1. miniéletrajz blabla, 1918-1995
-’45 után Újhold szerkesztő (Ottlik, Nemes Nagy, Pilinszky)
-rákosikorban csak gyerekkönyvek
-baumgarten és kossuth-díj
-fontosabb novelláskötetek: Egyérintő, Mi van Verával?, Tájak, az én tájaim, Huzatban
-regények: Franciakulcs, A pálya szélén, Régi idők mozija
2. ált. jellemzők
-meghatározó környezet: nagyváros, külváros, kisemberek, lecsúszottak
-a novella műfaj átalakítása Ø zárt és összefüggő cselekmény, Ø lélektanilag hitelesített novellahős
-a történet helyett az atmoszférateremtésre helyezi a hangsúlyt; nem anekdotikus novellákat, hanem ún. lírai / hangnemnovellákat írt (elődök: Csehov, Krúdy)
-a film módszereinek felhasználása vágások, kinagyítások
-a lírára jellemző képiség önállósult költői kép, látomások, emlékképek, fantázia képek
meghaladja az epika hagyományos formáit
-alkotásmódja elszakad a közvetlen realizmustól; a szürreális világérzékelés irányába tolódik: gyakori az álom, a látomás formateremtő szerepe
-jellemző az idősíkok & nézőpontok váltogatása
-fő sajátosság: kihagyás, sűrítés, elhallgatás, tömörség
3. a bútorok keletkezésének korszaka
-a nyolcvanas évek elejétől figyelme a tárgyak felé fordul
-A bútorok azon írásainak sorába illeszkedik, amelyek szintén tárgyak & a tárgyi9környezet által jellemezhető helyszínek köré szerveződnek: A mosoda, A lift, A trafik, Strandok,uszodák, Mosdók,vécék, A villamos ezek a művei A bútorokkal együtt a Tájak, az én tájaim c. kötetben jelentek meg összegyűjtve
-a tárgyi világot egyre inkább perszonifikálja
-ebben a világban a hangok uralkodnak, a látványnak kisebb szerepe van
4. A bútorok (1980)
4.1. Műfaj, kötetszerkezet, kerettörténet
-Mándy a novella műfajának megújítója a modern magyar irodalomban
-A bútorok műfaja nem egyértelmű – kisregény vagy novellaciklus – nem kisregény, mert hiányzik belőle az ehhez szükséges koherencia
-olyan novellaciklus, amelynek darabjait a címben kiemelt tárgyak kulcsszerepe kapcsolja össze
-36 db szöveg (a legrövidebb a 2 soros Presszó, éjszaka, a leghosszabb a 7 oldalas Egy öregasszony)
-a részek élén a betűtípussal is hangsúlyozott címszerű megjelölés áll, amely általában az adott jelenet helyszínét (Szobában, Az utcán, stb), ritkábban központi figuráját (A halott, Egy kép, stb) emeli ki
-az elkülönített részek novellák, novellatöredékek, jelenetek
-felütésükben az elbeszélő néhány tömör mondatban megteremti az alapszituációt & lineáris cselekmény híján a zárlat gyakran nem más, mint a felütés módosított ismétlése
-csak egy helyszín jelenik meg többször is, 4 címben, a szoba ezek a részek a kötet leghangsúlyosabb pontjain: kezdetén & végén helyezkednek el kerettörténet, keretszituáció kirajzolása
-a 4 jelenet főszereplője „a férfi”, a mű végén megtudjuk a nevét egy dialógusból: János (benne felismerhető több Mándy novella és regény szereplője, Zsámboky János, Mándy kedvelt alteregója, pl. Egy ember álmai) – a férfi a ciklus elején éjszakai álmából fölébredve kiselejtezésre ítélt ebédlőgarnitúrája darabjai közt téblábol, a végén pedig a már kiürített ebédlő ablakán át figyeli szorongva és bűntudattal az elszállításra váró bútorait
-a kerettörténetben feltűnik a már halott apa is, az első jelenetben még csak utalások formájában, később groteszk kísértetként, mint a nagy komód lakója lehetséges értelmezés: a bútorok kiselejtezése János hiábavaló kísérlete az apa nyomasztó árnyékától való megszabadulásra
-a kissé kafkai színezetű (+Freud?) apa-fiú viszony Mándy számos egyéb írásának is témája, életművének egyik vezérmotívuma
4.2. Tér- és időkezelés, narráció
-nem a történet hordozza az elbeszélés idejét és terét, hanem fordítva egy adott tér, helyszín válik kulcsmotívummá & ehhez rendelődnek hozzá történetszilánkok
-a helyszínek hangulati erejüknél fogva felidézik az elbeszélő tudatában hozzájuk kapcsolódó emlékképeket, álmokat, eseményeket, figurákat
-a helyszínek & témák látszólagos banalitása, hétköznapisága mögött ott rejtőzik az emberi élet időbeli teljessége (Egy gyerekvers, Az öregasszony, Egy halott)
-(a XX. századi modern epikára jellemző módon) az idősíkok gyakran egymásba mosódnak, összetorlódnak; múlt és jelen, emlék és valóság szférája nem különül el mereven
-a mű narrátora többnyire egy megnevezetlen, külső nézőpontú elbeszélő
-a külső nézőpontú narráció a szabad függőbeszéd révén minduntalan átcsúszik vmelyik szereplő/szereplők belső nézőpontjába a kettő gyakran alig különíthető el
-a szabad függőbeszéd a beszélői nézőpontok közötti éles határokat elmossa, bizonytalan lebegést eredményez ezáltal más szövegformáknál alkalmasabb eszköz a lelkiállapot & a belső világ hívebb ábrázolása
4.3 az antropomorfizált tárgyak világa
-a ciklusban a tárgyak életre kelnek, emberi vonásokat öltenek antropomorfizálódnak
a novellák valószerű, realisztikus világa, a hétköznapok banális történései az abszurd és a fantasztikum világával ötvöződnek
-az antropomorfizációnak különböző megnyilvánulási formái, szintjei vannak:
1. sokszor csak egy-egy megszemélyesítő jelző vagy szószerk kelti életre a tárgyat; 2. a tárgyak dialógust folytatnak az emberi világgal, gyakran aktívan cselekszenek is; 3.a tárgyak teljes emberi sorsot, karaktert, életutat sűrítenek magukba: megjárják az életkorok stációit, öregkorukra elhagyatottá és kiszolgáltatottá válnak, sorsuk éppúgy az elmúlás, az enyészet, mint az élőké – Mándy a létezők sorsának közös lényegeként az elmúlást jelöli meg; 4. a tárgy szimbólummá is emelkedhet – A szekrényben címszereplője a novella szabadversszerű zárlatában mindenkit befogadó, menedéket nyújtó búvóhellyé, otthonná válik, egyúttal a sír, a nemlét mint végső menedék asszociációját is kelti
-hangok szerepe – sok zaj, sok csönd újabb információforrás
4.4 a szöveg stílusa
feltételesség és kérdésesség megkérdőjelezi az epikus művek alapvető közlésformáját, a kijelentő módú állítást; a magabiztos kijelentő mód helyét gyakran a feltételesség és bizonytalanság nyelvi formái veszik át (felt. módú igék, hat/het képszős igék, talán a leggyakrabban előforduló szó, válasz nélkül maradó, a semmibe mutató kérdő mondatok)
igehiány Mándy mondataiból gyakran marad el az igei állítmány, stílusa így alapvetően nominális; ez egyrészt a szöveg dominánsan leíró jellegéből fakad, de világképi vonatkozása is van: a nyomasztó statikusság megteremti a tehetetlenség, determináltság, cselekvésképtelenség, a „hiány” atmoszféráját
élőbeszédszerűség az élőbeszéd bizalmas formái megőrződnek a szereplők & a narrátor szólamaiban is (pl. „a Gizinéni”, hiányos mondatok, töredékszavak)
líraiság az élőbeszédszerűség ellenpólusa; ötvözi az ellentéteket: a bizalmas élőbeszédszerűséget és a lírai képszerűséget (mint ahogy az idősíkokat, a nézőpontokat, a realitást és fantasztikumot is keveri); A pincében c. szöveg prózaversként is felfogható, A szekrényben zárlata tördelésében is versszerű – remek példája a Mándynál máshol is megjelenő, szabadversként tördelt litániaszerű (felsorolás,ismétlés) formának
humor az ellentétes minőségek egyidejűsége a tragikum és a humor együttes jelenlétében is megnyilvánul; groteszk humor
Konkrét novellák elemzése pl. A szobában (keretrészek), A parton, Családi bútorok, stb. ezek afejedben, ok.
Ez nagyon kis korrekt lett!