A világgazdaságban a termelés, a szolgáltatások és a fogyasztás az országhatárokat átlépve, világszinten szerveződik. Alapját az egyes országok piacgazdaságként működő nemzetgazdaságai adják.
Korunk világgazdasága már nem a nemzetek szintjén szerveződik, ezért globális világgazdaságról beszélünk. A globalizáció az információ, a tőke, az áruk, a szolgáltatások, valamint az értékrendek, szokások nemzetközi, világot behálózó áramlása, mely a ’70-es évek világgazdasági korszakváltásának következménye.
Kialakulásának számos oka van. A ’70-es évek kőolajár-robbanásai hatására drágult a termelés, nőttek az árak, emiatt az ipari tömegtermelést nem lehetett folytatni. Megváltoztak a fogyasztói szokások is. A fogyasztók új, egyedi termékeket igényeltek. A munkabérek drágulásával nőtt a termelés előállításához szükséges vagyon is. A szaktudást, a tőkét, a K+F-et, magas szintű technológiát igénylő ágazatok váltak elsődlegessé. A vállalatok számára fontossá vált a gyors alkalmazkodóképesség és a költségcsökkentés, ezzel pedig megindult a termelés részfolyamatainak széttelepítése. Ezek a TNC-k, vállalatok, amelyek tevékenysége átlépi az országhatárokat. Központjuk egy adott országban van, máshol viszont leányvállalatokat hoztak létre. Elterjedésükkel a termelés részekre bomlott. Pl. részegységgyártást ott végeztetnek, ahol nagyszámú, olcsó, betanítható munkaerő áll rendelkezésre, míg a fejlesztéseket a legképzettebb munkaerőt tömörítő logisztikai központokban végzik.
A szolgáltatások telepítő tényezői elsősorban társadalmi jellegűek, pl. fogyasztópiac, infrastrukturális háttér.
A TNC-k profitmaximalizálásra és költségminimalizálásra törekszenek.
A gazdasági termelés feletti ellenőrzési joguk több nemzetgazdaságra terjed ki. Rugalmas termelés jellemzi; képesek kihasználni az egyes országok, régiók eltérő természeti és társadalmi-gazdasági adottságaiból származó előnyöket, ill. gyorsan alkalmazkodnak a világpiac kihívásaihoz. Egységeik informatikai összeköttetésben vannak, közöttük azonnali és gyors az információáramlás. Sokat költenek K+F-re, marketingre és reklámra. Az anyavállalatokban hozzák a fő döntéseket, itt végzik a piackutatást, valamint a K+F többségét, továbbá a logisztikát. A termelés a leányvállalatokban folyik, telephelyeiket, ha úgy adódik, változtatják. Működésük átalakítja a fogyasztói szokásokat, ezáltal hatalmas szerepük van a világkereskedelemben. A TNC-k a legnagyobb működőtőke-beruházók.
Létrejöttükkel a termelés, a fogyasztás, az értékesítés és az emberi kapcsolatok is világméretűvé váltak. Lassanként csökkent az állam szerepe, mely biztosítja a tőke, az áruk, a szolgáltatások és az információk szabad áramlását. Egyre nagyobb szerep jut a regionális gazdasági integrációknak (kedvezményes vámövezet, szabadkereskedelmi övezet, vámunió, közös piac, gazdasági unió, pénzügyi unió, politikai unió). Alapját jelenti a kommunikációs és információs technológia fejlődése. Felértékelődik általuk a pénztőke, a logisztika és a szolgáltatások szerepe.
A globalizáció mindazonáltal negatív hatásokkal is bír, amelyek megítélése erősen megosztja a világot.