Pedagógiai, pszichológiai ismeretek

A szocializáció fogalma és színterei

 

A társadalomban elfoglalt helyet és a hozzá tartozó társadalmi jellemzőket az egyén „örökli” és megtanulja; illetve örökli és megtanulja azoknak az eszközöknek a használatát, amelyekkel megtarthatja, illetve megváltoztathatja a társadalomi helyzetét. Ezt a társadalmi tanulást szocializációnak nevezzük. 


A szocializáció az a folyamat, amelynek során az újszülött gyermekből a társas interakciók révén identitással rendelkező személy, egy adott társadalom tagja lesz. 

A szocializációban eleinte rendszerint a családtagok kapnak szerepet, később a kortárscsoportok, az oktatási intézmények, majd a munkahelyi, szabadidős társak, akikkel érintkezve az egyén elsajátítja (megismeri és magáévá teszi) a különböző helyzetekben és tevékenységeknél elvárt viselkedés szabályait, illetve kialakítja az alkalmazásukhoz szükséges készségeket (kompetenciákat). A szocializáció eredményeként ezeket a szabályokat az egyén már nem kívülről érkező előírásként, hanem személyes beállítódásaiból, értékrendjéből következő szerepként éli át. 

A szocializáció ebben az értelemben az egész életen át tartó, jellegzetes életkori szakaszokban meg-megújuló folyamat. Noha sok szempontból meghatározóak a gyermekkori tapasztalatok, a másodlagos vagy harmadlagos (iskolai, munkahelyi, politikai szervezetbeli stb.) szocializáció radikálisan felülírhatja a korábban meghatározónak tűnt személyiségjegyeket. 

Megkülönböztetünk elsődleges szocializációt, amely a társas környezettel való interakcióban történik, és minden későbbi szocializációs folyamat alapja. Az elsődleges szocializáció során alapvető kognitív, verbális, ill. szociális készségek, valamint kulturális, erkölcsi mintázatok sajátítódnak el. 

A társadalmi szerepekkel kapcsolatosan beszélünk másodlagos, pl. erkölcsi, politikai, foglalkozási szocializációról. 

 

A szocializáció színterei: 


  1. 1. Az elsődleges szocializáció színhelye a család.

A családi szocializáció tartalma:


  • A gyermek találkozása a társadalommal.
    • Az intim kapcsolatok működtetésének mintái.
    A kommunikáció képességének kialakulása (elsősorban a nyelvi kommunikáció).
    Az identitás meghatározásának (nem, társadalmi helyzet, vallás, etnikum) alapvető eszköze.
  • Általános életesélyek hagyományozódása: egészség, várható élettartam, várható iskolai végzettség, várható foglalkozás, anyagi helyzet
    A szülő-gyermek kapcsolat kihatása az élet időben távoli szakaszaira (depresszió, infarktus-veszélyeztetettség, stb.)
    Alapvető viselkedési (pl. egészségviselkedési) szokások.

  1. A másodlagos szocializáció legfontosabb színhelye az iskola.

 

Az iskola célja, hogy a tanulók elsajátítsák mindazokat az információkat, készségeket, értékeket, amelyeket a társadalom fontosnak tart. (Nem csak írás-olvasás, hanem pl. kötelességtudat, megbízhatóság, pontosság, stb.)


  • A gyermeknek meg kell tanulnia együttműködnie más gyerekekkel, megfelelnie külső elvárásoknak, kialakítani a viselkedés új szabályait (megosztani másokkal, versenyezni).
    • A társadalmi (családi) előnyök és hátrányok iskolai előnyökké/hátrányokká válnak, az iskolai előnyök/hátrányok pedig ismét társadalmiakká.

  1. Az iskola mellett igen jelentős szocializációs szerepe van a kortárscsoportnak.

 

A kortárscsoport lényege az iskolán kívüli kapcsolat más fiatalokkal (barátok, szomszédság), ami lényegesen különbözik a családi és az iskolai kapcsolatoktól.


Az iskola és a kortárscsoport további lényeges funkciói: 


  • a családi kapcsolatok lazítása,
    • alternatív viselkedési modellek nyújtása,
    • alternatív, nem ritkán ütköző értékek és normák nyújtása,
    • a serdülőnek meg kell tanulnia a számára fontos személyek s intézmények esetleg konfliktusos normáit, értékeit összehangolni.

  1. 4. A tömegkommunikáció is betölt szocializációs funkciót.


A tömegkommunikáció különféle médiumai – tévé, rádió, film, újság, könyvek, hanglemezek, videók, Internet – társadalmi szempontból eltérő csoportokhoz juttatják el ugyanazokat az értékrendeket (pl. ízlés, életcélok, fogyasztási célok), és szerepmodelleket (példaképek, viselkedés). 

 

Ahogy a multinacionális média teret nyer, üzenetei egységesebbé válnak.
A szocializáció során a viselkedés mögöttes befolyásoló faktorait, pl. a bizalom képességét, vagy az ellenséges beállítódást is elsajátítja az egyén. A folyamat eredményeként létrejön az ún. társadalmi tőke, amelybe az anyagi és kapcsolati tőkén kívül pl. az egészség-tőke, az egészségi állapot fenntartásának képessége is beletartozik.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.