Pedagógiai, pszichológiai ismeretek

A nevelő mint modell

A pedagógusszerep

A pedagógusszerep a foglalkozási szerepek közé tartozik. Sok, kulturálisan és társadalmilag előírt viselkedés jellemzi. A pedagógusokkal szemben a szülők, gyerekek, a fenntartó, de a szélesebb társadalmi közeg is szerepelvárásokat fogalmaz meg. Ha ezek nincsenek összhangban, az megnehezítheti a szereppel való azonosulást, illetve a szerepnek megfelelő viselkedést. A mai pedagógusok azzal szembesülhetnek, hogy szerepeik bővültek, hiszen a nevelés és oktatás mellett ma már a fejlesztő, tanácsadó, animátor, adminisztrátor szerep is elvárt.

Gyakran foglalkozunk azzal a kérdéssel, ki a jó pedagógus. Három fő tényezőt emelhetünk ki:

  • Intellektuális viselkedés: A tárgyi tudás mellett lényeges az adott korosztály, a gyermekcsoportok működésének ismerete, ami pedagógiai, pszichológiai tudást is feltételez. A szakmai tudás mellett meghatározó a pedagógus kommunikációja.
  • Módszertan: A nevelés és oktatás sikeressége azon is múlik, hogy egy-egy tananyagot, feladattípust a pedagógus milyen módszerrel sajátíttatja el, hogyan szervezi a foglakozást vagy a tanórát, hogyan kezeli a társas helyzetből fakadó problémákat.
  • Személyiség: Az ideális pedagógusnak gyakran ellentmondó tulajdonságokkal és képességekkel kell rendelkeznie, szinte végtelen a lista. A legfontosabbak: alkalmas-e modellnek, elég szuggesztív-e, vannak-e színészi képességei (tanítás átadási folyamat), hogyan kezeli a konfliktusokat és az agressziót, milyen értékeket és normákat képvisel, mennyire lelkes és motivált, milyen vezető. Emellett a jó pedagógus érett személyiség. 

Az érett személyiség

Az érett személyiség két legfőbb jellemzője: belső kontrollal rendelkezik (ismeri önmagát, ura önmagának, elvégzi a feladatait), és kézben tartja a kapcsolatait (képes építő módon túllépni önmagán):

  • Belső kontroll elemei: 
    • Éntudatosság – ismeri magát, de nem veszik el önmagában:
    • Erősségeit és gyengeségeit ismeri
    • Érti érzelmei okait, ki tudja fejezni, ismeri hatásait
    • Reális az énkép, érti és elfogadja magát
  • Önkontroll – pozitív önkontroll szemben a negatívval: 
    • Megbízható
    • Uralkodik érzelmein, destruktív indulatain
    • Jól küzd meg a stresszel
    • Rugalmas
  • Cselekvés – inkább cselekvő, mint szemlélő: 
    • Vannak életcéljai, és tesz is az elérésükért
    • Felelősséget vállal a tetteiért
    • Sikeresen oldja meg a problémáit
    • Állhatatos az akadályok leküzdésében

Kapcsolatok irányításának elemei:

  • Empátia: 
    • Aktív és előítéletektől mentes
    • Igyekszik megérteni a másikat, és ezt kommunikálja is felé
    • Gyakran megérzi mások gondjait, szükségleteit
  • Kommunikáció: 
    • Mondanivalóját a lehető legérthetőbben fejezi ki
    • Törekszik a nézeteltérések megbeszélésére, megoldás találására
  • Személyközi kapcsolatok: 
    • Közeli kapcsolatokban felelősen vesz részt
    • Nyitott a befolyásolásra (befolyásol és őt is befolyásolják), de csak akkor, ha nem gyakorol másokra és rá sem gyakorolnak kényszert
  • Tágabb környezet: 
    • Van kialakult világképe
    • Társadalmi felelősségérzet jellemzi

A pedagógus kommunikációja

A pedagógus a nyelvhasználatával is modellt nyújt a gyerekeknek, akik a nyelvelsajátítás érzékeny periódusában vannak. Mivel a gyerek a nap nagy részét óvodában tölti, utánzással, azonosulással tanul, alapvető fontosságú, hogy az óvópedagógus milyen nyelvi – kommunikációs mintát ad. Például a nyelvhelyességi hibával beszélő óvópedagógusok a gyerekek nyelvhasználatába is átültetik a hibákat, és nagyon nehezen lehet „visszaállítani” a helyes beszédet.

A kommunikáció során figyelembe kell venni a gyerek nyelvi fejlődését, fontos tudni, hogy mit ért meg a gyerek, mit tud kifejezni és mit nem. Az óvópedagógus a kommunikációjában legyen lényegre törő, konkrétan és világosan fogalmazza meg mondandóját. A kommunikáció dinamikus kétirányú folyamat, ezért fontosak a gyerek viselkedésére adott visszajelzések. A visszajelzések megerősítik a kívánt viselkedést, de mintát is adnak a kommunikációra. A visszajelzések gyakori formája a dicséret. A dicséret hatékonysága több tényezőtől is függ: a gyerek személyiségétől, a helyzet vagy a feladat sajátosságaitól. A hatásos dicséret jellemzői:

  • Konkrét viselkedésre vonatkozik
  • Következetesen alkalmazott
  • Gyakoriságát a helyzet és a gyerek sajátosságai határozzák meg
  • A gyerek korábbi teljesítménye a támpont
  • Hangsúlyozza a fejlődést, de nem csak a teljesítményre, hanem az erőfeszítésre is vonatkozik
  • Spontán, hiteles, változatos
  • A gyerek saját képességeinek, erőfeszítésének, munkájának tudja be a dicséretet
  • A gyerek viselkedése van a fókuszban, nem az, aki mondja

A negatív visszajelzés (szidás) esetében is lényeges kiemelni, hogy a viselkedést minősítsük és ne magát a gyerek személyiségét. A személyiségre tett negatív utalásokként működhetnek. Fontos, hogy a negatív visszajelzést a viselkedés után közvetlenül adja a pedagógus, mert később a gyerek már nem tudja összekötni a helyzettel. Az is fontos, hogy a gyereknek azt is elmondja, hogy mit várt volna a helytelen viselkedés helyett, (nyújtson nekik alternatívát). 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.