A szépirodalmi stílusnak, azon belül pedig a lírának meghatározó sajátossága a képszerűség. Tágabb értelemben költői képnek nevezünk minden felidéző erejű metaforát, metonímiát, hasonlatot, stb. Szűkebb értelemben a költői kép több képszerű stíluselem kapcsolata, egységbe szerveződése.
A képeknek egymáshoz való viszonyában fellelhetjük az alakzatokra jellemző eljárásokat, az ismétlést, a kihagyást és a felcserélést, ezért mondhatjuk, hogy az összetett költői képek részben az elemi képek és alakzatok kombinációi.
Az összetett költői kép leggyakrabban egy metaforára épül, a szerző kibontja a metaforában rejlő képi és tartalmi lehetőségeket, közben esetleg új metaforába hajlik át. (Például: Petőfi Sándor Minek nevezzelek című költeményében a merengés alkonya metaforából következik a szemeknek a csillagokhoz való hasonlítása, a szerelem patakja metaforából párhuzammal keletkezik a lelkem tengere, stb.)
A költői képsor nem a valóság lenyomata, hanem a mű saját törvényei szerint alakuló folyamat, amely a költő gondolatainak, érzéseinek, hangulatainak és indulatainak hullámzását követi.
Az összetett kép hatása nemcsak a képek egymás mellé helyezéséből adódik, hanem több valóságsík egybevillanásából, így a síkváltás sűrűsége és a síkok közti távolság befolyásolja a hatás erejét.
Az összetett költői képek közé soroljuk a kibontott allegóriát és a versszöveget szervező szimbólumot. Ezek összehasonlítása:
Allegorikus vers | Szimbolikus vers | |
stílusérték | értelmi, logikai | látomásos, sejtető |
cél | rejtett formában való gondolatközlés | megjelenítés, megéreztetés |
alap | a kép és a fogalom közti tartalmi, hangulati hasonlóság, tapasztalat | költői látomás, vízió, szokatlan képi asszociáció, a fogalomtól való elszakadás |
forma | van rész-egész megfeleltetés, egy kép-egy gondolat | egy kép-több gondolat, nincs részmegfeleltetés |
jelentés | behelyettesíthető, felfejthető | nehezen értelmezhető |
például: | Vajda János: A virrasztók Tompa Mihály: A madár, fiaihoz | Ady Endre: Az ős Kaján Ady Endre: Harc a nagyúrral |