- Nehéz helyzetbe került ország
Mo. számára a kilátások kedvezőtlenek voltak → az antant a nemzetiségi törekvések mellé állt
A nemzetiségi vezetők a nemzeti álmok megvalósítását, a saját ország gyarapítását ígérték.
Ezzel szemben a magyar vezetés a háborús szenvedésekért kárpótlást nem ígérhetett.
Miközben a magyar elit kezéből kicsúszni látszott az irányítás, a nemzetiségi vezetők egyre határozottabban irányították az eseményeket.
Segítette őket, hogy az anyaországaik az antant szövetségesei voltak.
A bolgár kapituláció után délről franciák és szerb hadseregek közeledtek. Keleten a románok álltak készenlétben Mo. elfoglalására.
- Az őszirózsás forradalom
- október 25-én megalakult ellenzéki erőkből (Függetlenségi és 48-as Párt – Károlyi Mihály, Országos Polgári Radikális Párt – Jászi Oszkár, MSZDP) a Magyar Nemzeti Tanács, vezetője Károlyi Mihály.
A Nemzeti Tanács programja:
- A háború azonnali befejezése
- Demokratikus jogok (pl. választójog) kiterjesztése
- Földreform
1918 október 31-én győzött az őszirózsás forradalom.
Károlyi Mihályt kinevezte József főherceg miniszterelnöknek.
III. A Károlyi-kormány
Belpolitikája:
Első intézkedései a köztársaság kikiáltása, a polgári szabadságjogok kiterjesztése.
Bevezették az általános választójogot. (férfiak 21, a nők 24 éves koruktól választhattak).
Az országot hivatalosan Magyar Népköztársaságnak nevezték.
Az ellátás javításában nem sikerült eredményeket elérnie a kormánynak, ezért csökkent a népszerűsége.
A megkésve kiadott földosztásról szóló törvények nem jutottak érvényre.
Külpolitikája:
A háborús vereségek következményeinek a megoldását az antant elvárásainak megfelelő politikában és a nemzetiségieknek nyújtandó széles körű autonómia biztosításában látta a kormány.
Az antant tartva a bolsevik forradalom elterjedésétől nem a széles demokráciát, hanem a bolsevizmust feltartóztatni képes államot részesítette előnyben.
Károlyi nem ismerte fel, hogy a béketárgyalásokra az antant szövetségeseként a szerb, a cseh és a román állam kész helyzetet akarnak teremteni.
Az 1918. november 3.-i padovai fegyverszünet nem tért ki Mo-ra, ezért Károlyi Belgrádba utazott, hogy tárgyaljon a feltételek pontosításáról. Itt kiderült, hogy Károlyi nem számíthat támogatásra.
Az országot a Maros vonaláig megszállták az antant erők.
Károlyi nem változtatott politikáján, annak ellenére sem, hogy a szerbek, a románok és a csehek is hódító szándékkal vonulnak be a magyarországi területekre, az antant jóváhagyásával.
- A területvesztés
A magyar hadsereg újjászervezésére, megerősítésére nem tett hatékony lépéseket a Károlyi-kormány.
A katonák hajlandóak lettek volna harcolni az ország területi egységéért, de Károlyi kerülte a katonai konfliktusokat, mert nem akart szembe kerülni az antanttal.
A régi tisztekkel nem akart együttműködni a kormány.
Az antant újabb és újabb területek elszakítását hagyta jóvá.
Masaryk kérésére az antant jegyzékben szólította fel Mo.-t a Felvidék és a Kisalföld északi részének átadására.
A román nemzetiségi vezetők kimondták egész Erdély csatlakozását Romániához, Gyulafehérváron.
Károlyi megkésve elfogadta az ellenállás gondolatát, a védelem megszervezésének szükségességét. De már késő volt, mert nem állt rendelkezésre katonai erő.
A külpolitikai kudarcok aláásták Károlyi és a polgári berendezkedés tekintélyét az országban.
A kormány eredménytelen külpolitikája hozzájárult a demokrácia helyett a mindenre megoldást ígérő bolsevik típusú diktatúra utáni vágyakozást.