Pedagógiai szakszolgálati tevékenység 

(jelenleg ide rendelt tevékenység a koragyermekkori intervenció a köznevelés intézményrendszerében)

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény, tíz pedagógiai szakszolgálati tevékenységet sorol fel. Ezek országos hálózatát a 2013 februárjában életbe lépett 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet (szakszolgálati rendelet) határozza meg. 

A tíz pedagógiai szakszolgálati feladat a köznevelési törvény alapján:

1. a) a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés, oktatás és gondozás,
2. b) a fejlesztő nevelés,
3. c) a szakértői bizottsági tevékenység,
4. d) a nevelési tanácsadás,
5. e) a logopédiai ellátás,
6. f) a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás,
7. g) a konduktív pedagógiai ellátás,
8. h) a gyógytestnevelés,
9. i) az iskolapszichológiai, óvodapszichológiai ellátás,
10. j) a kiemelten tehetséges gyermekek, tanulók gondozása

 

A koragyermekkori intézményi ellátórendszer résztvevői

A koragyermekkori ellátást nyújtó ágazatok képviselői, az egészségügyi, a köznevelési, a szociális és gyermekvédelmi és az egyéb szereplők azok, akik a gyermek fogantatásától az iskolába lépésig kísérhetik és szolgáltatásaikkal segíthetik a gyermeket és családját. Annak ellenére, hogy a hatályos jogi szabályozás az óvodába járó gyermek esetén nem biztosítja a korai fejlesztést, a tágan értelmezett koragyermekkor az iskolába lépésig terjed, így az ágazatok szolgáltatásait összegző áttekintéskor az óvoda is a szolgáltató intézményrendszer része.

 

A koragyermekkori intervenciós rendszer szereplői (Kereki, 2014)

 

A koragyermekkori ellátórendszer ágazati szereplői a folyamat különböző szakaszaiban nyújtják szolgáltatásaikat. Megjelenhetnek:

• a szűrés, jelzés szakaszában,
• a diagnosztikai folyamatban,
• az ellátások, juttatások, szolgáltatások időszakában.

Együttműködő partnerek: a szülő, a védőnő és a házi gyermekorvos

A tágan értelmezett, a teljes korosztályt érintő kora gyermekkori programok célja, hogy bármely társágazat fókuszából indulva, a 0-7 éves gyermekek egészséges életkezdését, esély-kiegyenlítését és a legoptimálisabb iskola-kezdését támogassa.

A cél elérése érdekében első lépésként szükséges:

• a gyermekek fejlődésének nyomon követése,
• a fejlődési rizikó tényezők feltárása,
• az eltérő fejlődést mutató gyermekek kiszűrése az alapellátásban.

 

Ehhez korszerű és egységes ismeretekre és módszerekre van szükség a

• védőnők

• a házi gyermekorvosok

• és a szülők számára.

 

A kora gyermekkori intervenció kliensútjainak differenciált alakítása

Minden gyermek (és családja) egyéni szükségleteihez igazodó utat kell kialakítani! Ebben először a sérülés-specifikus megközelítés a meghatározó, majd a születést követően a 0-3 éves korosztályra és a 3 év felettiek számára kialakított specifikáció lehetséges.

A két korosztályi csoportba sorolás okai:

• a köznevelésben a 3 éves kor mérföldkő: ez az óvodába lépés időpontja;
• a pedagógiai szakszolgálatok belső tagozódása is követi ezt a szakaszolást: 0-3 éves kor között a megyei, fővárosi pedagógiai szakszolgálatok szakértői bizottságai diagnosztizálnak, 3 év felett a tankerületi intézményekbe kerülnek először a gyermekek;
• a korai életszakaszban nem beszélünk fogyatékosságról, a fogyatékosságcsoportba való besorolás a gyermekek többségénél nem releváns;
• a korai állapotból, a „rizikó” jelenlétéből nehéz következtetni a későbbi tüneti képre.

 

0-3 éves korcsoportban: 

–          fogyatékosságot eredményező állapotok (szindrómák, érzékszervi sérülések, mozgásrendszeri eltérések, központi idegrendszer károsodásai) ,

–          koraszülött gyermekek, ún. „rizikóbabák”,

–          átlagtól eltérő fejlődésmenetet mutató gyermekek és a viselkedés és a hangulati élet rendellenességei.

3 éves kor felettiek:

–          fogyatékosságcsoportonként jelennek meg, a kliensút kialakításának szempontjai szerint.

A kliensút kialakításának szempontjai