Társadalom- és jellemábrázolás Mikszáth Kálmán két novelláskötetében

Mikszáth Kálmán az 1880-as évek elején vált elismert íróvá tót és palóc novellái révén.

Mikszáth előtt a magyar epikus irodalomban a parasztemberek legföljebb mellékalakokként, epizódszereplőkként tűntek fel, életük, személyiségük nem került előtérbe. Mikszáth szakítva ezzel a „hagyománnyal” épp a parasztságot, a parasztemberek életét ábrázolja novelláiban főszereplőként (elsősorban szülőföldjének, a Palócföld lakóinak életét).

Mikszáthnak két novellaciklusa jelent meg, amelyekben a parasztokat főszereplőként jeleníti meg:

A jó palócok, Tót atyafiak.

A paraszti élet eszményített, nosztalgikus rajza nála már keveredik helyzetelemző ábrázolásokkal. Művészetét az irodalomtörténet a romantikából a realizmusba való átmenetként szokta értékelni; a két irányzat stílusjegyei az eszményeknek a valósággal való ütköztetésében érhetők tetten.

REALIZMUS: a XIX. század közepén kialakult irodalmi és képzőművészeti stílusirányzat, korstílus; amely az élet dolgainak kendőzetlen, valósághű bemutatását tűzi ki célul (a szerző a valóság objektív megfigyelője, szenvedélyektől mentesen ábrázolja tárgyát). A romantika mellett, sokszor vele együtt jelenik meg az irodalomban; írói magatartására a szenvedélymentesség jellemző, módszere a tipizálás és a részletrajzok alaposságára való törekvés.

Az anekdotát (élőszóban előadott, rövid, csattanóval záruló történet) írásművészete meghatározó műfajává fejleszti: Mikszáth erre – vagyis az érdekes történetre- építi a novelláját. Nagyepikai műveit is felfűzött anekdotákból komponálja.

Mikszáth novelláiban az elbeszélő a szereplővel együttérző, az eseményeket szemlélő (nem mindentudó) típusú narrátor..Az író alapmagatartása a népi elbeszélő, aki általában külső szemlélőként ismerteti a történetet, de a olykor belső történésekről (a szereplő gondolatairól) is számot ad.

A szubjektív elbeszélő leginkább a mindentudó elbeszélő típusára emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy meseszövése során látszólag ötletszerűen „ki-kilép” a cselekményből: elszakad a történettől, váltogatja a nézőpontokat, együtt érez, együtt él szereplőivel, nem értékel, hanem jóindulatú, szeretetteljes fensőbbséggel, humorral, iróniával felülemelkedik a problémákon. Egyszerre képes belülről –szereplőinek szemszögéből – és kívülről szemlélni az eseményeket. A feszültségeket, konfliktusokat nem feszíti, hanem feloldja, vagy épp nyitva hagyja a probléma megoldását. Az elbeszélő mintha maga is a helyszínen lenne.

MIKSZÁTH NOVELLÁINAK JELLEMZŐ JEGYEI (összefoglalás):

• Élőbeszédszerű stílus, szubjektív (érzelmeket nyilvánító) előadásmód,
• A hangulatok váltogatása.
• Jellemző hangneme a derű, a nosztalgia, a humor, de vannak szomorú, tragédiákat bemutató írásai is.
• Nem részletezve, inkább néhány jellemző vonással rajzolt karaktereket a novellákban
• Témái: férfi-nő kapcsolat, hűség, az adott szó, a részvét.

Fő célja az érték felmutatása, az egyéniség, az egyedi ábrázolása az egyre uniformizálódó világban. A hagyományos kultúrközösség, a tradíció nála már önmagában is érték.

Novelláskötetei:

Tót atyafiak: 1881, négy, közepesen hosszú novellát tartalmaz.. Hősei világtól elzárt magányosok, akik hegyek között élnek. Civilizációtól távol élnek, inkább a természethez, állatokhoz fűzik őket érzelmi szálak, mint embertársaikhoz. Több közük van hozzájuk, mint az emberek társadalmához. Különc emberek

A jó palócok: 1882, 15 rövidebb novella, amelyek a palóc vidék hagyományaira támaszkodnak. Parasztjai közlékenyebbek, beszédesebbek, mint az előző kötet alakjai. A szereplők egymás ismerősei. Baráti, komasági szálak kötik össze őket, így ismerik egymás titkait. A falusi közvélemény és a szereplők jelleme között nincsenek ellentmondások, amíg ez a korábbi kötetben jellemző volt.

A bűn következménye itt mindig a bűnhődés. Az ártatlanság és erkölcsi tisztaság pedig mindig elnyeri jutalmát. A kötetkompozíció láncszemei állandó helyszínek és szereplők. (Aki az egyik műben főszereplő, egy másik novellában felbukkan mellékszereplőként). A hőst az emeli ki világából, ha valamilyen szenvedély (szerelem, féltékenység, szerelmi vágy) eluralkodik rajta. Az egyéni boldogság és az erkölcsileg megalapozott világrend szembekerülnek egymással: az ősi természetes összhang a sorsfordulat hatására megbomlik, a szenvedély valamilyen erkölcsi törvénybe ütközik, végül azonban helyreáll a harmónia. A bűn elnyeri a büntetését (pl. A néhai bárány), a jó pedig jutalmát (pl. Bede Anna tartozása). További novellák: A bágyi csoda A Péri lányok szép hajáról, Szűcs Pali szerencséje, Szegény Gélyi János lovai

Hasonlóságok a két kötetben:

Egyszerű falusiak lettek a művek hősei. A szereplőknek mély lelki élete van. Az embereken kívül a táj is nagy szerepet kap: vidék is él, társalog a szereplőkkel. A falusi idillek mögött tragédiák, kettétört emberi sorsok jelennek meg. A békésnek tűnő megelégedést, ami életük jellemzője, mindig felkavarja valamilyen esemény, amiből kibontakozik a cselekmény.

Bede Anna tartozása

A jó palócok kötet egyik rövid története kiváló példája Mikszáth hangulatteremtő és jellemábrázoló módszerének. A történet egy helyszínen játszódik (a bíróság épülete, a tárgyalóterem), rövid idő alatt. A szokványosnak mondható szituációban a szereplők – bírák, beidézett személy – közül ketten kerülnek középpontba: az elítéltnek hitt lány és a bíróság elnöke.

A tárgyalóterembe lépő fiatal lány szépsége megváltoztatja a környezetet, hangulatot (légáramlat, fénysugár), a külső jellemzésre a pontosság mellett (alak, arc, haj, szem, ruházat) az érzelmi telítettség jellemző. Az elbeszélő maga is gyönyörködik a lány szépségében, de az is kiderül, hogy a lány zavarban van, fél (belső világ – „szemei szendén lesütve, …homloka elborulva”). A lány cselekedeteinek, gesztusainak részletező leírása egyrészt lélekállapotát tükrözi (liliom-metafora), másrészt a gyönyörködtetés szinte már erotikusnak mondható (ahogy lehajol a kapocsért, ahogy kibomlik gyönyörű fekete haja). A cselekvő megnyilvánulások mellett árulkodó a lány beszéde is: csendesen, visszafogottan, „töredezve” rebegi el mondandóját („…pici, piros ajka, amint görcsösen megmozdul, mintha szavakat keresne”). Mondatai „leleplezik” ártatlanságát, naivitását, ugyanakkor valami mély és tiszta erkölcsiséget is elárul az, hogy halott nővére helyett jön, hogy „kiállja a fél esztendőt”.

A bűn átvállalása a halott nyugalmáért ősi babona. A könnyed történet, amelynek elsődleges tartalma egy szép lány megjelenése a bíróság előtt, a váratlan fordulattal (a lány bevallja, hogy nővére helyett jött) tragikussá válik (Bede Anna belehalt vétkébe, anyja és testvére vezekel bűnéért). Emellett meglepő az egyszerű emberek babonás törvénytisztelete, magas erkölcsisége is.

A bíróság elnöke eleinte a maga megszokott módján – oda sem figyelve az „elítéltre” – viselkedik. Csak akkor változik meg, amikor Bede Erzsi felfedi kilétét. A szigorú, mogorva ember („kegyetlen fej”) eleinte értetlenül hallgatja a leány szavait, de később elérzékenyülve, könnyezve „meghamisítja” az ítéletet, kegyes hazugsággal hazaküldi a lányt. Ez a jóindulatú gesztus emberivé teszi őt, és megnyugtató módon zárja le a történetet.

Mikszáth e művére is jellemző a hiány, az elhallgatás feszültségteremtő alkalmazása. Ugyan az elbeszélő kétszer is említi a történet elején, hogy a lány gyászkendőt visel, de csak a fordulópont után derül ki, hogy miért. Miközben a lány vonzó szépségét ecseteli, a fekete kendő csak kelléknek tűnik, de fontos szerepe van más színeknek is. Mikszáth motívumai kísértetiesen azonosak Arany JánosÁgnes asszony című balladájáéval (helyszín, szereplők, színek – arc, haj; liliom-metafora).

A hiányhoz hasonló kompozíciós eszköz a zárójeles kiegészítés. A zárójeles szövegrészek olykor a szereplők elhallgatott megjegyzései vagy az elbeszélő kiegészítései, gyakran a zárójelbe kerülő mondatok, gondolatok új, más történetek „felé nyitnak utat”, vagy utalnak más történetekre, de nem ritkán az elbeszélő szubjektív véleményei, megjegyzései a történtekkel kapcsolatban.

A hangulatteremtés eszközei az elbeszélésben az ismétlések („A törvény, törvény!”), az elbeszélő élőbeszédszerű megnyilvánulásai, felkiáltása („Ó a csúf kapocs! Ni, lepattant… leesett.”), együtt érző megjegyzései, a történetet indító érzékletes helyszínleírás – „a köd nekinehezedett az idomtalan épületnek,… A teremben fojtott, nehéz levegő volt” –, és a misztikum(„…mintha valakinek a hazajáró lelke volna, hideg borzongatást keltve besüvít a nyílásokon: »A törvény, törvény«”).

A szubjektív elbeszélő egy pillanatig sem hagy kétséget afelől, hogy ő kivel érez együtt. Az olvasókhoz való kiszólásai is hozzájárulnak a személyesség megteremtődéséhez.

Gyakorló kérdések, feladatok

• Mennyiben tér el Mikszáth író-elődeitől a parasztábrázolás tekintetében?

• Mi jellemzi az elbeszélésmódját?

• Mi az anekdota? Melyik két stílusirányzathoz kapcsolható? Miért? Mi a realizmus?

• Mik a mikszáthi novella jellemző jegyei? Mi a címe a két novelláskötetének?

• Miben különböznek a két kötet szereplői? Mik a hasonlóságok?

• Ismertesd a Bede Anna tartozása c. novella cselekményét, az elbeszélésmód jellegzetességeit!