A nevelés fogalma:
Egy folyamat, mely egy alacsonyabb szintről egy magasabbra juttat el. Személyiségre irányuló, ismeretelsajátítás közben kialakuló viselkedésváltozás, a képességek kibontakoztatása, a személyiség formálódása, értékközvetítés. Intézményesített szocializáció, amely a személyiséget a társadalom létezéséhez nélkülözhetetlen erőforrássá alakítja. A társas hatásokat célirányos, tervezett, szervezett, ellenőrzött, szakszerű, módszeres formában alkalmazza. Céltudatos személyiségfejlesztés, egész életre kiterjed, pozitív változást igyekszik elérni. Érték átadó folyamat, tudatos és tervszerű beillesztés egy adott kultúra közegébe, ami lehet spontán vagy tervezett.
Érték: ami hozzájárul az egyén önfejlesztéséhez, és a közösség fejlesztéséhez; a társadalmi változásokkal együtt változnak, történelmi korokként más és más
Nevelési cél: annak kitűzése, hogy a felismert és megfogalmazott társadalmi szükségletek eléréséhez milyen értékekkel rendelkező személyt akarunk nevelni, aki művelt, öntevékeny, magatartásában egyetemes értékeket követő szociális személyiséggé váljon.
A célban mindig megfogalmazódik az értékrendszer, amit befolyásol: az államberendezkedés jellege, gazdasági tényezők, szociokulturális tényezők, média, nevelői személyiségjegyek
Cél: a tevékenység várható eredményeinek előrehozott képzete→befolyásolja a magatartást
Történeti változások:
- Spárta: engedelmes, edzett katona
- Athén: test és szellem harmonikus egysége
- középkor: erkölcsös és vallásos élet, előkészület a túlvilági boldogságra
- reneszánsz: univerzális ember
- felvilágosodás: hasznos ismeretek
- XIX-XX. század: erkölcsösség, műveltség, sokoldalúság
- napjainkban: művelt, szuverén, érdekeit objektíven érvényesíteni tudó, öntevékeny, magatartásában egyetemes értékeket követő személyiség kialakítása
Nevelési cél akkor érvényes: ha törvényes, ellenőrizhető, megvalósítható; megfogalmazását a nevelési gyakorlat empirikus vizsgálata előzze meg!
a) Formális célok: bizonyos szervezetek által megfogalmazott normák (politikai, egyházi)
b) Informális célok: egyes nevelők szubjektív céljai, melyek a nevelők viszonylagos szabadságától függően valósulnak meg a nevelésben
A nevelés folyamata
Az a folyamat, melyben a pedagógus által irányított gyermeki tevékenységrendszer fejleszti az egyén képességeit. A fejlesztő hatások révén kialakul értékrendszere, személyisége, amelyek lehetővé teszik számára az egyéni és társadalmi feladatok megoldását.
A folyamat során történik:
- személyiség fejlesztése
- magatartásformák kialakítása
- személyiség erkölcsi, művelődési, életmódbeli és esztétikai szokásainak megerősítése
- minták interiorizálása
- meggyőződések kialakítása
A nevelési módszer fogalma:
Módszer: görög meta+hodosz szavak összetétele = valami felé vezető út.
Nevelési módszer: a kitűzött nevelési cél elérésének érdekében alkalmazott eszközök és eljárások, melynek célja a tanuló magatartásának, beállítottságának, cselekvési indítékainak megszilárdítása vagy megváltoztatása, pozitív tevékenységekre késztetés, a negatív hatások kiküszöbölése. Tervszerű eljárás a valóság egy meghatározott területének feltárására. A nevelési eljárás a módszer konkretizálása.
A nevelés tárgya: a személyiség, azzal a céllal, hogy az egyén ezáltal alkalmassá váljon a környezetével egyensúlyt fenntartó viselkedésre
Nevelési eszközök: a gyermekek fő tevékenységformáit jelentik→játék, tanulás, munka, sport, szabadidő stb.
Nevelési fogás: módszerek és eszközök alkalmazásának módja
A nevelés tartalmi jegyei: fejlődés, fejlesztés, hatás, tervezés, irányítás, tevékenység
A nevelés fejlesztő hatása:
- tervszerű: intézményes, meghatározott célja van, tudatos eljárásmódokat alkalmaz az elérésére
- spontán: intézményen kívüli hatás, minden környezeti tényező, amellyel az egyén kapcsolatba kerül
A spontán hatás mindig kihat az intézményesre, erősíti vagy gyengíti azokat.
Módszert meghatározó tényezők: nevelési cél, nevelési feladat, tanulók életkora, értelmi képessége, tanár személyisége, pedagógiai kulturáltsága, felkészültsége, tanár vezetési stílusa, pedagógiai szituáció és annak tartalma
Nevelési módszerek jellemzői:
- a nevelés céljait és feladatainak megvalósítását szolgálja
- módszerválasztásnál figyelembe kell venni a tanulók személyiségét, egyéni és életkori sajátosságait
- a módszernek rugalmasnak kell lenni
- együttesen, rendszerként kell kifejteni a hatásukat
A nevelési módszerek formái a nevelési folyamatban betöltött szerep szerint:
1. Meggyőzés, felvilágosítás, tudatosítás módszere:
– oktatás valamennyi módszere
– példa, példakép állításának módszere
– bírálat, önbírálat módszere
– beszélgetés, felvilágosítás módszere
– előadás, tájékoztatás, vita módszere
2. Tevékenység megszervezésének módszere:
– követelés, megbízás, ellenőrzés módszere
– verseny, játékos módszerek
– oktatás, gyakorlás módszere
3. Magatartásra ható módszerek:
– ösztönzés, serkentés, ígéret, helyeslés, biztatás, elismerés, dicséret, jutalmazás
– kényszerítő módszerek, felszólítás, parancs, büntetés
– gátlást kiváltó módszerek, felügyelet, ellenőrzés, intés, fenyegetés, tilalom, átterelés,
elmarasztalás
A nevelési stílus fogalma:
Pedagógus és tanulócsoport kapcsolatának hosszabb időn át érvényesülő alaptónusa, amely sokban meghatározza a pedagógiai hatás érvényesülésének esélyeit, a tanulók és a pedagógus közérzetét.
Nevelési stílusok (Kurt Levin):
- tekintélyelvű (autokratikus): egyedül vezet, döntéseit egyedül hozza, a csoport tagjai alig vagy egyáltalán nem vehetnek részt a döntésben. Módszere: utasítás, parancs. Következmény: gyerekek visszahúzódóak, önállótlanok, nagyfokú az elfojtás.
- demokratikus: döntés előtt megvitatás, csoport véleményét figyelembe veszi. Módszere: kompromisszumkeresés, vita, meggyőzés. Következmény: gyermekek nyitottak a problémákra és megoldásukra, kialakul egyéniségük, szociális érzékenységük.
- Laissez-faire (ráhagyó): vezetés hiánya, anarchia, a csoport tagjaiból kivált informális vezetők döntenek.
A nevelői attitűd fogalma
Attitűd: valamely tárggyal, személlyel, jelenséggel, szituációval, emberek csoportjával kapcsolatos értékelő beállítódás, amely viszonyítási alapul szolgál, aminek alapján az egyén véleményt alkot, viselkedik, viszonyul.
Összetevői:
- kognitív összetevő: tudás, ismeret szintje
- érzelmi, affektív összetevő: érzelmi értékek, viszonyulás az attitűd tárgyához
- viselkedéses szint: hogyan viselkedünk az attitűd tárgyával
A nevelői attitűd formái emocionális klíma és viselkedés irányítása szerint (Ranschburg Jenő):
1. Következetes (meleg – korlátozó):
– kontroll alatt tartja a gyermek viselkedését
– elvárja a kérés tejesítését a gyermektől
– a gyermeknek szüksége van a korának megfelelő vezetésre
– szeretetteljes bánásmód
– van ideje meghallgatni a gyermeket
– segíti a gyermek személyiségének kibontakozását
2. Tekintélyelvű (hideg – korlátozó):
– a gyermek feleljen meg az elvárásoknak, a korlátokat ne lépje át
– szabályoknak engedelmeskedjen
– gyermek véleményét nem tartja tiszteletben
– érzéseire, érzelmi szükségleteire nem figyel
– engedelmesség fontosabb, mint a jó kapcsolat
– nincs ideje meghallgatni a gyermeket
– korlátozottan fejezi ki szeretetét
– szabályok okát, célját nem magyarázza, de elvárja elfogadásukat
3. Elhanyagoló (hideg – engedékeny):
– nem vagy alig kontrollálja a gyermek viselkedését
– nem próbál javítani
– a gyermek azt tesz, amit akar
– nincs ideje figyelni, meghallgatni a gyermeket
– dicséret, biztatás nincs
– érzelmi szükségleteire nem figyel, elhanyagolja
4. Megengedő (meleg – engedékeny):
– nem próbálja korlátozni a gyermek viselkedését
– sok választást kínál irányítás-vezetés nélkül
– próbálja meggyőzni, de nem dönt helyette
– szeretetteljes bánásmód
– gyermek személyiségének tiszteletben tartása
– figyelemre, meghallgatásra van ideje