A Kínai Népköztársaság 1949-ben jött létre, miután a Mao Ce-tung vezette baloldali erők a polgárháborúban legyőzték a Csang Kaj-sek vezette Kuomintangot. Utóbbiak Formoza szigetére menekültek, megalakítva Tajvant.
Kínának ekkoriban mintegy 400 millió lakosa volt.
Az ország az 1970-es évektől indult komoly fejlődésnek, 1978-ban szakított a Szovjetunióval.
Ma 1,35 milliárd lakosa van, az állam a népességrobbanásba beavatkozva bevezette az egygyermekes családmodellt.
Ennek következtében sokkal több fiúgyermek született, mint lány, hiszen a földművelésben előbbieknek látták nagyobb hasznát, a tilalmat nemrég feloldották.
Természetes szaporodása ettől függetlenül folyamatosan lassul.
Kína világgazdasági súlyát elsősorban hatalmas belső felvevőpiaca adja.
Fővárosa a 12 millió lakosú Peking, legnagyobb városa a 17 millió fő lakta Sanghaj.
Kínában jelentősek a regionális egyenlőtlenségek, melyeknek nemzetiségi vonása is van.
A Nagy Faltól északra 6-8 millió mongol, a nyugati országrészben 20 millió ujgur, a Himalája lejtőin és fennsíkjain 4 millió tibeti él.
Kína nyugati része hegyvidék, magashegységek, fennsíkok, és a Takla-Makánhoz hasonló elzárt medencék is nehezítik a gazdasági hasznosítást. A lakosság kis része él itt, kevés a művelésre alkalmas földterület, gazdasági jelentősége elhanyagolható.
Kína keleti részén is kevés a művelhető terület, de itt teraszos földművelés, öntözés segítségével képesek rizst és búzát (utóbbit főleg északon) termeszteni, de gyapot, tea, déligyümölcsök termesztése is jellemző.
A kommunista vezetés kezdetektől céljának tekintette a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését. Azonban az ország egyre inkább a nyitás, ezzel a kapitalizmus útjára lépett, ebből következően az egyenlőtlenségek is ismét növekedésnek indultak.
Az így beáramló külföldi tőke elsősorban a már amúgy is fejlett, ipari jellegű régiókba áramlottak, így a fejletlenebb, agrárjellegű területek elmaradottsága nem csökkent.
Ez főként a már említett, igen nagy számban kisebbségi nemzetiségek által lakott Nyugat-Kínát érinti.
Létrejöttek úgynevezett Különleges Gazdasági Övezetek, mint például Kanton, illetve a múlt század második felében Kínához csatolt, ám széles körű önállósággal bíró Hongkong és Makaó is igen jelentős gazdasági központtá növekedett.
Kínára jellemző, hogy kőolajból és villamosenergiából behozatalra szorul, mivel a lakosság és termelés energiaigénye igen magas, és folyamatosan növekedik.
Gyakoriak az áramkimaradások, ami sokszor okoz a termelésben problémákat, a végtermék ezért igen sokszor rossz minőségű, selejtes.