A klasszicizmus a 17. század második felétől a 19. század közepéig uralkodó stílustörténeti korszak és korstílus. Elsőként francia honban jelentkezett a XVII. század második harmadában. Legfőbb jellemzője a normakövetés és a mértéktartás, ez érződik a korabeli darabokon.
A kifejezés a q lat. ’classicus’ szóból ered– jelentése: első osztályba tartozó → olyan művészek vagy művek, melyek legkiválóbbak és utánzásra érdemesek (görög és római műalkotások) XIV. Lajos uralkodói érdeke: rend, nyugalom, ésszerűség → ezeket az erényeket kérte számon művészein is: valószerűség, ésszerűség, áttekinthető szerkezet, belső harmónia
A francia klasszicista dráma és a színház jellemzői
A NAPKIRÁLY SZÍNHÁZA
XIV. Lajos király uralkodása idején, a polgárság gazdasági megerősödése mellett, erős monarchia jött létre. A vezető műnem a dráma lett. A király kedvelte a színjátszást, így magas színvonalú színházkultúra alakult ki. A kor politikai nagyjai is támogatták a színjátszókat, akik kőszínházakban, labdaházakban vagy magánházakban is felléptek, netán vándortársulatként járták az országot. A Comédie Française (komédí franszez) 1680-ban nyitotta meg a kapuit, és a mai napig elismert színház. A díszletnek a XVII. században még nem volt jelentősége. Függönyt viszont használtak, ugyanis szerepe volt a darab tagolásában. A klasszikus tagolás öt részből állt, ezek az expozíció, a konfliktus, a bonyodalom, a tetőpont és végül a megoldás. A színházak a király fennhatósága alatt álltak, így az úri (arisztokrata) közönség ízlését kellett kiszolgálni: semmi sem történhetett a színpadon, ami ízléstelen lett volna, vagy nem a király igazságosságát hirdette. Éppen ezért nők is játszhattak a színházakban. ÖSSZEFOGLALVA:
- arisztokratikus színház (közönsége az arisztokrácia)
- a fedett színház, függönyt használtak, a darab felvonásokra tagolódott, nők is játszottak, de mellőzték díszleteket. Fontos a mértéktartás elve: a közönség ízlését nem sértő, érzelmeket csak visszafogottan kifejező cselekmény jelenhetett meg a színpadon.
- a dráma cselekménye egyszerű, egy vonalon halad előrenem szenvedélyesek a hősök, hanem kötelességtudatuk erős
- hármas egység szabálya (a dráma egy helyszínen és körülbelül egy nap alatt lejátszódó eseménysora egyetlen cselekményszál mentén bontakozzon ki, kitérők és epizódok nélkül
- drámák verses formájúak (alexandrinus, magyarra hat és feles jambusokban)
- tragédiaíró: Corneille (1606-1684) – 1636: Cid, Racine (1639-1699) – 1670: Berenice, 1677: Phaedra
- komédiaíró: Molière (1622-1673)
Ki volt Molière (molier)? (1622-1673)
francia drámaíró, színész, társulatvezető a 17. század Franciaországában. Főleg komédiákat írt.
Általában olyan embereket mutat be darabjaiban, melyek eltérnek az átlagos, józan embertípustól (álszent, fösvény, csábító, hipochonder, kényeskedő).. A művei középpontjában olyan alak szerepel, aki egy jellemvonásában eltér a józan ész kívánalmaitól. Ez a vonás gyakran már a mű címében is jelentkezik (A fösvény, Kényeskedők, Képzelt beteg) . Ez a jellemhiba egyre inkább elhatalmasodik a hősön, és veszélyezteti a környezetében élők boldogságát, nyugalmát. Az ilyen emberek a komikum és a tragikum határán mozognak. Moliere célja nemcsak a nézők megnevettetése volt, hanem az emberek hibáinak megjavítása, a bűnök leleplezése. Komédiái éppoly megrendítőek, mint nevettetőek.
Tartuffe (tartüff)
MOLIERE DRÁMÁJA (1664, először betiltják, M. átírja 1669)
műfaja: komédia (A komédia olyan dráma, melynek középpontjában egy értékhiány, látszat lelepleződése áll.) témája: egy szélhámos lelepleződése. Egy rokonszenves, jómódú párizsi polgári családba befurakodik egy gazember, és ravaszsággal, mindenre elszánt aljassággal csaknem a végső romlásba (családi viszályok, elszegényedés, börtön) dönti őket.
CSELEKMÉNYE
expozíció:
Orgon nem tartózkodik otthon, az anyja, PERNELLE asszony pedig feldúltan távozni készül a házból, mert mint mondja, ebben az erkölcstelen házban nem kíván tovább maradni. A menyét, ELMIRÁT pazarló életmóddal vádolja, pedig ő valójában csak szereti mértékkel élvezni a kényelmes polgári élet előnyeit. Pernelle mindenkiben hibát talál a vita során, csak Tartuffe-öt isteníti, aki épp nem tartózkodik a helyszínen. A családtagok nem értenek egyet Pernelle-lel, kételkednek Tartuffe hitelességében, akit a családfő fogadott be a házába. Az ellentáborba Elmira, Mariane, Damis és Darine tartozik. Ők elítélik, indulatosan beszélnek róla. A kétféle vélemény között próbál középutat keresni Cleante, aki bölcs érveivel próbálja csillapítani a vitatkozókat.
konfliktus:
A ház ura hazatér. ORGON nem a feleségéről érdeklődik, mikor otthon van, pedig az asszony nem érezte jól magát az előző éjjel; Tartuffe hogyléte jobban izgatja. Olyannyira pártolja, hogy a lányát, MARIANNE-t is hozzá akarja adni, pedig a lánynak már van választottja. Marianne-t a gyermeki engedelmesség visszatartja attól, h szembeszálljon apja akaratával, pedig VALÉR-t szereti.
bonyodalom:
Tartuffe színre lép mint önsanyargató szerzetes. Alamizsnát adó kegyesnek, testi vágyakat megvetőnek akar tűnni. A komornát nem tudja becsapni. DORINE, a komorna próbálja meg kibékíteni a csalódott szerelmeseket a nehéz helyzetben, de azok összetartás helyett egy semmiségen összevesznek. Ráadásul DAMIS, Orgon fia meglátja Tartuffe-öt, amint épp a nevelőanyjának udvarol. Elárulja ezt apjának, de az elvakult apa nem hisz a fiának, és kitagadja a családi örökségből, vagyonát Tartuffe-re ruházza. Még a titkát is rábízza, hogy egy felségáruló barátja iratait őrizgeti, pedig ezzel önmagát is felségárulásba keveri.
tetőpont:
Elmira javaslatára Orgon az asztal alatt hallgatja ki, ahogy Tartuffe teszi a szépet a feleségének. Az igazsággal szembesített gazfickó félelmetes alakká nő: rezzenéstelen arccal utasítja ki a családot az immáron jogos tulajdonából. A visszatérő Pernelle asszony még mindig hitetlenkedve hallgatja családtagjai panaszát. Immár Orgon is Tartuffe ellen vall, de az P. asszony neki sem hisz. A végrehajtó, LOJÁLIS úr megérkezik (Tartuffe megbízásából), hogy Orgont és családját kilakoltassa.
megoldás (váratlan fordulat):
Valér próbálja menteni a menthetőt, de Tartuffe a törvényszolgával tér vissza, aki azonban nem Orgont tartóztatja le a felségárulási ügy miatt, hanem Tartuffe-öt, aki már másokat is lóvá tett. A család fellélegezhet, a vagyon és Orgon is megmenekült, a szerelmesek pedig egymáséi lehetnek. De nem csupán Valér és Marianne, hanem Valér húga és Marianne bátyja, Damis is.
Szereplők: Pernelle asszony: Orgon anyja Orgon: főszereplő Elmira: Orgon felesége Damis: Orgon fia Marianne: Orgon lánya, Valér szerelme Valer: Mariane szerelme Cleante: Orgon sógora
A klasszicizmus jellemzői a műben
a szereplők polgárok (csak tragédiában szerepelhettek nemesek, komédia szereplői a polgárok!)
hármas egység érvényesül: egy főszál (Tartuffe ármánykodása és leleplezése), kb. 1 nap alatt játszódik a történet, és Orgon háza végig a helyszín
- öt felvonás pontosan követi dramaturgiai egységeket:ld részletesen lenn
I. felvonás | II. felvonás | III. felvonás | IV. felvonás | V. felvonás |
expozíció | konfliktus | bonyodalom | tetőpont | megoldás |
Tartuffe-ön kívül mindenki megjelenik, de mindenki róla beszél + erkölcsökről, házasságról | kiderül, hogy Tartuffe-öt szánja Marine férjéül Orgon vita | Elmira és Tartuffe párbeszéde, Damis árulkodása és kitagadása | Elmira és Orgon párbeszéde, Tartuffe lelepleződése | A gondok tetéződnek (ház elvesztése és kétes iratok), megoldás: Tartuffe letartóztatása, aki üldözött csaló |
Cléante a darabban az úgynevezett rezonőr (= az író szócsöve, az író gondolatait képviseli) – ésszerű érvekkel, higgadtan próbálja meggyőzni Orgont.
A mű értelmezése: Az emberek lelkében élő rend és harmónia utáni vágynak két ellensége a fanatizmus és a gonoszság. Ezek ellen küzdeni mindenkori emberi kötelesség.