A kőolaj keresett és viszonylag ritka árucikk, teljes mértékben helyettesíteni a vegyiparban nem lehetséges.
Az arab országok a múlt század 70-es éveiben ezt megpróbálták kihasználni politikai céljaik elérésének érdekében.
Az ellenségnek tekintett Izraelt úgy próbálták nyugati szövetségeseitől elszakítani, hogy ultimátumot szabtak: mindaddig folyamatosan emelik a kőolaj hordónkénti árát, amíg a Nyugat nem szakít a zsidó állammal. A Nyugat pánikba esett, és összehangolt válasz helyett külön-külön próbáltak meg alkudozni és készleteket felhalmozni.
Bevezették a benzinjegyet, hatalmas sorok álltak a benzinkutak előtt, eljött az olajválság, az első olajárrobbanás.
A második olajválság a 70-es évek végén, az iráni-iraki háború következtében következett be, a világpiacon jelentősen emelkedtek az árak.
Harmadik olajválság nem fenyeget, az öbölháborúk során sem emelkedett jelentősen a hordónkénti ár, sokkal reálisabb a túltermelés miatt jelentősen visszaeső ár.
Az arab országok közül főként az öböl menti országok, az úgynevezett öbölállamok rendelkeznek jelentős kőolajvagyonnal.
Bár ezen országok exportbevételeinek tetemes részét a szénhidrogének termelik, már megkezdték a felkészülést a „kőolaj utáni időkre” exporttevékenységük diverzifikálásával, illetve a tőke külföldi befektetésével.
A jómódban élő helyi lakosság mellett a munkaerőpiac kiszolgáltatott helyzetben lévő részét jelenti a több milliónyi vendégmunkás.
A legjobb helyzetben azon országok vannak, ahol a nagy olajkincs kis népességgel párosul (ilyen például Kuvait vagy éppen Katar), mert így az egy főre jutó termelés és bevétel magasabb.
A gazdasági fejlődés hátterét az exportbevételek teremtették meg: elsőként kikötőket és nagy kőolaj-finomítókat hoztak létre, ezek profilját később bővítették, így korszerű vegyipar jött létre.
A kitermelt földgáz egy részét cseppfolyósítva exportálják, másik részét a tengervíz sótalanítására, áramtermelésre és kohászatra használják, fejlett az építőipar (ezt demonstrálják a nagy építkezések pl. Dubajban), illetve a mezőgazdasági termelés is fejlődik az öntözőrendszerek kiépítésének, műtrágyázásnak, illetve gépesítésnek köszönhetően.
Dubajban légiközlekedési csomópont, illetve kereskedelmi központ is létrejött.
Az arab országok a kőolajbevételekből jelentős jóléti juttatásokat biztosítanak állampolgáraik számára, azonban ebből a vendégmunkások kimaradnak.
A helyiek általában a szolgáltatásokban dolgoznak, nők egyáltalán nem vállalnak munkát.
A kitermelésben és például az egészségügyben főképp magasan képzett nyugati szakemberek dolgoznak, míg az építkezésekben a környező országokból érkezettek, pakisztániak és indiaiak.
A munkakörülmények rendkívül rosszak, elterjedt a prostitúció.