegség került megállapításra, és ellátása átmeneti jelleggel családjában vagy lakókörnyezetében nem oldható meg.
♦ A hajléktalan személyek éjjeli menedékhelye az önellátásra és közösségi együttlét szabályainak betartására képes hajléktalan személyek éjszakai pihenését, valamint krízishelyzetben éjszakai szállás biztosítását lehetővé tevő szolgáltatás.
♦ A hajléktalan személyek átmeneti szállása azoknak a hajléktalan embereknek nyújt lakhatási lehetőséget, akik a szálláshasználat és a szociális munka segítségével képesek az önellátásra.
A lakóotthon olyan 8-12, esetleg 14 pszichiátriai beteget vagy fogyatékos személyt befogadó intézmény, amely az ellátást igénybe vevő részére életkorának, egészségi állapotának és önellátása mértékének megfelelő ellátást biztosít.
A lakóotthonok típusai: a pszichiátriai betegek-, szenvedélybetegek-, valamint a fogyatékos személyek lakóotthona.