Nyelvtan érettségi

Az alapszófajok, a viszonyszók és a mondatszók

A napjainkban használt szófaji osztályozásban négy szempontot szoktak figyelembe venni

A szófajba sorolás szempontjai:

  • a szavak szótári jelentését
  • a szavak alaki sajátosságát-az adott szóhoz kapcsolható-e hozzá toldalék
  • pl.: olvas -> ni/ás
  • ne -> nem tudunk kapcsolni
  • mondatbeli szerepük alapján
  • alany, állítmány, tárgy, határozói vagy jelzői szerep
  • kapcsolható-e hozzájuk bővítmény
  • Pl.: István szeret könyvet olvasni.
  • Az okos nagyon érdekes figyelmesen van bővítmény
  • István szereti ezt nincs bővítmény
  • szövegbeli szerepük alapján
    • a szövegben meghatározó jelentéssel bír, vagy utalhat 1-1 szó más tartalmi egységre; szerkezetileg és logikailag összefűzi a mondatokat

Három nagy szófaji csoport:

  • Alapszófajok
    • Valódi alapszófajok
    • Névmások
    • Igenevek
  • Viszonyszók
  • Mondatszók

Névszók

  • Főnév:
  • Jelentés szerint: élőlényt, élettelen tárgyat, gondolati és elvont tárgyat jelöl
  • Alaki szempontból: névszójelek és viszonyragok járulhatnak hozzá
  • Mondatbeli szerepe: bármilyen mondatrész lehet
  • Példa: gyerek, nap
  • Melléknév
    • Jelentés szerint: személyek, tárgyak, dolgok tulajdonságát, milyenségét jelöli
    • Alaki szempontból: fokozható, névszójelek és névszóragok járulhatnak hozzá
    • Mondatbeli szerepe: általában minőségjelző vagy névszói állítmány
    • Például: szép, okos,kék
  • Számnév:
    • Jelentés szerint: személyek, tárgyak, dolgok mennyiségét jelöli, vagy, hogy hányadik a sorban, hanyadrésze az egésznek
    • Alaki szempontból: névszójelek és névszóragok járulhatnak hozzá, a határozatlan számnév fokozható
    • Mondatbeli szerepe: általában mennyiségjelző vagy névszói állítmány
  • Névmások
    • Jelentés szerint: valamilyen szót helyettesít, konkrét jelentést csak az adott szövegkörnyezetben kap
    • Alaki szempontból: ugyanazok a toldalékok járulnak hozzá, mint ahhoz a szóhoz, amelyet helyettesít
    • Mondatbeli szerepe: a helyettesített szó mondatrészi szerepét veszi fel
    • Nyelvi szerepe: a rövidítés.
    • Csak főnevet helyettesítő névmások (4)
      • Személyes névmás (én)
      • Birtokos névmás (enyém)
      • Visszaható névmás (magam)
      • Kölcsönös névmás (egymást)
    • Főnevet, melléknevet és számnevet helyettesítő névmások (5)
      • Mutató névmás (ez)
      • Kérdő névmás (ki)
      • Vonatkozó névmás (aki)
      • Határozatlan névmás (valamilyen)
      • Általános névmás (senki)

Igenevek

  • tipikusan átmeneti, „kétarcú” szófajok: egyrészt főnévi, melléknévi vagy határozószói, másrészt igei természetűek.
  • Főnévi igenév
    • Jelentés szerint: elvontan fejez ki cselekvést, történést, létezést, állapotot
    • Alaki szempontból: ige E/3 + ni képző (pl. fut + ni = futni), személyragokat is felvehet (tudnia kell), tárggyal és határozóval bővíthető (tortát enni, vidáman énekelni)
    • Mondatbeli szerepe: a mondatban főleg alany, tárgy és célhatározó szerepét tölti be (jó aludni, hallom közeledni, sétálni megyek)
  • Melléknévi igenév
    • Jelentés szerint: olyan tulajdonságot jelentenek, melyre az igében kifejezett cselekvésnek taratósan folyamatos, már befejezett vagy beálló (bekövetkező vagy szükséges) állapota jellemző
    • Alaki szempontból: minden igéből képezhető, igére jellemző bővítményei lehetnek: alanya, tárgya, határozója (pl. Kati karatézó lány, újságot olvasó, szépen író)
    • Mondatbeli szerepe: minőségjelző (pl. az alvó lány), vagy névszói állítmány (elsősorban a befejezett és a beálló melléknévi igenév, (pl. ez a regény jól ismert). Illetve mód- vagy állapothatározó (okosan)
    • Fajtái:
      • Folyamatos (rajzoló)
      • Befejezett (talált)
      • Beálló (tanulandó)
  • Határozói igenév
    • Jelentés szerint: a cselekvést valamilyen körülmény formájában fejezi ki
    • Alaki szempontból: az igéből –va, -ve, -ván, -vén képzővel képzett határozószó (sír+va=sírva, nevet+ve=nevetve, sír+ván=sírván, nevet+ vén=nevetvén)
    • Mondatbeli szerepe: állapothatározót, módhatározót (pl. félve, sütve), vagy időhatározót fejez ki (pl. székre ülvén)

A viszonyszók

  • Jelentés szerint: viszonyjelentésük van
  • Alaki szempontból: általában nem toldalékolhatók
  • Mondatbeli szerepe: önállóan nem mondatrészek
  • Beletartozik
    • névelő (az, egy)
    • névutó (alatt, mögött)
    • segédigék (fog, volna, marad, múlik)
    • igekötők (ki, fel, össze)
    • kötőszók (de, hogy, és)
    • módosítószók (talán, bizonyára)

Mondatszók

  • Jelentés szerint
    • nincs önálló, fogalmi jelentésük
    • érzelmet, indulatot, akaratot fejeznek ki
  • Alaki szempontból: nem toldalékolhatók
  • Mondatbeli szerepe: önálló, tagolatlan mondatot képeznek
  • Beletartozik
    • indulatszó
      • valódi indulatszó (óh, jaj)
      • interakciós (kapcsolatteremtő) mondatszó (hé, szia, hess)
      • hangutánzó (durr, reccs, puff)
    • felelőszó (igen, persze, dehogy)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük