A regény és Mikszáth
A regény térhódítása
19. század – regények aranykora, tetőpont
Három stílusban: romantika, realizmus, naturalizmus
Az én és a világ viszonyának változásai
Karrier regény, Magyarországon: Jókai- történelmi regény – Mikszáth megújítja
Mikszáth jellemzése
átmenet a romantika és a realizmus között
anekdotikusság, nincs mély lélekábrázolás elvileg – itt van
parasztság, paraszti környezet bemutatása
töredezettség
sok regény, novellaciklus – Beszterce ostroma: cím alapján történelmi regény – de nem az, megtévesztő, ugyanakkor van köze a múlthoz csak másképp
Beszterce ostroma
2.1. Témák
egy különc ember élete és a világgal való kapcsolata
szerelem és szeretet
társadalmi kérdések, őrült-e Pongrácz? – deviáns, Don Quijote-ség de: A spanyol író hősének világboldogító nagy eszméi vannak, rajong az igazságért, nők, gyerekek, árvák és szegények védelméért. Pongrácz István viszont csak a saját hóbortjának él. (copyright: jegyzetek.hu) ez nem teljesen igaz, ld alant, ez azért egy pozitív figura, csak nem annyira extrovertált, mint „a spanyol író hőse”
nemzetiségi kérdés – kétnyelvű környék, szlovák-magyar
Tér- és időszerkezet
Felvidéken játszódik – 2 nemzetiségű környék
Zsolna→ tipikus kisváros; Nedeci vár→ a különc lakhelye, romantikus tb
Idő: saját korában, 19. században játszódik – Pongrácz azonban a múltban él
Két párhuzamos sál: Estella és Apolka – összekapcsolódnak
A cselekmény
anekdotikus cselekményszervezési mód
2 szál: Estella és Pongrácz – Apolka és Miloszláv és Pongrácz + a Behenczyk
A jellemek
Pongrácz: „későn született” – más korban él, becsületes, tisztességes de makacs és önfejű is
Árnyaltabb, ambivalens karakter
Ábrázolás: humor és szeretet – szánalom és szeretetreméltó mindenki más tök hülye és önző, ő legalább tisztességes!
Első részben: komikus, önkényeskedő várúr – Apolka után: emberi tulajdonságok, felelősségérzet, elmélyül az ábrázolása→ ugyanakkor kevesebb anekdota, komorabb lesz a regény világa, nő az együttérzés és a szánalom
Romantikus figura: elvágyódás, vissza a múltba – de álomvilágban él –ezért el fog bukni
Halála: tragikus, nem úgy temetik el ahogy kéri, racionális, földhöz ragadt szerep
Esztella: érdekember, könnyed stb
Apolka: hányatatott sors, szegény és ártatlan, ő az áldozat, szentimentalista hős, sodródik
Apolka és a férfiak – Klivényi: cseléd, kerítő, kispolgár, – Miloszláv: szerelem, becsületes, jámbor, elszánt – Pongrácz: nem tudjuk, apa-lánya, szerelem???
Trnowsky/Tarnóczy-testvérek: önző érdekemberek, meggazdagodott polgárok, hivalkodás, harc Apolkáért, túlzás, nacionalista ellentét
Behenczyk: elszegényedett nemesek – dzsentrik, fontos a büszkeség, a gőg, látszat, anekdoták itt, apa-fiú kapcsolat
→ jellemábrázolás: anekdotákon keresztül, szereplők egymásról való megnyilatkozásaiban, cselekedet, beszéd alapján
Az elbeszélő
omnipotens elbeszélő – hitelesítő, 19. században ez gyakori
élőbeszédre emlékeztet, közvetlenség jellemzi
A romantika és realizmus
Jókaival közös (romantika)
nők passzív szerepe
nincs mély lélektani ábrázolás (csak P)
vonzódás a különöshöz
történet és helyszín
Realista elemek
nincs pátosz, helyette: irónia, éles megfigyelések
mesemondó stílus, tárgyilagos
nem mutatja be a teljes társadalmat (?) nem, ez se nem realista, se nem romantikus, ez tökmindegy. (semmiképpen sem realista jellemző!) az a lényeg, hogy be akar-e mutatni bármit is (legalább egy réteget) realisztikusan.
társ. problémák felvillantása → átmenet!!!!
Lezárás
Mikszáth átmenet ; Sok mindent megőriz, de – elszakad a szépirodalom Jókai-féle romantikus hagyományától
Sok realista elemmel megújítja a regényt!
Még mindig jegyzetek:
A 80-as, 90-es években egyre jobban foglalkoztatták saját kora társadalmi fejlődésének problémái. A korabeli dzsentrit két jellegzetes típusban ábrázolta. Az egyik az úri Don Quijote, aki nem akarja érzékelni az idő múlását, képtelen alkalmazkodni a századvégén kialakuló polgári életformához. Vagyona nélkül is ragaszkodni próbál ősi szokásaihoz. Az úri Don Quijote általában megbújik a közigazgatás apparátusában, szerényen él, s csak egyes alkalmakkor éli bele magát kölcsönragyogással abba az előkelő világba, amely számára elveszett. Ehhez a típushoz tartozik A gavallérok és a Beszterce ostroma.
A másik dzsentri típus, melyet az előbbivel szemben ellenszenvesen ábrázol az „úri svihák”. Ez legtöbbször erkölcsileg lezüllött, léha szélhámos, aki semmiféle munkára nem hajlandó, érdekházassággal szeretne hozományra szert tenni. Ehhez a típushoz tartozik a Két választás Magyarországon és A Noszty fiú esete Tóth Marival.