A felszíni vizeknek két típusa van. Vízfolyások (folyók, patakok, erek, stb…) és állóvizek (tavak, mocsarak, lápok, fertők).
Magyarország folyóhálózata:
Folyóhálózatunkat meghatározza a domborzat, azon belül a medencejelleg. Magyarország felszíni vízkészletének 90%-a „importból” származik, vagyis az országhatárokon kívülről érkezik. Ennek kedvezőtlen hatása, hogy sok vízfolyás már szennyezetten lépi át a határt.
Az ország vízhálózata nem túl sűrű, kelet felé haladva egyre ritkább (ennek oka a kontinentális éghajlat, s a laza üledékek).
A Duna:
Legnagyobb folyónk, magyarországi szakasza 417 km, ebből 140 km-en határfolyó.
Csak néhány mellékfolyója van (nagyobbak: Rába, Sió, Dráva, Ipoly), az alföldi szakaszon szinte semennyi.
A jégzajlás időszakának kivételével egész évben hajózható.
Hasznosítás:
Közlekedés, hajózás. Kereskedelem: (kijárat a Fekete-tengerre).
Mezőgazdaság: öntözés, halászat.
Ipari víz: a paksi atomerőmű hűtővize, egyéb ipari létesítmények vízigényének fedezése.
Ivóvíz: Budapest és agglomerációja, Pécs vízellátása, stb…
Idegenforgalom, sport, turizmus (Szigetköz, Dunakanyar, Fadd-Dombori, stb…).
Vízenergia termeléssel próbálkoztak (Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszere), de nem jött létre (csak a határ másik oldalán). A nagymarosi szakasz nem készült el.
A Tisza:
Hazánk második legnagyobb folyója, magyarországi szakasza 596 km.
Lomha, kis esésű, szélsőséges vízjárású (Tiszabecsnél például 124-szer annyi vizet szállít nagyvízkor, mint kisvízkor). Hasznosítása nehézkes.
Széles ártérrel, holtágakkal rendelkezik. A múlt században szabályozták, hosszát 40%-al csökkentették folyókanyarok levágásával.
Mellékfolyói: Bodrog, Sajó, Zagyva, Körös, Maros, Szamos.
Hasznosítás:
Öntözés: Nyugati- és Keleti-főcsatorna. Halászat.
A morotvatavak (holtág tavak) hasznosítása: sport, horgászat, idegenforgalom (fürdőzés).
Belföldi hajózás. Vízenergia termelés (tiszalöki és a kiskörei vízlépcső).
Idegenforgalom: Tisza-tó.
Dráva: Határfolyó (Dél-Dunántúl), gyors sodrású, elsősorban idegenforgalmi, s mezőgazdasági jelentősége van.
A magyarországi folyókon évente két jelentősebb árhullám vonul le. Kora tavasszal (március – hóolvadás: Alpok, Kárpátok, hazai), s jégzajlás is kísérheti. A másik a kora nyári árvíz (zöldár), melynek oka a nyár eleji csapadékmaximum.
Tavak:
Tavaink geológiai szempontból fiatal képződmények. Keletkezésük alapján több csoportba oszthatók:
Szerkezeti mélyedéseket (árkokat) kitöltő tavak (ároktavak): Balaton, Velencei-tó, Fertő-tó.
Morotvatavak: Lefűződött folyókanyarulatokban kialakult tavak (Szelidi-tó).
Az alföldi mélyedéseket, homokhátak közötti laposokat (szél hatására kialakult mélyedések) kitöltő szikes tavak (szegedi Fehér-tó, Nyíregyháza melletti Sóstó).
Langyos, vagy meleg vizű források által kialakított forrástavak: Hévízi-tó, miskolctapolcai forrástó).
Dolinatavak (karsztos medencékben létrejövő tavak): Vörös-tó az Aggteleki-karszton.
Elgátolt tavak (pl. csuszamlással): az Ózd környéki Arlói-tó.
Mesterséges (antropogén: vagyis emberi tevékenység nyomán létrejött) tavak: hortobágyi halastavak, morotvatavak, Feneketlen-tó (Budapest), Tisza-tó.
Tavaink sekély vizűek, emiatt nyáron gyorsan felmelegszenek. Ezért fürdőzésre alkalmasak.
Hasznosítás:
Halászat, nádvágás.
Idegenforgalom: horgászat, fürdőzés.
Sport.
Öntözővíz.
A Balaton Közép-Európa legnagyobb édesvizű tava: 598 négyzetkilométer, 78 km hosszú, legnagyobb szélessége 15 km. A Zala folyó táplálja, s a Sió-csatorna vezeti le a vizét a Dunába. Mélysége átlagosan 3 méter.
A Fertő-tó igen sekély. Átlagos mélysége 1 méter. Területe 352 négyzetkilométer (alacsony vízállásnál ennek 60%-a). A tó ¼-e tartozik hazánk területéhez. Felszínének felét nád borítja. Sótartalma háromszorosa a Balatonénak.
A Velencei-tó mindössze 26 négyzetkilométer nagyságú. Átlagos mélysége 1,4 méter. A területének felét nádas borítja.
Felszíni vizeinknél (is) jelentős problémát okoz a környezetszennyezés. Ezt részben a lakossági szennyvizek elhelyezése, másrészt a mezőgazdasági tevékenység (trágyázás, növényvédő-szerek), illetve az ipari szennyezés okozza.
Tavak pusztulása:
A tavakba torkolló patakok, folyók hordalékukkal előbb-utóbb feltöltik a tavakat. Ezt a folyamatot felgyorsítja a vízszennyezés, ami a vízinövények elburjánzását (eutrofizáció) eredményezi. Az elpusztuló növények anyaga hozzáadódik a hordalékhoz, így a tó vízszintje gyorsabban csökken. A feltöltődésnek három szakasza van:
1) Fertő állapot: Az egész tófenéken megjelenik a növényzet, de a nyílt vízfelületek aránya még 50% felett van.
2) Mocsár: Túlsúlyba kerül a növényzet, nyílt víz már az összfelület kevesebb, mint felén látható.
3) Láp: Megszűnnek a nyílt vízfelületek.