– Irodalmi korszakok= stíluskorszakok
– Közös stilisztikai sajátosságok (STÍLUSJEGYEK) több alkotót kötnek össze
– Egy-egy új stílusirányzatot történelmi, társadalmi, gondolkodásbeli változás indít el
Főbb stíluskorszakok a magyar irodalomban
1. Középkor:
– ideje: első szövegemléktől – XVI. sz.
– jellemzők: – latin nyelvi hatás
– ősi beszélt magyar
– népköltészet
– tömörség (Halotti beszéd)
– alliteráció (Ómagyar Máris siralom: Világnak világa, virágnak virága)
– rímek
– kódexek nyelve nehézkes (kivéve: Érdy-kódex)
2. Reneszánsz:
– ideje: XVI. sz. második fele
– jellemzők: – antikizálás
– szépség-harmónia ábrázolása
– természeti metaforák alkalmazása (virág, galamb)
– képviselő: Balassi Bálint: díszítőelemek halmozása, , virágénekek
pl: „Jó illatú piros rózsám, gyönyörűszép kis violám.”
3. Barokk:
– ideje: XVII – XVIII. sz. vége
– cél: erős hatás elérése, meggyőzés
– jellemzők: – látomásos túlzások
– formai bravúr
– pompás díszítő metaforák
– hősi pátosz
– körmondat
– képviselők: Pázmány Péter, Zrínyi Miklós, Gyöngyösi István
4. Rokokó:
– ideje: XVIII. sz. vége
– jellemzők: – játékosság, könnyedség, derű, életöröm
– aprólékosság, kecsesség, finomság, idilli hangulat
– miniatűr kultusz (apró, kicsi dolgok iránti vonzódás)
– képviselő: Csokonai Vitéz Mihály
5. Klasszicizmus:
– ideje: XVIII. sz.
– jellemzők: – ókori minták követése
– stiláris fegyelem
– didaktikus (tanító) műfajok
– egyszerű képek, szókincs gazdagság
– időmértékes versritmus, pátosz
– mondatok megformálásában az ésszerű formanyelv
– képviselők: Csokonai V. M., Batsányi János, Berzsenyi D., Kazinczi F., Virág Benedek
6. Romantika:
– ideje: XIX. sz.
– jellemzők: – felfokozott személyesség, egyéniség kultusz
– ihletegység, látomás
– klasszikus mértékek felbomlása, egyéni szóalkotások, merész képzettársítások
– zenei nyelvhasználat, színek pompája
– képviselők: Vörösmarty Mihály, Arany János, Jókai Mór, Petőfi Sándor
7. Népies-realisztikus:
– ideje: századforduló
– párhuzamos a romantikával
– jellemzők: – egyszerű, természetes, közérthető
– élőbeszédszerű, jambikus ritmika
– képviselők: Petői Sándor, Arany János (stílusforradalom)
8. Realizmus:
– ideje: XIX. sz. vége
– jellemzők: – párbeszéd, szabadfüggőbeszéd
– valósághű ábrázolás, mindennapi beszéd épül be az irodalomba
– képviselők: Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond
9. Naturalizmus:
– ideje: XIX. sz. vége
– cél: dokumentumszerű leírás, az élet sötét, kegyetlen oldalának (mélyszegénység, túlfűtött erotika, prostitúció, gyilkos ösztönök) megmutatása
– jellemzők: – egyenesbeszéd
– mindennapi nyelvformák
– képviselő: Móricz Zsigmond,
10. Szecesszió:
– ideje: századforduló
– jellemzők: – kiábrándulás, változtatni akarás
– feltűnő dekorativitás!
– zeneiség, stilizálás
– rímek, alliterációk, jelzőhalmozás
– növényi orlamentikát idézik a mellérendelő mondatok kígyózó fonalai
– képviselő: Ady Endre, Kosztolányi D., Babits Mihály (Esti kérdés)
11. Impresszizmus:
– ideje: 1890-es évek
– szemléletében hasonló a szecesszióhoz
– pillanatnyiság, érzéki benyomások
– jellemzők: szóképek, jelzők, jelzős szerkezetek, nominális stílus
– képviselők: nyugatosok: Krúdy Gyula, József A., Szabó Lőrinc
12. Szimbolizmus:
– ideje: 20. sz. eleje
– világ rejtett összefüggéseit keresték
– jellemzők: – szimbólumok, sejtető képek, látomásosság
– átalakítják a mondatszerkezeteket
– képviselők: Ady Endre, Babits Mihály
– Ady átfogó szimbólumrendszert hoz létre: Ős Kaján, Egy disznófejű Nagyúr