A francia felvilágosodás államelmélete
A 17. századi Angliában új eszmeáramlat jelent meg, a felvilágosodás. Ez a 18. században, Franciaországban teljesedett ki. A világot megismerhetőnek és kiszámíthatónak vélték, a változások kulcsának az embert vélték. Azt az elképzelést, hogy a megismerés kizárólagos forrása a józan ész, a logika, racionalizmusnak nevezzük.
A francia gondolkodók az angol államelméletből és alkotmányos monarchiából indultak ki. Montesquieu szerint a hatalmat a nép ellenőrizze, választott képviselők útján. Legfontosabb műve: A törvény szelleméről (1748). Felfogása szerint a három hatalmi ág legyen egymástól független, ez lehetővé teszi, hogy a hatalmi ágak egymást ellenőrizzék. Jean-Jacques Rousseau elvetette a képviseleti rendszert, mert szerinte a nép hatalmának közvetlenül kell érvényesülnie (közvetlen képviselet). Rousseau a hatalmi ágakat nem választotta volna szét, a magántulajdonra vezette vissza a társadalom bajainak jelentős részét. A többség véleményének az egyén szabadságát is alá kell rendelni.
Az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát 1789-ben adták ki, ebben foglalták össze az Alkotmányozó Nemzetgyűlés céljait és elveit: népfelség elve, képviseleti rendszer, jogegyenlőség, polgári szabadságjogok, tulajdon sérthetetlensége. Ez a nyilatkozat az új alkotmány előkészítésének fontos lépése volt.