Pedagógiai, pszichológiai ismeretek

Reformpedagógia második szakasza

A második szakasz fő meghatározója, hogy világmozgalommá szerveződik a nemzetközi pedagógiai reformirányzat, azaz Európából áthelyeződik a színtér Amerikába is. A korszak új elemeként jelenik meg a korábbi sokféle gyermekközpontú reformpedagógia motívum szintézisbe foglalásának igénye, és a gyermek közösségi keretek között történő individuális nevelése. Az epocha képviselői; a Waldorf pedagógia, Freinet pedagógiája, a Dalton-terv, a Winnetka Plan és a Jena-terv.

Winnetka-terv:

  • A Winnetka terv kidolgozása Carleton W. Washburne (1889–1968) nevéhez köthető, aki nem alapított saját iskolát, hanem reformját Chicago egyik külvárosában, Winnetkában valósította meg.

  • Washburne két alapvető egységre bontotta a tananyagot:

 

  1. Az általános, illetve a továbbtanuláshoz szükséges ismeretekre. Ide tartozott az írás, olvasás, számolás, földrajzi, történelmi, ipari, gazdasági stb. ismeretek.Meghatározták az ismeretek osztályonként elérendő tudásszintjét, mindenki saját ütemének megfelelően önállóan vagy csoportosan sajátított el, és az az elért eredményeket tesztekkel ellenőrizték.
  2. Alkotó és csoportmunkák alkották, amely során az egyes tevékenységformák kiválasztása a gyermekek egyéni érdeklődésén alapult. Ilyen tevékenységformák voltak a viták, megbeszélések, részvétel az iskolai önkormányzatban és a különböző bizottsá­gokban, színjátszás, iskolai folyóirat szerkesztése, kézimunka, rajz, testnevelés, zene stb.

 

  • Washburne iskolájában is megszűnt a tanár hagyományos vezető és irányító szerepe, sokkal inkább az egyéni és közösségi munka szervezője, a tevékenykedő gyermek tanácsadója, segítője lett.

„Mindenki saját ütemének megfelelően önállóan vagy csoportosan sajátítja el a tudást”

Az alkotó és csoportmunka elvei egészen mások:

  • Az időtartama állandó volt
  • Saját tevékenységforma választás
  • Itt is megszűnt a tanár vezető, irányító szerepe

Jena-terv:

Peter Petersen (1884-1952) német egyetemi tanár és reformpedagógus iskolamodellje a korszak reformpedagógiai törekvéseinek összegző-záró szintéziseként értelmezhető. Petersen 1923-tól a jénai egyetem pedagógia professzora volt, a Jena Plan koncepciót 1924 és 1950 között az egyetemi gyakorló iskolában dolgozta ki és folyamatosan fejlesztette tovább.

 

A hagyományos osztálytermek helyett az önálló tanulás, munka és gyermeki felfedezés ösztönzésére csoportszobákat alakított ki. Megszűntette az évfolyamosztályt, és tízosztályos kísérleti iskoláját osztályok helyett négy alapcsoportra osztotta, amelybe több évfolyamot, kb. 30-40 gyermeket gyűjtött össze:

 

  • Alsósok csoportja, az 1–3. iskolai év tanulói (7–9 évesek).
  • Középső csoport; a 4–6. iskolai év tanulói (10–12 évesek).
  • Felsősök csoportja; a 6–8. iskolai év tanulói (12–14 évesek)
  • Ifjúsági csoport, a 8/9–10. iskolai év tanulói (14–16 évesek).

Az egyes csoportokba a tanulók általános érettségük, nevelődési szintjük alapján (testi fejlettség, magatartás-viselkedéskultúra, erkölcsi tulajdonságok stb.) kerültek.

Parkhurst iskolájához hasonlóan itt sincs bukás. A nevelés a közösségben és a közösség számára történik, aminek célja: a gyermeki individualitás közösségi személyiséggé formálása. (Németh 1996)

A diákok a hagyományos órarend helyett „ritmikus hetirend” szerint tanultak. A művelődési alapformák megvalósítása sokféle pedagógiai helyzet keretében történik; beszélgetés, játék, munka és ünnep. A korábbi koncepciókhoz hasonlóan itt is megszűnt a hagyományos tanárszerep, a pedagógus a csoport vezetője, a tanulócsoport tagja. Az oktatás új tartalmi elemekkel gazdagodott, azaz a gyerek el tudjon igazodni a világban, a dolgokat, jelenségeket és önmagát is megértve alkotó módon tevékenykedjen.

A tanterem iskolai lakószoba és munkaterem is egyben különböző tevékenységterekkel. Jellemző a természetes, öntevékeny tanulás során a sokfajta munkaeszköz használata, a tantárgyi kereteken túllépő projektorientált oktatás, a tanulás individuális, ill. az egyéni fejlődési szempontok alapján történő differenciálása, a Freinet-technikák és a Montessori eszközök használata, valamint a fogyatékos gyermekek integrációja. (Németh–Skiera 2003)

 

Készítette: Világos Dorina Karolina

Vacsora Kitti

Tóth Vanessza Jolán

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük