Irodalom érettségi

Janus Pannonius főbb műfajai

Reneszánsz kora:

  • Középkort követő korszak
  • Újjászületés (ókori kultúráé)
  • Itáliából indult ki
  • 1300-tól 1600-as évekig tartott (1321 – Dante halála)
  • Középkor: a földi élet siralomvölgy
  • Reneszánsz: életöröm
    • Öröm forrása: a tudás, a gondolkodás, a természet, a szépség
  • szépség kifejező eszköze: a harmónia
    • A harmónia az út a tökéletességhez (képzőművészetben, építészetben…)
  • Tudatosan megszerkesztett műveket alkottak
  • Irodalomra jellemző, hogy eltűnt a névtelenség
  • Megjelent a költői öntudat
    • Belerejtették a verseikbe a nevüket (akrosztikon)
  • büszkeség a származásukra is vonatkozott (Pl. Itália)
  • Megindult az ókori kultúra feltárása és tudatos követése
    • Ez a két dolog a humanizmus fogalma ami a reneszánsz I. korszakának az elnevezése, ide tartozott Janus Pannonius is

Janus Pannonius:

  • 1434-ben Csezmicén született
  • Eredeti neve: Csezmicei János lehetett
  • Apja korán meghalt
  • Anyja a nagybátyjára, Vitéz Jánosra bízta nevelését
  • ItáliábaFerrarába ment, itt rengeteg epigrammát írt 
    • Szatirikusgúnyolodócsipkelődő epigrammák
  • Itáliában tanult (Ferrara, Padova)
    • Itt figyeltek fel a tehetségére
  • Számtalan epigrammátdicsőítő költeménytelégiát írt
  • Megváltoztatta a nevét 
    • A kor szokása volt
    • Jobban tükrözte a személyiségét
    • Humanista vonások a névben!
  • Janus:
  • Hasonlít a János névhez
    • János: Ókori római isten, kétarcú, háború és béke, múlt és a jelen, változás istene
    • Összeköti az ókori kultúrát a jelenbeli magyar kultúrával
  • Az ókori kultúra szépségéttökéletességét hozta el a jelen magyar irodalmába
    • Ezt fogalmazta meg a Pannónia dicsérete című epigrammában, ez a költői öntudat megjelenése
    • ,,Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám, szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld”
  • Pannonius:
  • Nem pusztán ,,magyarországi”-t jelent
  • Pannónia ókori római provoncia volt
  • A költő nevében is összeköti az ókori római kultúrát a reneszánsz magyar kultúrával
  • Janus Pannonius az első európai hírű magyar költő
  • Latinul írt (humanista szokás)
  • Fő műfajaiepigrammaelégiadicsőítő költemény
  • Tartotta a műfaji határokat
  • Epigramma: rövid, időmértékes vers, disztichonban írodott, fordulattal vagy csattanóval végződik
  • Elégia: hosszabb, disztichonban írt mű volt az ókorban
    • De Janus Pannoniusnál már kapcsolódik hozzá a lemondó, bánatos hangvétel, az elmúlás gondolata is
  • Pl. Janus Pannonius egy elégiája: Midőn beteg volt a táborban
    • A saját haláláról ír, beleszővi a végébe a saját sírfeliratát is, ami egy tökéletes epigramma

Janus Pannonius Magyarországon:

  • Mátyás király hívta haza 1458-ban
  • Megkapta a pécsi püspökséget
  • De szellemileg társtalannakotthontalannak érette magát
    • Ezért visszavágyodott Itáliába

1.Vers

Egy dunántúli mandulafára:

  • Ez a vágyódás jelenik meg az Egy dunántúli mandulafára című epigrammájában is
  • Arról szól, hogy egy mandulafa túl korán virágzik a tél végén
  • Kettős jelkép a Mandula fa
  • Először egy tájképben jelenik meg: ,,Íme, virágzik a mandulafácska merészen a télben” (alliteráció)
  • Bővíti: múlt, mitológia, tér, idő (Herkules ilyet a Hesperidán kertjébe se látott)
  • A múlt és a jelen találkozása, mítoszok és a valóság emeli ki a csodaként ábrázolt eseményt, a télben virágzó fát
  • Késleltetve jelenik meg a mandula fa:
  • Hosszabb bevezető szöveg emeli ki a szokatlan jelenséget
  • Mitológiai utalások (humanista vonás)
  • Természet megjelenítése (reneszánsz sajátosság)
  • Majd a csoda (virágzik a fácska merészen a télben)
    • Ezt követi a költő jóslata: meg fog fagyni, el fog pusztulni (ám csodaszép rügyeit zúzmara fogja be majd)
  • Az utolsó két sor a fordulat vagyis a csattanó: a mandulafa metaforává válik
  • ,,Mandulafám, kicsi Phyllis”
  • Phyllis – türelmetlen, nem tudta kivárni  kedvesét, felakasztotta magát – az istenek fává változtatták
  • Mandulafa: türelmetlen, nem tudta kivárni a tavaszt, túl korán virágzik, el fog pusztulni, nem hoz termést
    • A költő bánatára utal ez a birtokos személyjel (mandulafám), a kicsi jelző – sajnálja a költő a pusztulásra ítélt virágokat
    • Többet lát benne, mint egy egyszerű mandulafát
    • Az ókori utalás nemcsak a trák királylány sorsát idézi fel
  • Kap egy harmadik jelentést a mandulafa:
  • Janus Pannonius ugyanilyen helyzetben van, a saját sorsát mintázza meg
  • Túl korán hozta Magyarországra a reneszánsz költészetet
    • Nem talált elismerésre, megértésre
    • Ezért érezte magát szellemileg hontalannak

2.Vers

Mars istenhez békességért:

  • Magyarországi epigramma
  • Már a címe is humanista
    • Ugyanis ókori istent szólít meg
    • Furcsasága: a háború istenét békét kér
  • A mű formailag ima, hiszen kérés
    • Ennek megfelelően épül fel: először dicsőíti az istenséget, aztán kér tőle valamit
  • Dicsőítő rész: hatalmat és erőt sugárzó kép
    • ,,Ötöd szférán hatalmas, súlyos léptű…sugárzik”
  • A hatalom és erő azonban kegyetlenségbe fordul
    • ,,Te súlyos léptű, talpig vasba…Tartaros” 
  • Elpusztítja az embereketellentétben áll a reneszánsz életörömével
  • Reneszánsz értékrend: mindennek a mértéke az ember
    • Ami szép vagy volt az embernek, az fontos is volt
    • A háború megtöri ezt az értékrendet
  • A költő indulatos vadsággal írja Mars istenről: te szörnyű vérivó, halottra éhező
    • Nem csak vádolja, el is ítéli az Istent
    • A vers indulatossága csitul az utolsó két sorban, ez jelenti a fordulatot
  • Előkészíti a vers csattanóját, a kérést
    • ,,Atyánk, kíméld megfáradt pannon népemet!”
  • A megszólítás (atyánk) alázatot sugall, elfogadta az isten hatalmát, ezért kéri!
  • Kíméletet, kegyelmet, békét kér – ugyanezt kéri a Himnuszban Kölcsey 450 évvel később
  • Epigramma, bár hosszabb, mint szokott lenni egy epigramma
  • Egy körmondatból áll, a megszólítások sorozatából majd egy kérésből
  • Metaforákkal írja le az isten hatalmát
    • Eleinte dicsőítve majd a kegyetlenséget és a pusztító erejét kiemelve
    • Végül ezt az erőt elfogadva kéri a költő a háború istenének a kegyelmét
  • Humanizmusa a műfajban, versformában jelenik meg (disztichon), valamint az ókori utalásokban (Tartarosz)
  • Reneszánsz szemlélete pedig a kérésben hadd éljen békében a magyar nép

3.Vers

Búcsú Váradtól:

  • Szokatlanul lendületes elégia
  • Valóban egy búcsút ír le
    • Janus Pannonius Mátyáshoz indul, Budára és elbúcsúzik a várostól
  • Átfűti a verset az utazás (az indulás) izgalma
    • Ez a visszatérő refrénben jelenik meg
    • ,,Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!”
  • Humanista szokás szerint latin nyelvű
  • Időmértékes verselésű
  • 7 versszakból áll
    • Az első 3 versszak az utazás körülményeiről szól, természet, környezet
    • A többi 4 versszak maga a búcsú
  • 1. versszak:
  • A költő a zord időjárásról ír: ködös, szürke, zúzmarás a Körős vidéke
  • Ezzel ellentétben felidézi a tavaszi-nyári üdezöld tájat
    • ,,erdő, mely csak a zöld levélre büszke”
  • Ehhez képest a táj nyomasztó, a költő mégis szép Körösnek nevezi, mintegy állandó jelzőként, hiába fogja a szürke súly, a ködös fagy zúzmarája
    • Ez egy leíró rész
    • Ebből is látszik, hogy a költő nem akarja elhagyni a Körös vidékét ilyen időben
  • A versszak végén megjelenő refrén mintha önmagát is biztatná: indulni kell, sietni kell…
  • A következő két versszak:
  • Itt szinte magát győzködi, hogy milyen a téli utazás és át előnyeit taglalja
    • Most száraz lábbal, biztonságban át lehet kelni a folyón
    • A szán sebesen siklik a havon, mint a csónak nyáron a vízen
    • Negatív festés: a költő arról ír, ami nincs (itt: nyár)
  • A negyedik versszaktól:
  • Itt már a várostól búcsúzik a költő
  • Versszakonként külön-külön kiemel egy-egy jelenséget, épületet
  • A hőforrásoktól köszön el:
    • Szinte tudományos alapossággal sorolja fel az előnyeit, gyógyító hatását
    • ,,Jó timsó vegyül itt tiszta vízbe, mely gyógyítja szemed, ha fáj s ha gyenge.”
    • Szinte reklámszerű, ahogyan részletezi: a levegőt itt nem rontja a kén-lehellet, mint sok más gyógyforrásnál
  • A város könyvtárától búcsúzik:
    • Humanista: tudás érték
    • Apollón segítségével dicséri, ezzel az antik kultúrát idézi meg
    • Olyan híres a könyvtár, hogy már Apollón is ide költözött
  • A királyszobroktól köszön el
    • Amelyek csodálatos módon épségben kibírták a székesegyházat pusztító tűzvészt, majd a fakulást is
    • Mindkét csapást pusztító erőnek mutatja be
    • A tűzvész egy megszemélyesítés: a tűzvész gonosz és dühös
    • Fal roppanva dől: de mindezt túlélték a királyszobrok csodával határos módon
    • Végül a város védőszentjétől, Szent László királytól búcsúzik
    • Beleszővi a híres legendát is a versbe: Szent László még holtában is segített a népének, amikor a tatárok megtámadták őket
    • Nem említi meg a király nevét, de minden olvasó tudta, tudja a történet alapján, hogy kiről szól
    • Tőle kér segítséget a költő útjához: ,,Utunkban, te, nemes lovag, segíts meg!”
  • Lezáró rész:
  • A búcsú ellenére a versben végig ott lüktet a sebes iram, ahogy a lovak vágtatnak
    • ,,Hajrá fogyjon az út, társak, siessünk!”
  • Ezt idézik fel az időmértékes verselésű sorok, a felvillanó képek, ahogy a szán elhalad a város nevezetességei előtt
  • A költő eleinte tart ugyan az utazástól, de az első refréntől egyre inkább a lelkesedés veszi át a szerepet
  • Így a búcsú sem szomorú, inkább büszkeség és hódolat jelenik meg a műben
    • Igazi humanista vonás, hogy a természetben, a művészetben és a kultúrában is a tudományt, az embereknek hasznos jelenségeket emeli ki művében a költő
  • A mű elégia, hiszen valaminek az elmúlásáról ír a költő, elhagyja kedvelt városát
  • A vers elején valóban elégikus hangulatú, szomorkás, szinte a nyártól is búcsúzik
    • Hiszen felidézi a hajdan zöldellő erdőt, ami a költeményben már szürke, és súlyos köd lepi
  • A egy idő után azonban átlelkesül, átfűti az utazás izgalma
    • Így az elégia ódává magasztosul, Váradot dicsőítő költeménnyé válik Janus Pannonius verse

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük