Földrajz érettségi

Észak-és Nyugat-Európa tájainak természetföldrajzi jellemzői

Észak-Európa:

  • Észak-Európa természetföldrajzára a kétarcúság jellemző

  • Keleten van Európa ősi magja, a Balti-pajzs, melyhez gyűrődött a kaledóniai hegységképződés során az éghajlatválasztó Skandináv-hegység.

  • Észak-Európa e területeit a negyedidőszaki eljegesedések jégtakarója teljesen átformálta, a jégkori vastag jégtakaródóból leereszkedő gleccserek U keresztmetszetű völgyeket vájtak.

  • A domborzati eltérés miatt az állat-és növényvilágban is jelentős eltérések figyelhetőek meg.

  • Észak-Európa vízhálózatát főleg az eljegesedések alakították ki.

  • Folyói többnyire rövidek, a vízhálózat sűrű.

  • A tavak a jégkorban vésődtek ki és gátolódtak el, legjelentősebbek: Ladoga-tó, Onyega-tó.

  • Kiemelendő a Finn-tóvidék számtalan tava.

  • Észak-Európa a Föld legerdősültebb nagytája, főképp tajga-és tundraterületek találhatóak itt, természetes növényzetükre ennek megfelelően a fenyvesek jellemzőek. A skandináv országokban az óceáni éghajlat hatása érzékelhető.

  • Állatvilágára a rénszarvas a jellemző, melynek ma már inkább tenyésztett példányai élnek

  • Sokáig peremterületnek számított, azonban bizonyos természeti erőforrásoknak köszönhetően ez mára megváltozott: szántóföldek, Svédország: vasérc, a gyors folyású folyókon vízierőművek épültek, Norvégia és Svédország energiagazdasága ezekre épül.

Nyugat-Európa:

  • A Rajnától nyugatra elterülő részek és a Brit-szigetek tartoznak ide.

  • A Brit-szigetek hegységeinek északi része kaledóniai eredetű, mint például a Pennine, délen pedig nagyrészt variszkuszi röghegységeket találunk.

  • Sokáig a kontinens része volt, de a masszív vízszintemelkedés leválasztotta róla.

  • Nagy mennyiségű kőszén, érc (pl. vasérc) és fa áll rendelkezésre, Nagy-Britannia fejlődése nagyrészt ezeknek köszönhető, kitermelésük ma már gazdaságtalan.

  • Az Északi-tenger kontinentális talapzatán kőolaj és földgáz található.

  • Nyugat-Európában a legtöbb területen (Benelux-államok) a népsűrűség igen nagy, így a mezőgazdaság itt háttérbe szorul.

  • Franciaországra jellemzőek a röghegységek (Bretagne, Normandia, Ardennek, Vogézek) és a fiatal lánchegységek (Alpok, Pireneusok) is, továbbá számos medence és völgy alakult ki az újidőben (Párizsi-medence, Loire-völgy, Garonne-völgy).

  • Az ország különböző éghajlati adottságú (óceáni – alma, burgonya, szarvasmarha; nedves kontinentális – búza, kukorica; mediterrán – szőlő, déligyümölcs; hegyvidéki – juh, kecske) területein a mezőgazdaság eltérő fajtái hódítottak teret.

  • Nyugat-Európa déli részét az Alpok határozza meg.

  • Nyugat-Európát a Rajna-völgy választja el Közép-Európától.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.