Az írott magyar nyelv egységesülése

A legtágabb értelemben vett irodalmi nyelv a nemzeti nyelv írott változata, a nyelvi eszmény mintaképe. Központi és eszményi jellegénél fogva az irodalmi nyelv egy nyelv életében csak későbbi fokon alakulhat ki kisebb hatókörű csoportnyelvekből. A magyar nyelvben kicsiny a nyelvjárási tagolódás, ezért az írásbeliség nem csupán egyetlen nyelvjárást részesített előnyben, hanem többnek az elemeit ötvözte: elsősorban a nyugat-Duna-mellékit, a kelet-Tisza-mellékit és az északkeletit.

Az írásbeliséggel együtt jár az egységesítésre irányuló törekvés. Ezt mutatják például az azonos nyelvi törekvéseket követő kódexcsaládok (pl. a Huszita Biblia hatása: cseh magánhangzójelölések elterjedése).

Az anyanyelvű írásbeliség megteremtésében és elterjesztésében a humanizmusnak, a reformáció terjedésének, az iskolaalapításoknak, a könyvnyomtatásnak és az ellenreformációnak volt nagy hatása.

Az egységesülésben nagy szerepe van Sylvester János munkájának. Ő lefordította a Bibliát, 1539-ben pedig Grammatica Hungarolatina című könyvét. Rájött, hogy a magyar nyelv alkalmas az időmértékes verselésre. A bibliai könyvek elé disztichonos bevezetőket illesztett: “Próféták által szólt níked rígen az Isten / Az kit ígírt végre megadta fiát”. A 1590-ben Károli Gáspár kiadja Bibliáját, mely sok nehézkessége ellenére óriási hatással van a magyar irodalmi nyelvhasználatra. Pázmány Péter vitairatai és fordításai a magyar prózastílus alapjai. 1635-ben megalapította a nagyszombati egyetemet. Mindhárom nagy egyéniség Kelet-Magyarországról származott, így e táj nyelve lett legnagyobb alapja irodalmi nyelvünknek.

Az irodalmi nyelv kifejezőerejének első nagy tettei a bibliafordítások voltak. A már említetteken kívüli fordítások: 1439 Huszita Biblia, 1533 a páli levelek Komjáthy Benedek által, 1536 az evangéliumok Pesti Mizsér Gábortól, 1626 az első katolikus Biblia Káldy Györgytől.

A magyar nyelvű egyházi irodalom kiteljesedése mellett megindult a világi szépirodalomé is. Tinódinál “őzést” tapasztalunk, Balassi az egységesedő irodalmi nyelvet használta, Zrínyi a dunántúli nyelvjárásban írt.

A magyar tudományos irodalom akkor kezdett kialakulni, amikor fokozódott a magyar nyelv iránti érdeklődés. Szenczi Molnár Albert 1610-ben még latinul írta nyelvtanát, de 1645-ben Geleji Katona István már magyar nyelven adja ki művét, a Magyar Grammatikatskát. Az első helyesírási tankönyv Dévai Bíró Mátyás Ortographia Hungarica című munkája. Heltai Gáspár tudatosan terjesztette a sz, ty, gy, ny, ly betűkapcsolatokat és a magánhangzók hosszúságának írásjelekkel való jelölését. A helyesírás egységesítésében nagy szerep jutott a nyomdászoknak, így Huszár Gálnak és Misztótfalusi Kis Miklósnak.

A XVII. század végén ugyan még sok volt a nyelvjárási vonás, sok volt az ingadozás, elkülönült a protestáns és a katolikus helyesírás, de három nagyobb regionális irodalmi nyelv kezdett körvonalazódni: az északkelet-keleti (mai irodalmi nyelvünk bölcsője), az erdélyi és a dunántúli.

E három kialakulásához járult hozzá a felvilágosodás és a reformkor, amelyben a nyelv és a nemzet ügye összefonódott. Írói társulások, tudós társaságok alapultak, hírlapok, folyóiratok, fordítások jelentek meg, megindult a nyelvújítás. Az északkeleti nyelvjárás előtérbe kerülése annak köszönhető, hogy e területen kollégiumok működtek (Sárospatak, Debrecen), irodalmi központok alakultak ki (Kassa, Sárospatak, Debrecen). Bessenyei György, a programadó is kijelentette: a legtisztább magyar nyelvet Patakon és Debrecenben beszélik.

Egyetlen irodalmi nyelv sem lehet teljesen egységes; az irodalmi nyelv koronként és alkotónként eltéréseket mutat, a nyelvi alapanyag azonban ugyanaz. Vannak szándékos eltérések is. A nyelvjárási alapú külön irodalmi nyelvek kialakítására való törekvést nyelvi provincializmusnak nevezzük. A nyelvi regionalizmus fakadhat különfejlődésből: erre példa az erdélyi irodalmi nyelv, melynek képviselője például Mikes, Tamási, Makkai Sándor és Sütő András. A tájnyelv alkalmazása stíluseszköz is lehet: például Móricz A boldog ember című regényében szatmári nyelvjárást használ. Ez is a magyar nyelv ízességének bizonyítéka.