Észak-Európa:
Észak-Európa természetföldrajzára a kétarcúság jellemző
Keleten van Európa ősi magja, a Balti-pajzs, melyhez gyűrődött a kaledóniai hegységképződés során az éghajlatválasztó Skandináv-hegység.
Észak-Európa e területeit a negyedidőszaki eljegesedések jégtakarója teljesen átformálta, a jégkori vastag jégtakaródóból leereszkedő gleccserek U keresztmetszetű völgyeket vájtak.
A domborzati eltérés miatt az állat-és növényvilágban is jelentős eltérések figyelhetőek meg.
Észak-Európa vízhálózatát főleg az eljegesedések alakították ki.
Folyói többnyire rövidek, a vízhálózat sűrű.
A tavak a jégkorban vésődtek ki és gátolódtak el, legjelentősebbek: Ladoga-tó, Onyega-tó.
Kiemelendő a Finn-tóvidék számtalan tava.
Észak-Európa a Föld legerdősültebb nagytája, főképp tajga-és tundraterületek találhatóak itt, természetes növényzetükre ennek megfelelően a fenyvesek jellemzőek. A skandináv országokban az óceáni éghajlat hatása érzékelhető.
Állatvilágára a rénszarvas a jellemző, melynek ma már inkább tenyésztett példányai élnek
Sokáig peremterületnek számított, azonban bizonyos természeti erőforrásoknak köszönhetően ez mára megváltozott: szántóföldek, Svédország: vasérc, a gyors folyású folyókon vízierőművek épültek, Norvégia és Svédország energiagazdasága ezekre épül.
Nyugat-Európa:
A Rajnától nyugatra elterülő részek és a Brit-szigetek tartoznak ide.
A Brit-szigetek hegységeinek északi része kaledóniai eredetű, mint például a Pennine, délen pedig nagyrészt variszkuszi röghegységeket találunk.
Sokáig a kontinens része volt, de a masszív vízszintemelkedés leválasztotta róla.
Nagy mennyiségű kőszén, érc (pl. vasérc) és fa áll rendelkezésre, Nagy-Britannia fejlődése nagyrészt ezeknek köszönhető, kitermelésük ma már gazdaságtalan.
Az Északi-tenger kontinentális talapzatán kőolaj és földgáz található.
Nyugat-Európában a legtöbb területen (Benelux-államok) a népsűrűség igen nagy, így a mezőgazdaság itt háttérbe szorul.
Franciaországra jellemzőek a röghegységek (Bretagne, Normandia, Ardennek, Vogézek) és a fiatal lánchegységek (Alpok, Pireneusok) is, továbbá számos medence és völgy alakult ki az újidőben (Párizsi-medence, Loire-völgy, Garonne-völgy).
Az ország különböző éghajlati adottságú (óceáni – alma, burgonya, szarvasmarha; nedves kontinentális – búza, kukorica; mediterrán – szőlő, déligyümölcs; hegyvidéki – juh, kecske) területein a mezőgazdaság eltérő fajtái hódítottak teret.
Nyugat-Európa déli részét az Alpok határozza meg.
Nyugat-Európát a Rajna-völgy választja el Közép-Európától.