Pedagógiai, pszichológiai ismeretek

Biológiai tényezők és a környezeti nevelési hatások kölcsönhatása

Kulcsszavak, fogalmak:

  • Személyiség fejlődése
  • Biológiai tényezők
  • Környezeti hatások
  • Biológiai és környezeti nevelési hatások kölcsönhatása

A biológiai öröklődés: Az öröklődés az a folyamat, amely során az utódokban megjelennek a szülőktől örökölt gének és kromoszómák, ill. ezek kombinációja.

  • Viszonylagos állandóság található az arcvonásokban, a mozdulatokban, a hanghordozásban, a temperamentumban, a kommunikációs szokásokban stb.
  • Mindezek azt jelzik, hogy a személyiség erős biológiai gyökerekkel is rendelkezik.

A gyermek adottságait befolyásolni csakis külső hatásokkal, elsősorban neveléssel lehet.

A biológiai öröklődés és a „minta”; öröklődése az élővilágban mindenütt megtalálható.

Lényege, hogy az utód a fejlődés korai szakaszában a szülőktől, elsősorban az anyától látott és tanult mintákat követi, utánozza.

Az imprinting: Az élet korai szakaszában igen gyorsan végbemenő nem tudatos bevésődési folyamat.

A születést követően az anya-gyerek kapcsolat történései meghatározóak lehetnek, az egész életre nézve.

A környezet: Környezeten értjük az embert körülvevő természeti és társadalmi tényezők összességét, amellyel az ember kapcsolatba lép, az hat rá. Ez a hatás azonban nem egyoldalú, mert az ember is hat környezetére.

  • Két nagy területét különítjük el, a természeti és társadalmi környezetet.

Minden személy beleszületik egy adott természeti, társadalmi környezetbe, amely minden hatótényezőjével együtt jelenik meg az egyén életében.

  • A tényezők első dimenziója az a hely, ahol az egyén él.
  • . A tényezők második dimenziójába maga a település tartozik. 
  • A harmadik dimenzió az adott terület kultúrája. Ide sorolhatók egyrészt a kultúra közvetítő közegei, az iskola, a kulturális intézmények, másrészt a terület értékrendszere, értékpreferenciái, a helyi társadalom normarendszere. 

A területi környezet a légszélesebb kör. Azon környezeti feltételek összessége, amelyek az egyén lakóhelyi és közvetlen helyi környezetén kívül helyezkednek el.

Nevelhetőség: Két fő csoportját lehet megkülönböztetni aszerint, hogy a személyiség fejlődésének tényezői, az öröklés, környezet és a nevelés közül melyiket tartják alapvetőnek. 

Így beszélhetünk egytényezős és többtényezős (a tényezők kölcsönhatását hirdető) elméletekről.

  • Egytényezős elméletek:
  • 1. Az egytényezős elméletek első csoportja az öröklést tartja a személyiségfejlődés meghatározó tényezőjének.
  • A középkori arisztokrácia felsőbbrendűségének, vezetésre való jogosultságának születési okokkal, a “kékvérűség” fogalmával való magyarázata.

Elsősorban vallási alapokon áll a fatalizmus elmélete, amely szerint az egyén személyiségének fejlődése a születés révén végzetszerűen meghatározott.

A XVII – XVIII. században jött létre a preformizmus nevű irányzat, vagyis a csírasejtben benne rejlő kész utódok tana.

A XIX. század második felében, részben a Schopenhauer-féle filozófiai pesszimizmus, részben a biológiai kutatások részben Lombroso „született bűnöző” elmélete eredményeképpen születik meg a biológiai determinizmus nevű irányzat, amely szerint a személyiség fejlődése biológiailag (genetikailag), az öröklésrévén determinált.

  • 2. Az egytényezős elméletek másik csoportja a környezetet tartja a személyiségfejlődés meghatározó tényezőjének.

A milieu-elmélet a XVII. század szenzualista filozófiájának hatására jött létre, felhasználva Locke “tabula rasa” felfogását, valamint Helvetius tanításait.

A szociális determinizmus Lamarck és Darwin XIX. századi, a fajok fejlődését a környezethez való alkalmazkodással és a természetes kiválasztódással magyarázó nézetei hatására alakult ki.

  • 3. Az egytényezős elméletek harmadik csoportja a nevelést tartja a személyiségfejlődés meghatározó tényezőjének.

Ezeket az elméleteket gyűjtőnéven pedagógiai utópizmusnak nevezzük.

  • Többtényezős elméletek:
  • A modern tudományban már igyekeznek kiküszöbölni az egytényezős elméletek nyilvánvaló egyoldalúságát. Ezért jöttek létre a többtényezős elméletek.

A XX. század elején keletkezett a Stern nevéhez fűződő konvergencia-elmélet. Ezen elmélet szerint a személyiség fejlődése két tényező: az öröklődés és a környezetihatások együttműködésének, konvergenciájának eredménye.

A kutatók XX. században megállapították milyen mértékben határozza meg az öröklés, és milyen mértékben a környezet (a neveléssel együtt) a személyiség fejlődését.

Viszont a személyiséget a biológiai tényezők és a környezeti, nevelési hatások együttesen határozzák meg, egymással szoros kölcsönhatásban.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.