Emelt történelem érettségi Történelem érettségi

A peloponnészoszi háború

Szinte valamennyi görög polisz részt vett benne, sőt még a Perzsa Bir. is. Az összecsapás a poliszrendszer válságát jelezte, és a problémáit utána sem tudta megoldani egyetlen polisz sem.

  1. A háború okai

  1. A Peloponnészoszi és a Déloszi Szövetség közötti ellentétek. Spárta szövetségesei attól féltek, hogy Athén szf.-ön is terjeszkedni akar, s ennek érdekében felhasználja a peloponnészoszi szövetség államaiban a politikából kirekesztett népelemeket. Egyébként ellentétek voltak a déloszi szövetségen belül is. Spárta majd többször meg is próbálja az ellenfél poliszait egymás ellen uszítani. Athénon belül is ellentétek voltak (a demokrácia ellenzéke Periklészt okolta háború kiprovokálásával.)

  2. Gazdasági ok: Korinthosz és Athén versenye a hellén föld gazdasági vezető szerepének betöltéséért.

Korinthosz (a peloponnészoszi szöv. tagja) akár fegyveres erőveé is hajlandó volt érdekeit megvédeni, és Spárta, politikai tekintélyének megvédése érdekében kénytelen volt támogatni ezt a célt.

    1. Közvetlen előzmények

3 esemény:

1. Epidamnosz városában belső viszály tör ki a demokraták és az arisztokraták között. Az arisztokraták Korfura mentek segítséget kérni. A demokraták Korinthoszhoz fordultak. A harc változó sikerrel folyt, ezért a korfuiak szövetséges után néztek, s választásuk Athénra esett. Athén segítségével a korfuiak győznek.

2. Poteidaia város miatt robban ki a másik harc. A gondot az jelentette, hogy Poteidaia a déloszi szövetséghez tartozott, anyavárosa (Korinthosz) viszont a peloponnészosziba. Korinthosz minden évben elküldte megbízottait, hogy részt vegyenek a város kormányzásában. Athén követeli, hogy távolítsák el ezeket a tisztviselőket és rombolják le a tenger felé néző városfalakat. A korinthosziak spártai segítséggel siettek a felkelés támogatására, az athéniak pedig flottájukkal blokád alá vették a várost.

3. Athén és Megara konfliktusa. Kr.e. 432-ben az athéni népgyűlés megtiltotta a megaraiakkal való kereskedést Attika területén, sőt a déloszi szövetség valamennyi kikötőjében.

Athén mindhárom konfliktusban kezdeményező volt.

Korinthosz követelésére Spárta összehívta a peloponnészoszi városok gyűlését, amely ultimátumot küldött Athénnak. Az ultimátum alapján Athénnek fel kellett volna oszlatnia többek között a déloszi szövetséget. Periklész az ultimátumot visszautasította, s ezzel megkezdődött a háború.

1.2 Haditervek

A szemben álló felek katonai ereje nagyjából egyenlő volt, a hadseregek összetétele azonban jelentősen különbözött. Szárazföldön Athén volt a gyengébb, de ezt a tengeren tudta ellensúlyozni. Maga Athén városa pedig jól védhető volt. Ráadásul az anyagi erőforrások is kedvezőbbek voltak.

A spártaiak elsősorban szárazföldön szerették volna kicsikarni a döntést, Periklész igyekezett kitérni a szárazföldi ütközetek elől, flottájával pedig pusztítani akarta a Peloponnészoszi félszigetet. A kimeríthetetlen erőforrások miatt nyugodtan be lehetett rendezkedni egy hosszan tartó háborúra.

  1. A háború első szakasza = arkhidamoszi háború (Kr.e. 431-422)

Ez a szakasz nevét Arkhidamosz, idős spártai királyról kapta.

A háború azzal kezdődött, hogy a Spártával szövetséges thébaiak kr.e. 431-ben megrohanták Plataiat, ugyanennek az évnek a tavaszán pedig Arkhidamosz spártai király betört Attika területére. Periklész kitért az ütközetek elől. A spártaiak ellenállás nélkül pusztították a lakatlan falusi házakat, vetéseket, szőlőskerteket, de Athén falai előtt kénytelenek voltak letáborozni, sőt hosszú tétlenség után hazavonulni. Eközben az athéni flotta folyamatosan pusztította Peloponnészosz partjait, bevette Megarát, s lezárta a kikötőket.

Kr.e. 430 tavaszán megismétlődött a spártaiak betörése. Athén tovább folytatta bevált taktikáját, és pusztán védekezéssel ismét megtörte az ellenség lendületét. Viszont Athénba, valószínűleg Egyiptomból behurcolták a pestist. A pestisnek lett erkölcsi és politikai hatása is. Periklészt megfosztották sztratégoszi tisztségétől (kr.e. 429-ben pedig meghalt).

Periklész halála után megindultak a belpolitikai küzdelmek. A belpolitikában két csoport alakult ki. Az egyik élén Nikiasz állt, az előkelő származású nagyrabszolgatartó. Ő a megfontolt külpolitikát képviselte, hasonlóan Periklészhez. Mögötte álltak az arisztokraták és a parasztság jelentős része. A másik csoport élén Kleón állt, a meggazdagodott bőrcserzőműhely-tulajdonos. Mögötte álltak az athéni polgárok tönkrement vagy legkevésbé gazdag rétegei, akik a hódításban látták megélhetésük forrását.

Az athéni politikában Kleón érvényesült jobban: a háború tovább folytatódott. Kr.e. 427-ben a spártaiak bevették Plataiat, Athén szövetségesét. Az ezt követő években úgy tűnt, Athén javára billen a mérleg.

Kr.e. 424-ben már változott a helyzet. A további harcok északra helyeződtek át. A legsúlyosabb veszteséget Amphipolisz elvesztése jelentette Athénnak. A felek kölcsönös kimerültsége előbb rövid fegyverszünethez vezetett, majd kr.e. 421-ben a békét is megkötötték.

  1. Az átmeneti békeévek (kr.e. 421-415)

A békekötést Nikiaszról nevezték el. A szerződés 50 évre szólt. A status quót rögzítették, vagyis a 10 évvel korábbi területi viszonyok visszaállítását. Ezzel a háború kitörésének okait nem sikerült megszüntetniük, sőt nagyon sok vitás kérdés maradt.

Athénban új politikusok tűnnek fel: Nikiasz mellett Démoszthenész, Hüperbolosz és Alkibiadész (ő lesz a háborús párt vezetője).

Athén belpolitikáját kr.e. 419-től Alkibiadész irányította elsősorban.

A békeidőszak leghírhedtebb akciója Mélosz szigetének megbüntetése volt. A semleges sziget nem volt hajlandó csatlakozni az athéni szövetséghez. Kr.e. 416-ban megkezdődött az ostrom, s a győztesek a férfilakosságot teljesen kiírtották, a nőket és a gyerekeket pedig eladták rabszolgának.

  1. A peloponnészoszi háború második szakasza

A szicíliai hadjárat (kr.e. 416-413)

A népgyűlés a hadjárat vezetésével három vezért bízott meg: Alkibiadészt, Nikiaszt és Lamarkhoszt. Kr.e. 415, a háború első éve nem volt szerencsés az athéniak számára. Az átszállított hadsereg nem rohanta meg azonnal a felkészületlen szicíliaiakat. A másik szerencsétlenség Alkibiadész átpártolása volt. Spártába menekült (otthoni ellenfelei egy rongálást ráfognak; felelősségre akarják vonni).

A kr.e. 414-es év athéni sikerekkel kezdődött. Szürakusza ostroma. Az év második felében azonban fordulat következett be. A spártaiak felmentő sereget küldtek Gülipposz vezetésével a szürakuszaiak megsegítésére. Gülipposz győzelmet aratott szárazföldön, a flottát pedig a szürakuszaiak győzték le. A menekülőket a szürakuszaiak legyőzték, előbb Démoszthenész, majd Nikiasz is megadta magát Güliposznak.

A legyőzött szövetségeseket eladták rabszolgának, az attikaiakat majd egy évig tartották kőbányában és börtönökben. Nagyjából 7000 ember pusztult el így.

A dekeleaei háború (kr.e. 413-404)

A háború befejező szakaszát azért nevezik így, mert kr.e. 413-ban a spártaiak állandó megerősített tábort építettek Dekelea községben. Az erőd léte annyit jelentett, hogy az addig be-betörő támadások helyett most már állandóan ellenséges fenyegetés alatt állt Athén.

A közeli veszély miatt szinte megbénult Attika gazdasága. A rendszeres munkák megakadtak a földeken.

Athén, utolsó tartalékait felhasználva, új hajóhadat épített, melyet Szamosz szigeténél állomásozva tartott.

Alkibiadész tanácsára a spártaiak szövetséget kötöttek a perzsákkal. A hajóhad megerősítésére pénzre volt szükségük, s cserébe elismerték III. Dareiosz perzsa király fennhatóságát a kis-ázsiai görög poliszok fölött. A perzsák mindig csak annyi pénzt küldtek a spártaiaknak, amennyivel a harcot folytathatták, de döntő győzelmeket nem tudtak aratni.

Kr.e. 412-ben Alkibiadész a perzsákhoz szökött. Spártából azért kellett távoznia, mert elcsábította Agisz király feleségét. A perzsákhoz küldette magát tárgyalni.

A kudarcok és sikertelenségek hatására megnőtt az athéni arisztokrácia politikai aktivitása. Az athéniak harminc választott férfira bízták 412-ben az új alkotmány kidolgozását. A kormányzást egy 400 tagú tanács vette át, mely szinte teljhatalommal rendelkezett. A háború idejére 5000 főben határozták meg a népgyűlés létszámát, vagyis csak a legrangosabb polgárok gyakorolhatták politikai jogaikat. A külpolitikában a 400-ak azonnali békét szerettek volna kötni Spártával. Az ellenfél azonban túlzott követeléseket támasztott, az athéni szövetség feloszlatását ugyanis nem lehetett elfogadni. Tehát a háború folytatódott. Ez okozta az arisztokrata hatalom bukását is. Spárta sikerei hatására visszaáll Athénban a régi rend. Alkibiadészt visszahívták, a demokraták visszakerültek a hatalomba.

A 400-ak uralmának megdöntése után Alkibiadész és Athén sikereinek évei következtek. Alkibiadész vezetésével a hajóhad kétszer is legyőzte a spártai flottát. Alkibiadészt legfőbb hadvezérré választották (kr.e. 408).

Ugyanebben az évben a spártai sereg élére Lüszandroszt állították, s végeredményben ez a változás jelentette Athén bukását. Lüszandrosz kr.e. 405-ben megsemmísíti az athéni flottát, a 180 hajóból csak 10 maradt meg. Háromezer athéni esett fogságba, akiket a helyszínen kivégeztek. Ezután a spártaiak módszeres ostrom alá vették Athént. A várost kiéheztették. Járvány tört ki, s az athéniak feltétel nélkül megadták magukat.

Kr.e. 404-ben megkötik a háborút lezáró békét: Athénnak a déloszi szövetséget fel kellett oszlatnia, hajóhadából csak 12 hajót tarthatott meg. Le kellett rombolnia a hosszú falakat (fuvolazene mellett), és Pireusz erődítményeit. Athén lemondott minden Attikán kívüli területéről, sőt szövetségre kellett lépnie Spártával és elismerni annak uralmát. Köteles volt hazaengedni a száműzötteket és vissza kellett állítania az „ősi alkotmányt”.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük