A gyermeki rajzfejlődés főbb szakaszai

Szakaszolás

Widlöcher (1984)

Három jelentősebb periódust különböztetünk meg:

1-3 év: Firka korszak

Elsődlegesen a mozgás és a nyomhagyás öröme dominál.

3-9 év: Képzeletszerű rajzolás vagy intellektuális realizmus

Forma és alakábrázolás, kompozíciós ábrázolás sokszínű

szakasza.

A rajzi tevékenység csúcspontja, melyben a képzeletvezérelt és szimbolikus gondolkodás központi szerepet kap. A rajz a közlés eszköze, képi nyelv.

9-15 év: Természetszerű (jelenségszerű) ábrázolás vagy

szemléleti realizmus

A gyermek a dolgok leképezését, grafikai megjelenítését a külső valóságnak rendeli alá.

A rajz képi nyelv funkciója megszűnik.

Firka korszak (1-3 év)

A rajzfejlődés kezdeti éveiben döntő, meghatározó szerepe van a környezet jutalmazó, ösztönző szerepének. (pl.: testvér)

Az első ceruzafogás két szempontból is nagy élmény:

nyomot hagy, valami láthatót hoz létre élvezetes maga a mozgás, a mozgás öröme

Ebből következően az első hetekben, hónapokban pozitív érzelmi megnyilvánulásokkal kíséri a rajzi tevékenységet.

Firka korszak nagy részére jellemző a „kéz vezérli a szemet” elv, tehát minden a mozgás örömének van alárendelve. (kifut a papíron → a szándékosság itt még nincsen jelen)

Tulajdonképpen a rajzolás alapelemeit tanulja meg és gyakorolja be a gyermek.

Kezdetleges alakrajzolás:

A gyermek uralja a papírt, „szem vezérli a kezet”.

Ábrázolásában egyre nagyobb szerep jut tudatosságnak, szándékosságnak a véletlenszerűség mellett.

A formákat megnevezi, a jelentésadás a 2-3 éves korszak nyelvi tapasztalatával hozható összefüggésbe („mi ez” korszak).

A vonalak közül előbb jelennek meg az ívek, mint az egyenesek

Fontos jellemző a sémák kialakulása, kedvenc formáit sorozatszerűen rajzolja. A gyermek számára örömet jelent az egész lapot telerajzolni nappal, autóval, emberrel.

Képzeletszerű rajzolás vagy intellektuális realizmus (3-9 év)

A rajzolás igazi nagy korszaka, a gyermekek a játék mellett a rajzolásban lelik örömüket.

Ebben a korszakban a rajz „képi nyelv”, ami sok mindent elmond a rajzolóról és a szándékairól.

Ebben a korszakban a gyermeki fantáziát nem korlátozzák sablonok, nem köti a valóság.

• 6-7 éves korig jellemző, hogy ami a gyermek számára érzelmileg fontos (pozitív és negatív is), azt részletesen kidolgozza, elnagyoltan veti papírra.
• Az egocentrikus gondolkodás jól nyomon követhető a rajzokban 5-7 éves kora között: „ez az én házam, ez az én kutyám”, illetve önmaga középpontbeli, felnagyított ábrázolása.
• Díszítettség, túldíszítettség, részletekkel való túlzsúfoltság.
• Nem törődnek az irányokkal (kiterített kép).
• Juxtapozíció (4-5 éves korig): mindent rádobál a képre ami az eszébe jut „összedobált elemekből kialakul az egész”
• Kompozíció (5 éves kortól) : egységes témakört rajzol le a gyermek minél egységesebb a kompozíció, annál érettebb a gyermek
• A gyermek meghúzza az alapvonalat: van elől, hátul, alul, felül perspektívaábrázolás kezdete
• Egy rajzi folyamatban rajzolnak, nem szakítják félbe, ha csak félig készül el akkor sem tér vissza hozzá.
• Mozgást még nem képesek ábrázolni.
• Fontos jellemvonás ebben a korszakban a sémák alkalmazása, az alakokleegyszerűsítése, pl. emberi és állati fej egyforma.
• Határozott, biztos vonalvezetés. Egy vonalhúzással bonyolultabb formákat, alakokat is megrajzol. Nem korrigálja rajzait, elégedett velük. Utánozni, másolni, még egyszer ua. lerajzolni nem szeretnek.

Természetszerű ábrázolás vagy szemléleti realizmus (9-15 év)

• A gyermek gondolkodásában egyre jelentősebb szerepet játszik az objektív valóság, a fantázia szerepe pedig csökken.
• Most már valóban azt akarja ábrázolni, amit, s ahogyan lát.
• 8-9 éves korban eltűnik az egocentrikus gondolkodás (pl.: családrajz)
• Kedvelt tevékenységgé válik a másolás, utánzás.
• A rajz többé már nem gyermeknyelv.
• A rajzolási folyamatban is van változás:
• Eddigi határozott ábrázolás helyett sokat korrigál, javít, gyakran elégedetlen a munkájával, a radírozás időszaka.
• Az iskolai elvárások erősen hatnak, felerősítik az önkorrekciós folyamatokat.
• Önkontroll, önkritika erősödése → elégedetlenség → 12-14 évesen sokan felhagynak rajzolással
• Egy–egy témán napokig, hetekig dolgozik a gyermek.

Ennek a korszaknak a sajátosságai:

• A pontos részletezés az egész korszakra jellemző
• Sematikus részletezés → megtanult sémák használata (magunktól)
• Természetszerű részletezés → egyéniesített kivitelezés (megtanulható)
• Individualizáló részletezés → érzelmi hangulatot is kifejezi (nem tanulható)

A 10. életév környékén a távlat helyes ábrázolása

fokozatosan jelenik meg

☺ nagy szerep az iskolai oktatásnak

☺ megjelenik a takarás, elkülönül a talajszint és az ég

☺ a távlat nagyságrendekkel való kifejezése

3. A mozgásábrázolás

☺ Az alakok mozgatása ebben a korszakban válik általánossá

☺ Nem csak ízületekben mozgatja az alakokat, kifejező testtartást is kapnak. (pl.: száguldó lovak)

4. 10 éves kor felett fejlődik a színharmónia iránti

érzékenység

☺ A harsány, erőteljes színezés megszűnik, tudatosabban alkalmazzák a színeket

☺ Egyre gyakrabban grafittal való rajzolás, árnyékolás

5. A másolás

☺ A minták lemásolásához való kedv kialakulása

☺ Sokszor másolópapírral kopíroznak dolgokat, kidolgozzák és mint saját alkotásukat mutatják be

☺ Ezek a munkák a díszítés és kivitelezés sokoldalúságát tökéletesítik.