Emelt irodalom érettségi

Irodalmi ellenutópia és filmes adaptációja: Fahrenheit 451

BEVEZETÉS

Az utópia szó jelentései általában:

  1. Olyan elmélet, amely a tökéletes társadalmat mutatja be.
  2. Elmélet/elképzelés a világ és a társadalom jövőjéről.

Az utópia kifejezést (Szent) Morus Tamás használta először egy 1516-ban megjelent könyve címeként, mely Seholszigetről, a Morus Tamás által elképzelt tökéletes társadalomról szól. Ezek a társadalomelméletek alapvetően két csoportra oszthatók: azokra az utópiákra, amik a rendszer tökéletes működésére helyezik a hangsúlyt (pl. kommunizmus eszméje), és azokra, amik az ember kiteljesedésére (pl. anarchia eszméje).

Az utópia szó jelentése az irodalomban: pozitív jövőkép az emberiséget illetően.

Az ellenutópia/disztópia szó jelentése az irodalomban: negatív (társadalomkritikus) jövőkép.

Ezek a fantáziavilágok általában a science fiction irodalomban jelennek meg, melynek Ray Bradbury hatalmas alakja.

 

TÁRGYALÁS

A Fahrenheit 451 világa és fő dilemmája

A Fahrenheit 451-ben bemutatott ellenutópisztikus világ egészen félelmetes jövőkép. Fő mozgatórugója az olvasás tiltása, ezáltal az információszerzés, a gondolkodás ellehetetlenítése. Mozgatórugója a tűzőrség (ami a néhai tűzoltóságból alakult ki), egy szervezet, ami a rendszerszinten megszabott könyvégetésért felel: ha valahol könyvet találnak – besúgók által – odamennek, elégetik a könyveket, majd tulajdonosát letartóztatják. Zseniális, hogy ebben az ellenutópiában az utópiaelméletek mindkét pólusa látszólag jelen van:

  • Tökéletesen működő rendszer, hiszen senki sem lázad nyíltan a tévéfalak villogásával, és a bennük lévő „család” „szeretetével” ugyanis minden nagy tömeggel képesek elhitetni azt az illúziót, hogy élettel, gondolatokkal és szabadsággal rendelkeznek sikerül elérni, hogy nagyon kevesen ébredjenek csak fel a körülöttük lévő világ valótlanságából, ezzel ellehetetlenítve a nyílt és tömeges lázadást.
  • Mindazonáltal a tévéfalakkal, az azokból dőlő elferdített valósággal és a valódi gondolkodás hiányának észrevehetetlenségével azt a tudatot is sikerül az emberekbe táplálni (többé-kevésbé), hogy boldogok és teljesek, ezáltal nincs szükségük komolyabb önmegvalósításra.

Ugyanakkor a Fahrenheit 451 ellenutópisztikus világában mégis rendszerszintű és személyes szintű hiányosságok is találhatók:

  • A rendszer nem működik 100%-osan, mert egyre többen „felébrednek” – a passzív lázadók módszerei ellen pedig nem tudnak védekezni.
  • A könyvemberek itt a valódi önmegvalósítás képviselői – ők magukban hordozzák a valódi gondolkodás, és a félig-meddig létezésből való kilépés lehetőségét.

A Fahrenheit 451 egy alapvető kérdést és filozófiai problémát vizsgál, annak szinte minden aspektusában: a gondolkodás értelmét és célját (személyes szinten, és az emberiség szempontjából).

 

A főbb karakterek jellemzése a fő dilemma szempontjából – a könyvben és a filmben

Mivel a Fahrenheit 451 egy karakterközpontú történet, most szeretném elemezni a karaktereket, először a könyvben, majd a filmben. Ám mielőtt belekezdek, muszáj leszögeznem, hogy szerintem a könyv sokkal erőteljesebben közvetíti a Ray Bradbury által közölni kívánt üzenetet. A film művészete engem nem fogott meg igazán, a könyvvel ellentétben.

 

  1. MONTAG

Montag nevének jelentése: hétfő új nap új kezdet

Montag lelki világán keresztül, és az ő gondolkodásmódjának segítségével figyelhetjük meg a gondolkodás értelméről szóló filozófiai vita különböző aspektusait, mely vitának – a könyvben – mindkét oldala, a pozitív és a negatív pólusa is megjelenik. Montag az ember öntudatra ébredését képviseli, ahogy a rendszer elemeként egyszer csak felébred, és elkezd „látni”. Az olvasó az ő útjának különböző aspektusait járja végig, ahogy a kérdések minden oldalával találkozik az őt körbevevő karakterek által.

Úgy gondolom, Montag karaktere jól van ábrázolva a filmben, nem veszít igazán érzelmességéből, jóindulatából. Gondolati ébredéséből, üzenetének jelentőségéből és súlyából veszít csak, de az nem az ő karakterábrázolásának a hibája.

 

  1. A KÉRDÉSEK NEGATÍV PÓLUSA: BEATTY KAPITÁNY

Beatty kapitány a tűzőrség vezetője – az ő feladata a könyvek elégetése, az információ megsemmisítése. Ő gyakorlatilag a gondolkodás ellehetetlenítéséért harcol, annak az őre. És egészen zseniális és egyedülálló módon elvrendszerei és filozófiai elképzelései vannak azzal kapcsolatban, hogy szerinte a rendszer, aminek ő aktív fenntartója, valójában miért jó, és miért szolgálja az emberiség javát. Beatty kapitány úgy gondolja a tűzőrség tagjai a boldogság őrei: a gondolkodás ellehetetlenítése ugyanis azért szükséges, mert ha az ember elkezd gondolkodni, annak folyton az lesz a végeredménye, hogy újabb és újabb kérdéseket halmoz fel magában, amikre soha sem találunk teljes és valódi válaszokat Beatty gyakorlatilag egy bukott filozófus, aki a boldogság keresése során önmagából kiindulva erre az egy lehetőségre jut. Úgy gondolom, Beatty valóban hisz az eszmékben, amiket hirdet – bár az valószínűleg számára is egyértelmű, hogy ezeket a keserűség szülte. Viszont szerintem teljesen őszintén úgy gondolja, hogy Montag számára ő egy pozitív pólust képvisel (vagy legalábbis erről árulkodik az, hogy végig az egész történet folyamán egyértelműen tud Montag vívódásairól, sőt akár „pálfordulásáról” is, és mégis már csak akkor használja fel konkrétan mindezt ellene, amikor már a saját felesége jelenti fel).
Miért akart Beatty meghalni?
Szerintem ennek két oka van:

  1. Mint említettem, szerintem ő őszintén hitt abban, hogy a gondolkodás hiánya teszi az embereket boldoggá. De mivel ő régen megpróbálkozott a filozófia útján felfedezni a teljességet és a boldogságot – vagyis egyszer már elkezdett gondolkodni – ezt soha nem tudta magáról lesöpörni többet. Tökéletesen kifejezi ezt az, ahogy Beatty most is, évtizedekkel később, könyvidézetekben és filozófiai tételekben kommunikál és értelmez mindent. Beatty valószínűleg boldogtalan volt, és abban látta boldogtalanságának okát, hogy valaha gondolkodni próbált. Úgy érezte, hogy mivel egyszer már megpróbált nyitni a filozófia felé, örökbe elveszítette a boldogság (vagyis a nem gondolkodás) lehetőségét.
  2. Mivel nagyon intelligens ember volt, és nem tudott megszabadulni gondolkodásának „terhétől”, nagyon valószínű, hogy ha nem is vallotta be, de mélyen belül tisztán látta, hogy a világ mekkora katasztrófa felé halad – többek között – az ő jóvoltából (gondolok itt most az atomháborúra).

Maximálisan a film legnagyobb hibájának tartom Beatty kapitány személyiségének és karakterének lecsupaszítását (és Fabian beleírását a filmbe, aki szerintem egy olyan sablongonosz, amire a történet üzenetének egyáltalán nem volt szüksége). A filmből gyakorlatilag teljesen kihagyták Beatty azon jellemvonását, hogy ő valaha értelmiségi volt, így ő ott csak a tűzőrség vezetője, mindenféle különösebb mondanivaló nélkül. A filmben emiatt szerintem nagyon erőteljesen sérül az a filozófiai vita, amit a könyv megjelenít. Gyakorlatilag csak a kérdések egyik oldala kerül képviselésre.

 

  1. A KÉRDÉSEK POZITÍV PÓLUSA – CLARISSE ÉS FABER

Montag (és az olvasó) számára az eszmét, mely szerint a gondolkodás által élhetünk valódi életet, és az segít bennünket megismerni a világot és önmagunkat, Clarisse és Faber képviselik – a könyvben. Clarisse gyermeki hittel a világ csodáira mutat rá: mindenben, mindenkiben, mindenhol a világ valóságát keresi. Azért is kelti fel Montag figyelmét, mert egészen más, mint a többiek, és kérdezni is mer. Ő a pozitív pólus képviselője, majd tragikus halála után ezt a szerepet Faber veszi át. Faber már nem csak kérdésekkel, válaszokkal is szolgál. A gondolkodás nagy mestere, volt egyetemi tanár, aki számára Montaggal való első találkozásakor már egyértelmű volt, hogy a férfiban ott van a szikra a valósággal való megismerkedésre. Érdekes viszont, hogy Faber karaktere nem feltétlenül győz meg arról bennünket, hogy nincs igaza Beatty kapitánynak abban, hogy a gondolkodás magányossá, és boldogtalanná tesz. Az viszont biztos, hogy a tudás, a gondolkodás, az igazság és az igazi élet ismerésének tudata az egyetlen valódi reményszikra, ami annyi évtizeden át tartja Faberben a lelket.

A film másik hatalmas hibájának tartom a pozitív pólus képviselőinek megjelenítését: Faber kihagyását is, de legfőképp Clarisse karakterének újraértelmezését. A filmben ugyanis Clarisse a pozitív pólus egyetlen képviselője (túléli az egész filmet), és az életkorát megváltoztatták: itt nem 17 éves, hanem 20, és nem diák, hanem tanító. A legnagyobb problémám ezzel a korváltoztatással az, hogy ezzel a film meglebegteti Montag és Clarisse esetleges szerelmének szálját. Azért tartom ezt egy súlyos hibának, mert az eredeti történetben Montag a könyvolvasás elkezdésével valóban az öntudatra ébredéssel, és az előle elzárt gondolkodás és tudás lehetőségének megszerzésével próbálkozik. A filmbe pedig könnyedén bele lehet látni azt, hogy valójában a könyvolvasásra a Clarisse iránti érdeklődése indítja, ami szerintem gyengíti a film üzenetének súlyát.

 

  1. MILDRED/LINDA

Mildred, Montag felesége, tökéletesen bemutatja a könyvben, hogy milyen hatással van az ember lelkére az, ha csak egy képzelt világban él, és mivel a képzelt világban „mindene megvan”, gyakorlatilag rá van kényszerítve a boldogság eljátszására. Mildred végig a könyvben burokban él. Két burok is körbeveszi: az egyik a rendszer által ráerőszakolt mézes-mázos művilág, a másik pedig a saját belső hazugságainak a burka. Véleményem szerint Mildred végig a könyv során tisztában volt vele tudat alatt, hogy az amit ő csinál, valójában nem élet, és az, amit ő a tévéfalon néz, valójában nem a világ, de mivel sosem volt alternatívája, sohasem volt képes mindezt saját magának bevallani. Úgy gondolom, hogy Mildred végig a könyvben halálosan boldogtalan volt – erre tökéletes példa férjével való elhidegült kapcsolata és gyógyszertúladagolása is (ami a könyvben sokkal inkább tűnik öngyilkossági kísérletnek, mint véletlennek, főleg azzal együtt, hogy utána mindent letagad azzal az indokkal, hogy ő sosem csinálna ilyen butaságot). Ezt a passzív boldogtalanságot és érdektelenséget pedig mi mással próbálta volna orvosolni, mint a rendszer által nyújtott lehetőségekkel: az egyre több és több tévéfalnézéssel a hiányzó ingereket ( tévéfüggőség), az egyre több és több gyógyszerrel pedig a hiányzó lelki nyugalmat ( gyógyszerfüggőség). Mildredet teljesen felzabálta a rendszer: olyannyira, hogy bár passzívan szenved a rendszer fennállása miatt, visszakozik, amikor felmerül a változás lehetősége. Ő a rendszer tökéletes rabszolgája, a passzivitás és a rosszba való beletörődés megtestesítője, aki képes néha még önmagával is elhitetni, hogy boldog. Karaktere nagyon fontos, mert bemutatja a rendszer elemeiként működő emberek lelkiállapotát (= a nem gondolkodás sem tesz boldoggá).

A film gyakorlatilag elveti Mildred karakterét – olyannyira, hogy a filmben Montag feleségét Lindának hívják, és teljesen más személyiségjegyeket hordoz. Linda valószínűleg a fogyasztói társadalom által irányított tudattalan zombit, a képzelt világot teljesen elhívő embert akarja bemutatni, aki már alkalmatlan a gondolkodásra. Linda tulajdonképpen boldog a rendszerben – itt a gyógyszertúladagolása is véletlenként van ábrázolva -, de azért egyértelmű, hogy az élet, amit él, nem igazi. Én úgy gondolom, a történet üzenetéhez Mildred karaktere sokkal többet ad. Végül is Linda is bemutatja milyen a rendszer rabszolgájának lenni – de szerintem Mildred mélyebben.

 

Konklúzió: érdemes-e gondolkodni a Fahrenheit 451 szerint?

A Fahrenheit 451 üzenete szerintem teljesen egyértelműen az, hogy érdemes gondolkodni, akkor is, ha néha fáj, és akkor is, ha néha kockázatos, mert csak az számít valódi életnek, amit ténylegesen a világ, és önmagunk megismerésével töltünk. Ezt a könyvemberek zseniálisan szimbolizálják, a könyvben és a filmben is (bár a könyvben nem veszítik el az öntudatukat, mint ahogy az néha úgy tűnik a filmben). A gondolkodás értéket termel, az érték pedig mindennél fontosabb. A könyvemberek egész életüket a valóság megmutatására, és az értékek megőrzésére szánják rá: ettől lesznek ők az élet és a lélek valódi ismerői. Nagyon fontos, hogy – a könyvben – konkrétan kimondják, hogy ők semmivel sem többek másoknál. Ennek az az üzenete, hogy attól hogy valaki gondolkodik, nem magasabb szintű élőlény lesz, hanem pont hogy akkor lesz ember. És hogy mi lesz a vége annak, ha nem gondolkodunk az emberiség szempontjából? A könyv végén leírt megrázó atomháború erre kemény válasz. Az emberiség ugyanis folyamatosan ugyanazokba a hibákba esik, mert egy pont után mindig elkényelmesedünk annyira, hogy elfeledkezzünk a gondolkodás fontosságáról emiatt a folyamat miatt mondják azt a könyvemberek az atomháború pusztítása után, hogy na most menjünk a másik városba, hátha ott most érdekelni fogja az embereket a tudás, amit hordozunk.

 

LEZÁRÁS

Mindent összevetve mindenképpen értékelem azt, hogy a film a maga idejében egyáltalán megpróbálta bemutatni a Fahrenheit 451-et az embereknek (a film sokkal népszerűbbé tette az alapművet, ami dicséretes). Ez azt jelzi számomra, hogy fontosnak tartották a könyv üzenetét, és szerették volna, ha ezekkel az üzenetekkel minél többen megismerkednek. Teljesen egyértelmű, hogy a mű végén lévő atomháborút a technika akkori állapota miatt nem tudták kivitelezni a filmben, – őszintén szólva ettől függetlenül én nagyon hiányoltam –, de az atomháború kihagyásán túl is azt gondolom, hogy a film, bár valamennyit átad a könyv üzenetéből, a fent felsorolt változtatások miatt hatalmasat veszít a súlyából ez az üzenet. Nagyon reménykedem abban, hogy egyszer készül majd egy olyan filmadaptáció, ami teljes valójában képes bemutatni azt, amiről a könyv szól.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük