Társadalomismeret érettségi

A fenntartható fejlődés, mint gazdasági, társadalmi, politikai cél. Hazai és nemzetközi együttműködések.

Az ember nemcsak társadalmi lény, hanem természeti lény is: biológia faj, élő organizmus. Része egy olyan egységes ökoszisztémának („lakóhelyrendszernek”), melyben minden élő organizmus interaktív kapcsolatban áll környezetével, és melynek élő és élettelen elemei között energiaáramlás megy végbe. Ezért a globális társadalom jövőjének előrejelzéséhez szükséges, hogy ismeijük természeti környezetünk ökoszisztémáit, és felderítsük, hogy ezek változásai hogyan fognak hatni az emberiség létfeltételeire, pl. a terméseredményekre, az ivóvíz- és élelmiszerellátásra, az egészségre, a világbékére, stb.

A 18. századig nagyjából egyensúlyi helyzet állt fenn az emberi termelőtevékenység és a természeti környezet között.

A 19. században azonban a mezőgazdasági termelés tőkésítése, a termelési rendszerek gépesítése, és a városok megnövekedő népessége következtében elkezdett megbomlani ez az egyensúly.

A 20. század végére a természeti környezet pusztulása globális problémává vált. A probléma több egymással összefüggő, de külön-külön is vizsgálható vonatkozásban jelentkezik: fosszilis tüzelőanyagok égetése, üvegházgázok és az ózonréteget károsító gázok kibocsátása, a trópusi esőerdők irtása, talaj pusztulása, vízkészlet elszennyeződése, nukleáris szennyezés, szeméthegyek.

Számos véges erőforrás – kőszén, kőolaj, földgáz, urán – kitermelésének tetőzése még ebben az évszázadban várható.

A problémákból egyet részleteiben is kiemelek: a klímaváltozás kérdését. A fosszilis tüzelőanyagok égetése és az úgynevezett üvegházgázok (metán, freon, nitrogén-monoxid) kibocsátása miatt fokozódik az üvegházhatás, mely a Föld felmelegedéséhez vezethet. A globális felmelegedés következtében elolvadhat az antarktiszi jég és méterekkel megemelkedhet a tengerszint. Ez a hatás értelemszerűen kihat a társadalomra: pl. nagy népsűrűségű területek kerülhetnek víz alá (Bengália, India és Pakisztán partjai, a Kínai alföld, Thaiföld, Indonézia, stb.), katasztrófákat, járványokat, és óriási népességvándorlást okozva. Emellett módosulhat a földi légkörzés és így az éghajlati zónák elhelyezkedése. Ez felgyorsítja egyes területeken a sivatagosodást, éhínséget és ivóvízhiányt, háborúkat okozva. Ez éppen azokat a területeket veszélyezteti, ahol népességrobbanás figyelhető meg, pl. a Szahel-övezet országaiban.

A tőkés gazdaság a leírt problémáknak részben okozója és még inkább elmélyítője.

Fogyasztásra ösztönöz, mivel a magas nyereséget így tudja biztosítani. A termelést csak a fogyasztás növelésével lehet folyamatosan növelni.

Csakhogy a fogyasztásközpontú fejlődés lehetőségei végesek: A Föld bolygó túl van terhelve. Ma már az emberiség teljes ökológiai lábnyoma nagyobb, mint a Föld teljes területe. (Vagyis: az emberiség gyorsabban aknázza ki a Föld bolygó erőforrásait, mint ahogy azokat a Föld magától újra tudná generálni.) A technológiai fejlődés és a modern ipari civilizáció -ha a természeti környezeten felelőtlenül élősködve töri tovább útját, és nem párosul a jövő generációk iránti felelősséggel – veszélyezteti az emberiség biológiai létfeltételeit. A konzumerista (fogyasztói) társadalommodell ezért fenntarthatatlan.

Fenntartható fejlődésre van szükség: olyan fejlődésre, mely kielégíti a jelen generációk igényeit, de nem veszélyezteti a jövő generációk igényeit. A fenntartható fejlődésre való átállásban nagy szerepe van az energiatermelés átalakításának.

A kiotói egyezmény (1997) értelmében a fejlett ipari országoknak 2012-ig több mint huszadrészével kell mérsékelni 1990-hez képest az üvegházgáz kibocsátásukat. Az EU elkötelezte magát, hogy 2020-ra 20%-ra növeli a megújuló energiaforrások arányát, további 20%-al csökkenti az energiafelhasználást, és ugyanennyivel a széndioxid kibocsátást. A fosszilis energiahordozók alternatívái többek között a nap-, a szél- és a geotermikus energia. (Az atomenergia kiaknázása a környezet kímélése szempontjából vitatott, hiszen a nukleáris hulladékok hosszú távú biztonságos tárolása nem megoldott.)

Magyarországon is az energiahatékonyság növelése a fő cél. Itt a geotermikus energiaforrások (pl. termálvíz), valamint a biomassza, a bioüzemanyag (biodízel, bioetanol) jelenthetik a jövő alternatíváit.

 

A jómódú csoportok helyi szinten rendszerint megengedhetik maguknak, hogy elköltözzenek a problémáktól leginkább sújtott körzetekből, a szegényekre hagyva a környezeti károk legnagyobb részének elviselését. A vegyi üzemek, az erőművek, a főbb útvonalak, vasutak és repülőterek gyakran az alacsony jövedelmű lakókörzetek közelében vannak. Globális szinten hasonló folyamat működését láthatjuk: a talaj leromlása, az erdők kiirtása, a vízhiány, az ólomkibocsátás és a levegőszennyezés egyaránt a fejlődő világban koncentrálódik. A szegénység ugyanakkor még jobban felerősíti ezeket a környezeti kockázatokat. A kevés eszközzel rendelkező lakosságnak nemigen van más választása, mint hogy maximálisan kihasználja azokat a forrásokat, amelyekhez hozzáférhet. Ennek eredményeként az emberi lakosság szaporodásával mind nagyobb és nagyobb nyomás nehezedik a természeti források egyre zsugorodó bázisára.

 

Politikai célok:
– egyezmények hozása nemzetközileg is! Országon belül is!
– a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeket a kormány tejesíteni tudja
Társadalmi cél
– gondoskodás hogy a társadalom megértse a ff fontosságát
– környezettudatosságra kell nevelni a társadalmat
– ne a gazdaság rovására menjen
– fejlődést nem visszafogó környezetvédő politika növekedés

 

Hazai együttműködések:
NFFT azaz a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács:
Céljai
:
A magyar társadalomban uralkodó viszonyok újragondolása, az igazságosság, a kölcsönös nagylelkűség, a megértés, a békesség, és az együttműködés jegyében. Olyan erkölcstudatos értékrend kialakítása, amelyben a döntéshozók nem kerülhetik ki a jövő nemzedékek érdekeinek figyelembevételét. 
– A társadalom, a gazdaság, a
természeti környezet harmóniájának és az erre épülő fejlődés kereteinek megteremtése. 
– Híd létesítése a politika a civil társadalom és a gazdaság szereplői között, országos és helyi szinten egyaránt.
A tanácsnak 32 tagja van, a delegáltak között jelen vannak a politikai, a gazdasági, a tudományos, az egyházi és a civil szféra képviselői is. Elnöke Dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük