In Horatium, A lírikus epilógja, Cigány a siralomházban, A gazda bekeríti házát, A sziget nem elég magas, Mint különös hírmondó, Jónás imája
Babits Mihály (1883-1941)
A klasszikus modernség költője, az avantgárd irányzatok közül az expresszionizmus hatása jelenik meg költészetében.
Poeta doctus ’tudós költő’
Széleskörű műveltségre tett szert, beszélt latinul, görögül, angolul, franciául és németül, kiemelkedő filozófiai műveltsége – elsőként fordítja, népszerűsíti Henri Bergson filozófiáját (Teremtő fejlődés; intuíció, szubjektív-objektív idő)
Jelentős szerepet tölt be az irodalmi életben a XX. század elején, mint a Nyugat szerkesztője (1929-től 1941-ig, halálával megszűnik a lap), a Baumgarten-díj kurátora
A szélsőjobboldal, a nácizmus megerősödésének ellenében a keresztény európai értékek szószólója, ezt a célt szolgálja Az európai irodalom története, 1936, és az Amor sanctus (Szent szerelem himnuszai) című fordításkötete, mely a középkori himnuszköltészet gyűjteménye.
Hitvallása Az örökkék ég a felhők mögött címmel 1924-ben jelent meg a Nyugatban, 1925-ös Sziget és tenger c. kötetének nyitó darabja: elköteleződik az egyetemesség, a humanizmus, a művészet, az esztétikum és az etikus élet mellett.
Költészetét három részre tagolhatjuk: sokszínűség, esztétikum; etikai elkötelezettség; egyéni felelősség (az írástudóké!)
1. „Díszesbogár” korszak
Levelek Irisz koszorújából (1909)
Legelső verseskötete
Írisz a szivárvány istennője = sokszínűség: formában és témában egyaránt
időmértékes, magyaros és modern verseket is ír; témái a klasszikus értékektől a modern nagyvárosi élet jelenségéig ível
A költő célja:
a teljesség megragadása
az örökös változás
Babits ebben az időben a l’art pour l’art jegyében írta verseit
szecessziós, impresszionista és szimbolista stílusjegyek
In Horatium (1904)
A verseskötet nyitóverse
esztétizáló szemlélet
a cím jelentése: Horatius ellen
Horatius elvei:
aurea mediocritas ’arany középút’
sztoikus filozófia – a világ szabályaihoz alkalmazkodni kell
carpe diem ’élj a mának’
memento mori ’emlékezz a halálra’
minden napodnak legyen értelme
Horatius szerint az effajta magatartás biztosítja a belső szabadságot.
Horatius ellen
Babits a versben a megelégedéssel (arany középút) szembemenve a soha-meg-nem-elégedést hirdeti.
A művészetben a legfontosabb a folyamatos megújulás (formai és tartalmi), amely a hagyományos és az új összekapcsolódásával történhet.
a hagyomány nyelvén mond ellent a hagyománynak
szembemegy Horatiussal, de kapcsolódik is a horatiusi hagyományhoz
neoklasszicista vers
egyszerre klasszikus és modern: a klasszikus forma modern tartalommal és formával találkozik
időmértékes verselésű – alkaioszi strófa
Horatius által gyakran alkalmazott
gyakori klasszikus utalások => a vers befogadói valóban beavatottak lehetnek
Az első négy sor
Horatius-idézet
a római pontifexek által használt felszólítás átvétele: az induló költő a beavatott kevesek szószólója kíván lenni= arisztokratikus szemlélet
a LÉ a kiválasztottak költője, szándéka az újítás
a vers befogadói csak beavatottak lehetnek
a múzsák papjaként szól a tömeghez
szakrális költőszerep
versírás=szent tevékenység
a horatiusi példa követése
Cél: változás, újítás:
a görög természetfilozófiát idézi meg:
a világ folytonosan újjászületik, változik
„főnix világunk”- metafora fejezi ki
a vers természetmotívumai
milétoszi filozófusok őselemei, melyeket a szüntelen változás, egymásba alakulás jellemez
minden ciklikus körforgásban van
„Thanatosz” (halál), „Aiolosz” (szél) említése
Hérakleitoszi dialektika
Panta rhei ’minden folyik’
az egyetlen állandó maga a változás
„Nem léphetsz be kétszer egy patakba”
Hérakleitosztól idéz
a látszólag nyugalomban lévő dolgok is folytonos változásban vannak
„folytonfolyású”
Újítás igénye: (kettős ars poetica)
hagyomány újjáértelmezése, új összefüggések megalkotása
hagyomány megkerülhetetlensége, megtartása
A lírikus epilógja (1904)
A kötet záróverse – keretbe foglalja
Ellentét a vágy és a megvalósítás lehetősége között
az In Horatiumban leírtak kudarca
A kint-bent ellentétpárra épül
A lírai én csak önmaga határait képes kijelölni
Olvasható az In Horatium ellenverseként
In Horatium: világ sokszínűsége, folytonos változása
A lírikus epilógja: a világ megismerhetetlen
=> a költői hitvallás többféle megközelítés együtteseként fogható fel
szubjektivitás külső látószögű cím, tárgyias hangnem
A világ megismerhetetlen – az ember korlátokba ütközik
„Csak én birok versemnek hőse lenni”
saját világomból nem tudok kilépni= a schopenhaueri filozófia nyomán: egyszerre vagyok alany és tárgy, amit megismerek, azt csak önmagamon keresztül tehetem, vagyis valójában nem ismerhetem meg, csak önmagamat.
a megismerés szubjektív
„Vak dióként dióban zárva lenni”; „börtön”
az énen kívüli világ megismerése nem terjed túl az önmegismerésen
bezártság érzet (magába és a világba)
„én vagyok az alany és a tárgy”
megismerő = megismerhető
Schopenhauer: a világ csak látszat, csak magunk vagyunk megismerhetőek
„ómega s az alfa”= kezdet és vég
szócsere => körkörösség
kötött szonettforma
kötöttség, bezártság
2. Fordulat Babits költészetében
megéli a háborút, ellenzi => fordulatot hoz a költészetében: a háború ellen emel szót, az esztétikum helyébe az etikum lép
„Trombitahang” korszak – háborús költészete (Húsvét előtt; Fortissimo)
egyre inkább erkölcsi alapozásúvá válik
3. A húszas és harmincas évek költészete (út a prófétaszerephez)
két verseskötete ebben az időszakban:
Sziget és tenger (1925)
Az istenek halnak, az ember él (1929)
átmeneti válsághelyzet a költészetében
a költő felvállalja a szegény, szenvedő emberiség sorsával való azonosulást
a versbeszélő önmagát közvetítőként határozza meg:
erkölcsi értékek őrzője a barbár világban
homo moralis ’erkölcsös ember’
Az esztétikai nézőpontnál fontosabb lesz az erkölcsi
Cigány a siralomházban
Az istenek halnak, az ember él kötet ars poeticája
Címe Vörösmarty – A vén cigány c. versére utal
itt a LÉ még bízott egy költő számára szabad világ eljövetelében
ezzel Babits szembemegy
A versbeszélő a halálraítélttel azonosul
megrendült a hite a költészetben
siralomház=világ
háború nyomora
Összegző ars poetica (visszatekintés)
Idő- és értékszembesítő vers
3 idősík
„hajdan” (kezdetek)
a teremtéshez hasonlítja a költészetét
esztétikus, szecessziós, keveseknek szóló költészet
„később” (a nagy háború alatt)
„trombitahang” – expresszionista hatás
háborúellenes költészet
„ajkaimon” – belülről fakad
„ma már” (húszas évek)
„könny” – tehetetlenség
elbizonytalanodás
elutasítja lírájának két korábbi változatát („Hess, hess”)
nem folytatható a nyomorú világban
csak a „könny” marad
Schopenhauer: az egyetlen járható út a részvét
költészet lényege: együtt érezni az emberiséggel, részvét és sajnálat
A sziget nem elég magas
Sziget és tenger” (1925) c. művében jelenik meg
befelé fordulás, elkülönülés
nem lehet elmenekülni a világ nyomora elől
Magyaroszág és a világ = ártér
talán majd a jövő szebb lesz
„uj és szebb Atlantisz”
sziget = elzárkózás a világ barbarizálódásától
A gazda bekeríti házát
Alcím: Új barbár század jövetelére
„léckatonák” => kerítés=tudás védelme
új költői szerep: értékőrzés, kultúra őrzése
„ódd / a magvat ami megmaradt”
„A Régi jobb volt!”
Heidegger: önmagunkat a világban való létezésünkkel és róla való gondoskodásunkkal határozzuk meg
4. A prófétaszerep kialakulása
nem elég részvétet nyilvánítani
a világ elől menekülni bűn
katolicizmus és betegségének hatása
5. Prófétaszerep vállalása
a költő a művészetet küldetésként fogja fel
figyelmezteti az embereket a rettenetes idők eljövetelére
Mint különös hírmondó… (1930)
Versenyt az esztendőkkel c. 1933-as kötetében jelent meg
Cím: hiányos => feszültség
„különös” => a hírmondó olyat mond, amit mindenki tud
a hírmondó elvonul az emberi világtól, nem tudja, benne mi történik
„ősz van”: tél=hanyatlás előtt
hír két jelentésben:
történések, a civilizáció hírei
esetleges, múló
a költőt nem érdeklik
a természet változása: „Isten versének ritmusa”
örök
A költő a múló barbár világgal szemben az örök erkölcsi normák őrzője
6. A prófétaszerep értelmezése: Jónás könyve (1937-1938)
parafrázis: bibliai Jónás könyvének újraírása
életmű összegzése, lezárása
szellemi önéletrajz
magát Jónás prófétával azonosítja (kikényszerített szerepvállalás)
Ninive: bűnös világ, pusztulás felé tart – párhuzam a saját korával
Jónás (Babits) küldetése: figyelmeztetni az embereket, hogy az erkölcsi romlás felé haladnak
küzdelem a prófétaszerep elfogadásával/értelmezésével
konklúzió: a ránk bízott feladatot vállalni kell, csak Isten láthatja, mi az értelme létünknek
a tett az emberé, az ítélkezés Istené
Jónás imája (1939)
Babits haláláig vállalja a küldetését
„hűtlenek a szavak”
nyelv otthonosságából való kiesés, elnémulás miatti elkeseredés (gégerákja volt)
Önmagát leleplezi:
Azonosítja saját életútját Jónáséval
E/1-ben íródott: személyesebb, közelibb
A költői beszédet a létezés alapjának tekinti
Befejezés:
Babits költészetének változása, válaszai a történelmi helyzetekre például szolgálhat minden kor értelmiségi gondolkodójának, minden olyan embernek, aki hisz az egyetemes európai értékekben.