A nevelő mint modell

A pedagógusszerep

A pedagógusszerep a foglalkozási szerepek közé tartozik. Sok, kulturálisan és társadalmilag előírt viselkedés jellemzi. A pedagógusokkal szemben a szülők, gyerekek, a fenntartó, de a szélesebb társadalmi közeg is szerepelvárásokat fogalmaz meg. Ha ezek nincsenek összhangban, az megnehezítheti a szereppel való azonosulást, illetve a szerepnek megfelelő viselkedést. A mai pedagógusok azzal szembesülhetnek, hogy szerepeik bővültek, hiszen a nevelés és oktatás mellett ma már a fejlesztő, tanácsadó, animátor, adminisztrátor szerep is elvárt.

Gyakran foglalkozunk azzal a kérdéssel, ki a jó pedagógus. Három fő tényezőt emelhetünk ki:

• Intellektuális viselkedés: A tárgyi tudás mellett lényeges az adott korosztály, a gyermekcsoportok működésének ismerete, ami pedagógiai, pszichológiai tudást is feltételez. A szakmai tudás mellett meghatározó a pedagógus kommunikációja.
• Módszertan: A nevelés és oktatás sikeressége azon is múlik, hogy egy-egy tananyagot, feladattípust a pedagógus milyen módszerrel sajátíttatja el, hogyan szervezi a foglakozást vagy a tanórát, hogyan kezeli a társas helyzetből fakadó problémákat.
• Személyiség: Az ideális pedagógusnak gyakran ellentmondó tulajdonságokkal és képességekkel kell rendelkeznie, szinte végtelen a lista. A legfontosabbak: alkalmas-e modellnek, elég szuggesztív-e, vannak-e színészi képességei (tanítás átadási folyamat), hogyan kezeli a konfliktusokat és az agressziót, milyen értékeket és normákat képvisel, mennyire lelkes és motivált, milyen vezető. Emellett a jó pedagógus érett személyiség. 

Az érett személyiség

Az érett személyiség két legfőbb jellemzője: belső kontrollal rendelkezik (ismeri önmagát, ura önmagának, elvégzi a feladatait), és kézben tartja a kapcsolatait (képes építő módon túllépni önmagán):

• Belső kontroll elemei: 
  • Éntudatosság – ismeri magát, de nem veszik el önmagában:
  • Erősségeit és gyengeségeit ismeri
  • Érti érzelmei okait, ki tudja fejezni, ismeri hatásait
  • Reális az énkép, érti és elfogadja magát
• Önkontroll – pozitív önkontroll szemben a negatívval: 
  • Megbízható
  • Uralkodik érzelmein, destruktív indulatain
  • Jól küzd meg a stresszel
  • Rugalmas
• Cselekvés – inkább cselekvő, mint szemlélő: 
  • Vannak életcéljai, és tesz is az elérésükért
  • Felelősséget vállal a tetteiért
  • Sikeresen oldja meg a problémáit
  • Állhatatos az akadályok leküzdésében

Kapcsolatok irányításának elemei:

• Empátia: 
  • Aktív és előítéletektől mentes
  • Igyekszik megérteni a másikat, és ezt kommunikálja is felé
  • Gyakran megérzi mások gondjait, szükségleteit
• Kommunikáció: 
  • Mondanivalóját a lehető legérthetőbben fejezi ki
  • Törekszik a nézeteltérések megbeszélésére, megoldás találására
• Személyközi kapcsolatok: 
  • Közeli kapcsolatokban felelősen vesz részt
  • Nyitott a befolyásolásra (befolyásol és őt is befolyásolják), de csak akkor, ha nem gyakorol másokra és rá sem gyakorolnak kényszert
• Tágabb környezet: 
  • Van kialakult világképe
  • Társadalmi felelősségérzet jellemzi

A pedagógus kommunikációja

A pedagógus a nyelvhasználatával is modellt nyújt a gyerekeknek, akik a nyelvelsajátítás érzékeny periódusában vannak. Mivel a gyerek a nap nagy részét óvodában tölti, utánzással, azonosulással tanul, alapvető fontosságú, hogy az óvópedagógus milyen nyelvi – kommunikációs mintát ad. Például a nyelvhelyességi hibával beszélő óvópedagógusok a gyerekek nyelvhasználatába is átültetik a hibákat, és nagyon nehezen lehet „visszaállítani” a helyes beszédet.

A kommunikáció során figyelembe kell venni a gyerek nyelvi fejlődését, fontos tudni, hogy mit ért meg a gyerek, mit tud kifejezni és mit nem. Az óvópedagógus a kommunikációjában legyen lényegre törő, konkrétan és világosan fogalmazza meg mondandóját. A kommunikáció dinamikus kétirányú folyamat, ezért fontosak a gyerek viselkedésére adott visszajelzések. A visszajelzések megerősítik a kívánt viselkedést, de mintát is adnak a kommunikációra. A visszajelzések gyakori formája a dicséret. A dicséret hatékonysága több tényezőtől is függ: a gyerek személyiségétől, a helyzet vagy a feladat sajátosságaitól. A hatásos dicséret jellemzői:

• Konkrét viselkedésre vonatkozik
• Következetesen alkalmazott
• Gyakoriságát a helyzet és a gyerek sajátosságai határozzák meg
• A gyerek korábbi teljesítménye a támpont
• Hangsúlyozza a fejlődést, de nem csak a teljesítményre, hanem az erőfeszítésre is vonatkozik
• Spontán, hiteles, változatos
• A gyerek saját képességeinek, erőfeszítésének, munkájának tudja be a dicséretet
• A gyerek viselkedése van a fókuszban, nem az, aki mondja

A negatív visszajelzés (szidás) esetében is lényeges kiemelni, hogy a viselkedést minősítsük és ne magát a gyerek személyiségét. A személyiségre tett negatív utalásokként működhetnek. Fontos, hogy a negatív visszajelzést a viselkedés után közvetlenül adja a pedagógus, mert később a gyerek már nem tudja összekötni a helyzettel. Az is fontos, hogy a gyereknek azt is elmondja, hogy mit várt volna a helytelen viselkedés helyett, (nyújtson nekik alternatívát).