Pedagógiai, pszichológiai ismeretek

A gyermeki rajzfejlődés főbb szakaszai

Szakaszolás

Widlöcher (1984)

 

Három jelentősebb periódust különböztetünk meg:

 

1-3 év: Firka korszak

Elsődlegesen a mozgás és a nyomhagyás öröme dominál.

 

3-9 év: Képzeletszerű rajzolás vagy intellektuális realizmus

Forma és alakábrázolás, kompozíciós ábrázolás sokszínű

szakasza.

A rajzi tevékenység csúcspontja, melyben a képzeletvezérelt és szimbolikus gondolkodás központi szerepet kap. A rajz a közlés eszköze, képi nyelv.

 

9-15 év: Természetszerű (jelenségszerű) ábrázolás vagy

szemléleti realizmus

A gyermek a dolgok leképezését, grafikai megjelenítését a külső valóságnak rendeli alá.

A rajz képi nyelv funkciója megszűnik.

 

Firka korszak (1-3 év)

 

A rajzfejlődés kezdeti éveiben döntő, meghatározó szerepe van a környezet jutalmazó, ösztönző szerepének. (pl.: testvér)

Az első ceruzafogás két szempontból is nagy élmény:

nyomot hagy, valami láthatót hoz létre élvezetes maga a mozgás, a mozgás öröme

Ebből következően az első hetekben, hónapokban pozitív érzelmi megnyilvánulásokkal kíséri a rajzi tevékenységet.

Firka korszak nagy részére jellemző a „kéz vezérli a szemet” elv, tehát minden a mozgás örömének van alárendelve. (kifut a papíron → a szándékosság itt még nincsen jelen)

Tulajdonképpen a rajzolás alapelemeit tanulja meg és gyakorolja be a gyermek.

Kezdetleges alakrajzolás:

 

A gyermek uralja a papírt, „szem vezérli a kezet”.

Ábrázolásában egyre nagyobb szerep jut tudatosságnak, szándékosságnak a véletlenszerűség mellett.

A formákat megnevezi, a jelentésadás a 2-3 éves korszak nyelvi tapasztalatával hozható összefüggésbe („mi ez” korszak).

A vonalak közül előbb jelennek meg az ívek, mint az egyenesek

Fontos jellemző a sémák kialakulása, kedvenc formáit sorozatszerűen rajzolja. A gyermek számára örömet jelent az egész lapot telerajzolni nappal, autóval, emberrel.

 

Képzeletszerű rajzolás vagy intellektuális realizmus (3-9 év)

 

A rajzolás igazi nagy korszaka, a gyermekek a játék mellett a rajzolásban lelik örömüket.

Ebben a korszakban a rajz „képi nyelv”, ami sok mindent elmond a rajzolóról és a szándékairól.

Ebben a korszakban a gyermeki fantáziát nem korlátozzák sablonok, nem köti a valóság.

  • 6-7 éves korig jellemző, hogy ami a gyermek számára érzelmileg fontos (pozitív és negatív is), azt részletesen kidolgozza, elnagyoltan veti papírra.
  • Az egocentrikus gondolkodás jól nyomon követhető a rajzokban 5-7 éves kora között: „ez az én házam, ez az én kutyám”, illetve önmaga középpontbeli, felnagyított ábrázolása.
  • Díszítettség, túldíszítettség, részletekkel való túlzsúfoltság.
  • Nem törődnek az irányokkal (kiterített kép).
  • Juxtapozíció (4-5 éves korig): mindent rádobál a képre ami az eszébe jut „összedobált elemekből kialakul az egész”
  • Kompozíció (5 éves kortól) : egységes témakört rajzol le a gyermek minél egységesebb a kompozíció, annál érettebb a gyermek
  • A gyermek meghúzza az alapvonalat: van elől, hátul, alul, felül perspektívaábrázolás kezdete
  • Egy rajzi folyamatban rajzolnak, nem szakítják félbe, ha csak félig készül el akkor sem tér vissza hozzá.
  • Mozgást még nem képesek ábrázolni.
  • Fontos jellemvonás ebben a korszakban a sémák alkalmazása, az alakokleegyszerűsítése, pl. emberi és állati fej egyforma.
  • Határozott, biztos vonalvezetés. Egy vonalhúzással bonyolultabb formákat, alakokat is megrajzol. Nem korrigálja rajzait, elégedett velük. Utánozni, másolni, még egyszer ua. lerajzolni nem szeretnek.

 

Természetszerű ábrázolás vagy szemléleti realizmus (9-15 év)

  • A gyermek gondolkodásában egyre jelentősebb szerepet játszik az objektív valóság, a fantázia szerepe pedig csökken.
  • Most már valóban azt akarja ábrázolni, amit, s ahogyan lát.
  • 8-9 éves korban eltűnik az egocentrikus gondolkodás (pl.: családrajz)
  • Kedvelt tevékenységgé válik a másolás, utánzás.
  • A rajz többé már nem gyermeknyelv.
  • A rajzolási folyamatban is van változás:
  • Eddigi határozott ábrázolás helyett sokat korrigál, javít, gyakran elégedetlen a munkájával, a radírozás időszaka.
  • Az iskolai elvárások erősen hatnak, felerősítik az önkorrekciós folyamatokat.
  • Önkontroll, önkritika erősödése → elégedetlenség → 12-14 évesen sokan felhagynak rajzolással
  • Egy–egy témán napokig, hetekig dolgozik a gyermek.

 

Ennek a korszaknak a sajátosságai:

 

  • A pontos részletezés az egész korszakra jellemző
  • Sematikus részletezés → megtanult sémák használata (magunktól)
  • Természetszerű részletezés → egyéniesített kivitelezés (megtanulható)
  • Individualizáló részletezés → érzelmi hangulatot is kifejezi (nem tanulható)

 

A 10. életév környékén a távlat helyes ábrázolása

fokozatosan jelenik meg

☺ nagy szerep az iskolai oktatásnak

☺ megjelenik a takarás, elkülönül a talajszint és az ég

☺ a távlat nagyságrendekkel való kifejezése

 

  1. A mozgásábrázolás

☺ Az alakok mozgatása ebben a korszakban válik általánossá

☺ Nem csak ízületekben mozgatja az alakokat, kifejező testtartást is kapnak. (pl.: száguldó lovak)

 

  1. 10 éves kor felett fejlődik a színharmónia iránti

érzékenység

☺ A harsány, erőteljes színezés megszűnik, tudatosabban alkalmazzák a színeket

☺ Egyre gyakrabban grafittal való rajzolás, árnyékolás

 

  1. A másolás

☺ A minták lemásolásához való kedv kialakulása

☺ Sokszor másolópapírral kopíroznak dolgokat, kidolgozzák és mint saját alkotásukat mutatják be

☺ Ezek a munkák a díszítés és kivitelezés sokoldalúságát tökéletesítik.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.