Szovjet blokk és rendszerváltozás:
A II. világháború után a világ, és Európa két befolyási zónára szakadt. Nyugaton megmaradt az államok önrendelkezése. A keleti blokk államai (Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, NDK, Bulgária, Románia) azonban a Szovjetunió befolyása alatt álltak és mindenhol a kommunista rendszert alakították ki (erőszakosan)
Gazdaságilag a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, 1949) katonailag pedig a Varsói Szerződés (1955) fogta össze ezeket az államokat
Ezekben az országokban a Szovjetunió akarat érvényesült, eszközei a katonaság, a Kominform, (szocialista pártokat összefogó, és irányító szervezet) a helyi párt, és karhatalmi szervei voltak. Ezek ellen több lázadás volt (pl Sztálin halála után: NDK 1953, Magyarország 1956, Csehszlovákia 1968) amit gyakran katonai beavatkozással vertek le.
A keleti blokk felbomlása:
KGST sikertelensége
Tervutasításos rendszer
Ésszerűtlen iparosítás, gazdaságpolitika
Olajárrobbanások
Kirekesztődés az európai integrációból
∑: országok eladósodása -> gazdasági összeomlás
Gorbacsov reformpolitikája (glasznoszty) következtében: ellenzéki csoportok megjelenése (+túl drága fenntartani a katonai jelenlétet -> hajlandó feladni a befolyási övezetet)
Rendszerváltás:
Lengyelország: tömegtüntetések
Magyarország: a politikai elit tárgyalásai
Csehszlovákia: „bársonyos forradalom”
NDK: a határok megnyitása, hétfői tüntetések Lipcsében
Románia: forradalom, Ceausescu kivégzése
általános jellemzők: belső ellenzék megjelenése, szovjet támogatás hiánya (Gorbacsov reformpolitikája miatt + amerikai-szovjet tárgyalások Máltán)
1989-ben ezekben az országokban is kialakult a demokratikus államberendezkedés, és a piacgazdaság.
Európai integráció:
Az európai integráció igénye a II. világháború után kialakuló helyzetből adódott:
Katonai fenyegetés a Szovjetunió részéről
Az európai államok meggyengülése után gazdasági fenyegetés az USA részéről
Kialakulásának folyamata:
1948 Európai Gazdasági Szervezet: a Marshall-segélyt elfogadó országok közös tevékenységére alakult meg (gazdasági integráció
1949 Európa Tanács (politikai integráció)
1951 Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK)=Montánunió (gazdasági előnyök + ellenőrzés a háborúhoz szükséges nehézipar felett)
1957 Római Szerződés, az EGK (Európai Gazdasági Közösség)=Közös Piac + Euratom megalakulása (tagok: Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Luxemburg, Hollandia) Már nem csak egy szektor, hanem a gazdaság több ágazatának szabályozása
1965 Brüsszel: Európai Közösségek (EGK+ESZAK+Euratom)
1973: Az Európai Monetáris rendszer kialakulása
1992 Maastrichti szerződés: törekvés egy gazdasági monetáris unióra (+politikai unió víziója) 1993-ban érvénybe lép, ezzel létrejön az Európai Unió. Alapja a hárompilléres modell: 1.: Az Európai Közösség (a maastrichti előtti szerződések egyben) 2.:közös kül- és biztonságpolitika 3.: a bel- és igazságügyi együttműködés
1995 Schengeni szerződés: tagállamok közötti átjárhatóság biztosítósa
Új intézményi reformok (keleti blokk államainak csatlakozási igénye miatt szükséges átalakítani az eredetileg 6 államra tervezett döntéshozatali rendszert) pl: 1997 Amszterdam, 2001: Nizza
2002 Euro bevezetése
Intézményi reform kiteljesülése: 2007 Lisszaboni szerződés (2009 dec. 1-jén lépett életbe) a három pillér egybeolvasztása, az Alapjogi Charta kötelezővé tétele, és a döntéshozatali mechanizmus átalakítása.
Csatlakozók:
1973: Egyesült Királyság, Írország, Dánia
1981: Görögország
1986: Spanyolország, Portugália
1995: Ausztria, Finnország, Svédország
2004: Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia, Málta, Ciprus,
2007: Románia, Bulgária
2013: Horvátország
A német kérdés:
II. világháború után: feltétel nélküli fegyverszünet -> négy győztes hatalom általi megszállás.
A szövetségesek egyetértettek a nácik likvidálásában, a befolyási zónák kialakításában, és ellenőrzésében, de a hidegháború alatt folyamatos konfliktusok helyszíne lett:
1948: Sztálin utasítására Nyugat-Berlin blokád alá helyezése (reakció a nyugatnémet márka bevezetésére, nem akarta elveszíteni németországi területét) -> légi híd segítségével biztosítják a lakosság ellátását, keleten pedig a keletnémet márka bevezetése ->
Felgyorsul a szétszakadás: 1949-ben: Német Szövetségi Köztársaság (NSZK), és Német Demokratikus Köztársaság (NDK) megalakulása.
Sztálin halála után keletnémet felkelés -> szükségállapot, és megtorlás
1955: Válaszul az osztrák államszerződésre, és az NSZK NATO csatlakozására a Szovjetunió létrehozza a saját katonai tömbjét a Varsói Szerződést.
1961 (augusztus 13.) Berlin végleges kettéosztása: a berlini fal megépítése
A két Németország között nagy különbségek: NSZK a Marshall-segélynek, és az európai integrációnak köszönhetően óriási fejlődés + Adenauer kancellár komoly külpolitikai sikereket ér el.
NDK: szűk politikai, és gazdasági mozgástér (a keleti blokkra jellemzően)
Enyhülés:
Willy Brandt (nyugatnémet) kancellár: „Új keleti politika” (Ostpolitik):
1970: szovjetekkel szerződés -> nyugatnémet-lengyel határ elismerése
1972: NSZK-NDK megegyezés -> 1973-ban csatlakoznak az ENSZ-hez
80-as évek második fele: változások a blokkon belül, de az NDK vezetése mereven ellenszegül az újításoknak
1989-es olvadás + NDK válsága -> nő a keletnémet kivándorlás
1989 szept. 10. : Németh Miklós magyar kormánya engedélyezi, az NDK állampolgárok Ausztria felé történő távozását (kb 60 ezer ember) -> NDK vezetés Gorbacsovhoz fordul segítségért, de Helmuth Kohl, és Gorbacsov a be nem avatkozás mellett dönt.
1989 nov. 9.: tüntetések (Berlin) -> több határátkelő megnyitása
1990 választások: keletnémet CDU győzelme
Több szintű szerződéses keretek között újraegyesítik a két Németországot.