Feladatom bemutatni az USA, Németország, és a Szovjetunió gazdasági helyzetét a két világháború között.
Az első világháború után a győztes európai nagyhatalmak számár a világháború gazdasági szempontból vereséget jelentett. A háború folyamán eladósodtak az Amerikai Egyesült Államokkal szemben. A „győztes” hatalmak a Németországra kirótt jóvátételekből akarták helyreállítani gazdaságukat, de erre a német gazdaság nem volt képes.
Az USA számára is kedvezőtlen volt az európai gazdaság vállsága, ezért 1924-ben egy jóvátételi konferenciát hívtak össze, amelyben kidolgozták a Dawes-tervet. Ennek értelmében jelentős kölcsönökkel és tőkével támogatták a német gazdaságot, hogy az képes legyen fizetni a jóvátételt.–> Ezzel az intézkedéssel az USA megszilárdította világhatalmi státuszát. Az 1920-as évek közepére az európai gazdaság helyreállt, de ez nagymértékben az amerikai tőkén nyugodott.
Eközben a Szovjetunióban a bolsevik hatalom ideológiájának megfelelően államosították az ipart, a kereskedelmet, a parasztoktól elvették földjeiket. A polgárháború időszakában a gazdaság szétzilálódott, a termelés a minimumra esett vissza. A piac kizárásán alapuló rendszert Hadikommunizmusnak nevezzük.–> A piac megszűnte miatt a helyzet a béke beköszöntése után sem javult, nem volt sem élelmiszer, sem iparcikkek.—> Sztrájkok törtek ki. Enne hatására Lenin útmutatása alapján új gazdaságpolitikát dolgoztak ki NEP(Novaja Ekonomicseszkaja Polityika)- Új gazdaságpolitika. Amelyben korlátozott mértékben visszaállították a piaci viszonyokat, és a pénzforgalmat. Ezen kívül a parasztoknak engedélyezték, hogy a beszolgáltatás után megmaradt árujukat értékesíthessék a piacon.
1922-ben Létrejött a Szovjetunió, a bolsevik rendszer kiépítésével a fejlődés két alapvető forrásától zárta el magát, ezek a külföldi tőke és technológia beáramlás, valamint a piaci viszonyok ösztönző hatása.
Az iparosítást tűzték ki célként, hogy biztosítani lehessen a munkásosztály túlsúlyát, másrészt alapvetőnek tartották a katonai erő fokozását, készültek egy újabb világháborúra.ezért minden forrást a bányászati, a nehézipari és az energiatermelő ágazatokra fektettek be.
Bevezették az úgynevezett tervutasításos rendszert, ebben meg szabták, hogy mikorra mennyi terméket kell előállítani. (5 éves tervek). A valóságtól elrugaszkodó célokat tűztek ki, s az eredmény elmaradását erőszakkal torolták meg, így a vállalatok igyekeztek papíron teljesíteni a tervet, azonban a mennyiség, vagy a minőség nem egyezett a tervben foglaltakkal. Az egész politika hazugságra épült.
Az ipar extenzív fejlesztése a munkaerő létszámának folyamatos növelését igényelte. Parasztság átirányítása az iparba. Ezt a kollektivizálással kívánták meg oldani, tehát elvették a parasztok magántulajdonát, és kolhozokba kényszerítették őket.
A világ fejlett részében a termelés kezdi túlnőni a felvásárlói réteget.
1929-ben robban ki a Gazdasági világvállság a New York-i tőzsdén.
Túltermelési vállság jött létre, mivel a piac nem bővült arányosan a termékek mennyiségével.
A tőzsde összeomlása láncreakciót indított el, a vállalatok nem tudták értékesíteni termékeiket ezért csökkentették vagy leállították termelésüket Szűkült a piacaz üzemek még jobban visszafogták a termeléstÚjabb elbocsájtások. A vállság az iparból indult el, de gyorsan átterjedt a mezőgazdaságra és a hiteléletre is. A kormányok a vállalatokhoz hasonlóan kezelték a problémát Csökkentették az állami kiadásokat.
Ez tovább rontotta a helyzetet. A korábban eredményes válságkezelés azért nem járt sikerrel, mert ez a vállság szinte minden gazdasági ágazatra kiterjedt, így nem működött a korábban jól bevált recept.
A megoldást Keynes angol közgazdász vetette fel. Azt javasolta, hogy ne az állami költségvetés csökkentésével, hanem éppen ellenkezőleg, a termelés beindításával próbálkozzanak. Állami beavatkozást sürgetett. Véleménye szerint az államnak megrendelőként kell fellépnie, így bővül a piac, megindulna a termelés, munkahelyek létesülnének. Olyan területekre kell összpontosítani, amelyek termékei nem terhelik a piacot, ilyen a közlekedés, szolgáltatás, vagy energiatermelés.
Amerikában ez a New Deal-s programmal valósult meg, amelyet a fiatal Roosevelt elnök (1932) szorgalmazott. Roosevelt állami beruházásokat hirdetett, elválasztotta a dollárt az aranyalaptól, így tulajdonképpen inflációt gerjesztett, ami olcsóbbá tette az állami beruházásokat. Közmunkaprogramot indított el.
A New Deal bizonyítja, hogy szükség van az állami beavatkozásra a gazdaságban.
Németországban is, mint a kor, jelentős országaiban, megjelent a vállság, már a ’30 as évek közepén. Ezt a vállságot az immáron teljes hatalmú vezető Hitler kezelte, mivel a gazdaág helyreállítása nélkül nem tudta volna hatalmát megszilárdítani. A nácik ugyan nem szüntették meg a magántulajdont, de jelentősen növelték a gazdaságban az állami irányítást. Egyrészt az állam megrendelőként lépett fel PL: autópályák építése, másrészt szociális segélyeket szorították a tőkét.
A vállság leküzdésében jelentős szerepet játszott a fegyverkezés újbóli beindítása, hiszen ez új állami megrendeléseket jelentett, de nem terhelte fogyasztási cikkekkel a piacot. Az általános gazdasági fellendülésnek, a fegyverkezésnek, és milliók egyenruhába öltöztetésének köszönhetően Németország kilábalt a vállságból.