Személyiség
Személyiség fogalma (Gordon W: Allport szerint): a személyiség azoknak a pszichológiai rendszereknek a dinamikus struktúrája az egyénben, amelyek a környezethez való egyéni alkalmazkodást meghatározzák. Minden fejlődési periódusában van egy viszonylagos egysége.
Az adott életkori periódusra érvényes személyiségstruktúrát aktuális személyiségnek nevezzük. A régebbi személyiségstruktúrák megőrződnek az aktuális személyiségben, hatásaival, következményeivel együtt, rejtett formában, inaktív állapotban. (Kudarcok esetén a személyiség visszatérhet egy korábban bevált reagálás módhoz.)
Összetevői (Harsányi István szerint):
- testi: fejlettség, egészségi állapot, testi-szervi fogyatékosságok, idegrendszer állapota, vérmérséklet, mozgás tempója
- megismerési: elméleti és gyakorlati ismeretek, figyelem, ismeret mélysége esetleges hiányossága, emlékezeti és képzeleti működés, gondolkodás fejlettsége, világnézet stabilitása, érdeklődés iránya és mélysége, intelligencia szintje, készségek-szokások-jártasságok fejlettsége
- érzelmi: érzelmi élet sajátosságai (sivárság, stabilitás), érzelmi kötődések (rokonszenv, ellenszenv), indulatok, hangulatok, érzelmek minőségi jellemzői (erkölcsi, intellektuális)
- akarati: aktivitás szintje, általános sajátosságok (akaraterő, kitartás, önuralom, türelem, fegyelmezettség), tevékenységhez való viszony (felelősségtudat, megbízhatóság), önállóság foka (önálló, befolyásolható)
- társadalmi-közösségi: magatartás és erkölcsiség sajátosságai (egocentrizmus, közösségi beállítódás), emberekhez való viszony (segítőkészség, bizalmatlanság), népszerűség foka
- eszmény: egyéni példaképek, életcélok, életfelfogás (pl. alkotásigény), hivatástudat, egyéni értékrendszer tartalma
Az aktuális személyiségkép felhasználásával lehet jellemzést, minősítést készíteni az egyénről, prognózist felállítani, hogy mit várhatunk el tőle, milyen fejlődésre számíthatunk. Ez alapján készülhet beavatkozási terv, amelyben a személyiséggel való foglalkozás, bánásmód meghatározható, kialakítható.
Vezetői, szülői attitűdök, módszerek, eszközök
Attitűd: valamely személlyel, emberek csoportjával, tárgyakkal, jelenségekkel, szituációkkal kapcsolatos értékelő beállítódás, olyan viszonyítási keret, amely alapján az egyén véleményt alkot, viselkedik, értékel. Mélyen rögzült, rendszerint nem tudatosult, rendkívül ellenálló mindenfajta változtatási szándékkal kapcsolatban. Tapasztalással sajátítjuk el, vagy másoktól vesszük át. Érzelem és tudás is van benne, érzelmi oldalról közelítve talán változtatható.
Attitűd megnyilvánulása: viselkedésben, hozzáállásban, véleményalkotásban, értékítéletben→reagálás módok ezek ismeretében előre megjósolhatóak.
Attitűd összetevői: együttesen működnek
- értékelő viszonyulás (elfogadás-elutasítás)
- ismeretek, vélemények, elképzelések
- viselkedési szándékok, cselekvéstendenciák
A környezet pozitív hatásainak maximálásával, a negatív hatások csökkentésével segítik az egyént céljai elérésében. Az egyént pozitív vonásainak erősítésével tarthatják távol a negatív érzésektől. Az ilyen attitűdök énvédők, önvédelmi funkciót látnak el, értéket fejeznek ki.
Az új élményeket a már meglévőek mentén kategorizálja (racionális keretbe foglalás), így leegyszerűsítve a megismerést. Befolyásolja az információ feldolgozását, irányítja a viselkedésre vonatkozó döntést.